Depeche Mode összes
Ultra-playlist 1997-ből!
Erre a meglepően szomorkás késő tavaszi reggelre egy playlisttel készültem. A playlist az idén 25 éves Ultra album körül forog. Tartalmazza természetesen magát a nagylemezt, az 1998-as Only When I Lose Myself kislemezt, a kislemezek remixelőinek 1997-ben aktuális munkáit (csak néhány nagyobb név: Underworld, Plastikman, DJ Shadow, Air, LFO, Kruder&Dorfmeister, Barry Adamson, Luke Slater, Renegade Soundwave, GusGus, Carl Craig, Dan The Automator), az 1998 végi The Singles Tour két előzenekarának aktuális, hozzáférhető hallgatnivalóit (Purity, Stabbing Westward), és véletlenül hozzácsúszott Recoil Unsound Methods-sza is :) Jó fülelést!
9 éve járt valaki Zágrábban? :)
CD-ről vinylre kerülő dalok - Dirt
Az Exciter 12'' Singles Box ötödik lemezére - szerintem nagyon helyesen - felkerült az I Feel Loved eredetileg csak CD-n hozzáférthető B-oldalasa is, a DIRT! Ez a The Stooges 1970-es dalának a feldolgozása, azaz ez a Depeche Mode a Depeche Mode második, széles körben elérhető kiadványon megjelent feldolgozásdala, a Route 66 után (az óvatos megfogalmazás oka az 1987-es karácsonyi Flexipop-kiadvány, a Never Turn Your Back On Mother Earth).
Martin 2001-ben sokat küszködött a dalszövegeivel, kreatív blokk miatt szenvedett (ez kicsit érződik is az Exciter dalszövegein), így szinte nem is volt meglepetés, hogy a három Exciter B-oldalas közül kettő instrumentális, egy pedig feldolgozás volt. Martin így nyilatkozott erről 2003-ban, a 101 DVD-jének audio kommentár szekciójában: "A 'The Idiot' és a 'Lust For Life' című albummal fedeztem fel Iggy Popot, visszamenőleg, 1977-ig. Ekkor még korábbra mentem az életműben, és újra felfedeztem néhány régebbi anyagát, amit még a The Stooges-szal csinált. Az évek során nem sok dalt dolgoztunk fel, de nemrég mégis megtettük ezt, amikor "Dirt"-et a Stooges-tól újragondoltuk az egyik B-oldalunkon. Szerintem (Iggynek) mindig is volt humorérzéke ugyanakkor pedig jelen volt a sötétség a zenéjében - ezt elég nehéz összeházasítani, de szerintem ez mindigis nagyon jól sikerült neki."
Iggy Popék nyers, 7 perc hosszú, dob és basszusközpontú eredeti dalát alig 5 percesre rövíditette a DM: talán egy picit gyorsított is a dalon, és persze a gitárszólókat se emelte át. Már a kezdő doboknál Dave szív egyet, majd nyög (nehéz nem a drogos korszakra gondolni), majd jön az Exciter-korszakban megszokott érzéki éneklési stílus. Az eredeti dal basszusvezéreltsége megmarad ebben a verzióban is, ám ez a verzió még fülledtebb, még füstösebb, mint Iggyék változata. Izgalmas elektronikus hangok díszítik a dalt (valamint "végre rendes dobok vannak", mondták 2001-ben a DM-rajongók). Az effektek azért jellegzetesen "Exciteresek" (az eredeti verzió gitárszólóját itt a korszak tipikus"űrhangjai" helyettesítik), de valahogy az összhang mégis összeáll Dave enyhén torzított, gyakran további nyögésekkel és szippantásokkal teli énekével. A lassan Exciter-effekthalomba fulladó dal egyik csúcspontja egy keményen kiénekelt "got" szó alatti elcsendesülés 4:26-nál. Nem a legnépszerűbb szerzemény ez a DM kiadványok tengerében, de egy próbát érdemes tenni vele - ebben talán segít az alábbi hangulatos fanvideó is. Dave kezdő biccentése máris megadja az alaphangulatot :)
A setlisttel búcsúzunk. Good night, Devotees!
Búcsúzóul pedig itt a ma 5 éves Groupama Arénás koncert képgalériája a Recorder Blogról
A Shockmagazin.hu emlékei az 5 évvel ezelőtti budapesti Depeche Mode koncertről
Poison Heart-tól a Heroes-ig - 2017 Budapest
Egy bő 20 perces kiváló videóösszefoglaló a Poison Heart-tól a Heroes-ig a ma 5 évvel ezelőtti budapesti Depeche Mode koncertről: