Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Kemény, és kissé túl hosszú - It's No Good (Bass Bounce Mix)

2022. március 31. - Szigi.
A következő remix a ma 25 éve megjelent It's No Good kislemezről az IT'S NO GOOD (DOM T "BASS BOUNCE" MIX). Dominic Thrupp remixe eredetileg csak Bass Bounce néven szerepelt az It's No Good maxikon, és ez az a mix, ami kétszer is szerepel a tavaly kiadott Ultra The 12'' Singles Box-ban; eredetileg viszont "csak" a 12'' vinylen és a CD1-en szerepel. Kemény dobalapok, agresszív, egyszerű basszus, kissé talán indokolatlan hosszúság, és számomra már idegesítően sokszor elismételt "you can run into my open arms" szövegrész jellemzi az alkotást: ez az átirat nem tartozik a kedvenc remixeim közé.
 

Egy dögös, trip-hopos átdolgozás - It's No Good (Andrea Parker Mix)

Az IT'S NO GOOD (ANDREA PARKER MIX) a 12'' vinyl mellett a CD2-n volt megtalálható. A legendás trip-hop kiadó, a Mo'Wax jeles képviselőnője, Andrea Parker nem meglepő módon a korszak DM újragondolásaiba jól illeszkedő trip-hop remixet készített. Az Andrea által használt hangok kifejezetten érdekesek (kis fantáziával még SOFAD-osnak is tűnnek), a mix végének ideges szintihangjai és a mix elegáns lezárása pedig külön pluszpontot érdemel.
 

Egy kissé jellegtelen remix egy tragikus sorsú remixelőtől - It's No Good (Motor Bass Mix)

Az IT'S NO GOOD (MOTOR BASS MIX) a 12'' vinyl mellett a CD2-n jelent meg. A mix készítője a tragikus sorsú, néhány éve ablakon kizuhant Philippe Cerboneschi, ismertebb nevén Philippe Zdar, a francia Cassius elektronikus zenei duó egyik fele. A Cassius az ezredforduló környékén óriási hatást gyakorolt az elektronikus zenei színtérre, többek között olyan zenekarokkal emlegették őket egy időben együtt, mint az Air vagy a Daft Punk. Az It's No Good-hoz készült remix még a befutás előtti produkciója a Zdarnak, és a kiadvány talán legjellegtelenebb mixe: egyrészt elég rövid, másrészről a kissé vékony trip-hop alapok és a hip-hopos beszólások sem segítenek. Nem rossz, nem rossz, de nem igazán talált utat hozzám.
 

Egy Prodigy-hangulatú remix - It's No Good (Speedy J Remix)

Az It's No Good 12'' vinyl második dala (és a CD1 utolsó, negyedik száma) az IT'S NO GOOD (SPEEDY J REMIX). A holland producer, Jochem George Paap egzaltált breakbeat-dolgozata kicsit talán túlzottan is a kilencvenes évek végi, "Prodigys" hangzás lenyomata. Noha szerintem nem öregedett jól, a DM menedzsmentje mégis elég jónak érezte ahhoz, hogy 2004-ben újra megjelenjen a Remixes 81-04 remixválogatáson.
 

Egy nyugodt, trip-hopos mix, acides hangokkal - It's No Good (Hardfloor Mix)

Nézzük a ma 25 éves It's No Good mixeit! A 12'' vinylen található mixekkel kezdem a visszaemlékezést. Az IT'S NO GOOD (HARDFLOOR MIX) a 12'' vinyl mellett a CD2-n szerepel. Ez kissé hosszú, elég nyugodt, jól hallgatható, groove-os átdolgozása a dalnak. Oliver Bondzio és Ramon Zenker duója szintén a korszak jellegzetes "trip-hopos" dobalapjával indít, hogy aztán a védjegyükké váló acides, TB-303 hangok teljesen átvegyék az uralmat a mix végére. Ugyanakkor ez a mix még eléggé tiszteletben tartja az eredeti alkotást, kicsit olyan, mintha annak hosszabb változata lenne.
 

Slowblow - az It's No Good B-oldalasa

Amikor Martin azt nyilatkozta 1997-ben, hogy néhány dalt nem adtak ki az Ultra korszakban, mivel nem voltak biztosak bennük, akkor mindig felmerült bennem a kérdés: "és a SLOWBLOW-ban ennyire biztosak voltatok?!" :D Valóban, az It's No Good B-oldalasa, az instrumentális Slowblow nem tartozik a legkönnyebben emészthető Depeche Mode alkotások közé: csupasz trip-hop ütemek, eléggé egyformán mormogó basszusok, idegesítő ismétlődő csipogás, és kevés dallam: egy igazán kopár, (fél)sivatagi utazáshoz pont megfelelő aláfestő alkotás! Több hallgatás után azért több rétege is előtűnik a dalnak, de azért nem árt a türelem :) A Slowblow - bosszantó módon - nem ugyanazon a CD-n jelent meg, mint az It's No Good: ekkortájt volt CD1 és CD2 kiadványa az Ultráról kimásolt kislemezeknek, és amíg az It's No Good a CD1-re került, addig a Slowblow a CD2-re (más kérdés, hogy a CD1-re került viszont a sokkal emészthetőbb Slowblow (Darren Price Mix), amiről hamarosan szót ejtünk).
 

25 éve jelent meg az It's No Good kislemez!

Kerek évforduló: ma 25 éve került a boltokba az Alan Wilder kiválása utáni egyik legnagyobb sláger, az IT'S NO GOOD kislemez! Többször leírtam már, de ezúttal sem tagadom, hogy e sorok írója a dal hódító szintidallama hatására tért meg a Depeche Mode-hoz, szóval ez a dal tehet mindenről :D Két napnyi bejegyzéssorozat következik!

A dal 1996 május közepe és augusztus közepe között született, két felvételi időszak közötti szünetben. Martin elmondása szerint "az It's No Good' azonnal összeállt. Már a demó úgy hangzott, mint egy Depeche-dal". Sőt, Martinnak komoly kételyei voltak a dallal kapcsolatban, még ha nem is úgy, ahogy esetleg elsőre gondolnánk, hanem annak "nyilvánvaló mainstream pop jellege miatt". Később, 1998-ban azt nyilatkozta, hogy a dal kommersz jellege ellenére máig szereti a dalt, mert még a mainstream jó oldalán van.
 
Dave ezt mondta a dalról 1997-ben: "Hosszú idő után ez a leginkább Depeche Mode hangzású dalunk. Maga a cím elég vicces, >>a Depeche Mode új kislemeze, az 'Ez nem jó'<<. Ez tetszik!"
 
Sokáig szó volt róla, hogy ez legyen az album első kislemeze, ám aztán a banda a Barrel Of A Gun mellett döntött inkább. Dave: "z első pillanatban ezt a számot akartuk elsőként kiadni, de pont az említett okok miatt döntöttünk úgy, hogy azért sem ezt adjuk ki. Nem mintha nem találnánk jónak a számot, csak éppen túl biztonságos lett volna elsőként a visszatérő Depeche Mode-tól."
 
A slágeres dal az ötödik helyig jutott a brit slágerlistán, azaz egymás után két Top 5 helyezést szerzett a DM a Barrel Of A Gun és az It's No Good kislemezekkel. Ennek talán szerepe volt a kifejezetten vicces, színes, önironikus klipnek is, amit New Yorkban forgattak 1997 február végén. A rendező Anton Corbijn volt.
 
Dave így emlékezett a klipről a 2016-os Video Singles Collection DVD audiokommentárjában: "Nagyon vicces, jópofa klip. Anton ötlete zseniális; egy zenekar, akik próbálnak együtt maradni. Lecsúszott, alvilági klubkoncert, New York városában. Jó korszaklenyomat a '90-es évek második feléről. Imádtam ezt a karaktert, amibe Anton belerakott. Ez az egész Las Vegas-t idéző hangulat nagyon vicces, és ismét azt kell mondjam, jól passzolt az akkori karakteremhez. Hangulatban és mondanivalóban egyaránt. Anton a Top Of The Pops felvételen még dobolni is beszállt hozzánk. Személy szerint számomra ez egy korkép, ekkortájt kezdett minden kitisztulni, felszakadozott a körém gyűlt probléma halmaz, és tulajdonképpen ekkor költöztem New York-ba. Jót tett a változás, új város, új emberek - séta és ismerkedés. Ekkor még nem ismertem New York-ot, de viszonylag gyorsan szert tettem új barátokra. Itt ismertem meg Jennifert, a feleségemet. Tulajdonképpen ekkor kezdtük felfedezni egymást, és rengeteg embernek bemutatott. Ekkortájt még Los Angeles és New York közt ingáztam, de az elhatározás már megvolt a költözésre. Életem legjobb döntésének bizonyult. Így, ahogy nézem, ez talán a Chelsea Étterem, bár az is lehet, hogy csak egy forgatási set. A Hotel Lobby valahol Alphabet City-ben volt, ha jól emlékszem, de megesküdni már nem mernék rá. Vélhetően a 'Hotel Ultra' is egy valós hotel és épület valahol a West Side-on, de már meg nem mondom hol. Haha, hát ez a bemutatás a végén nagyon rendbe van. Szeretem ezt a fajta band humort... kész, vége, ennyi volt srácok."
 
Andy ugyanitt így idézte fel az 1997-es emlékeket: "Nézzük emlékszem-e?! Hát, persze hogy emlékszem, haha. Ez a Tony Cognac féle életérzés. Ez a klip a régi időket idézi. Történet, forgatókönyv, szerepjáték és Anton, akiben mint annyiszor, most is tökéletesen megbíztunk. Anton, mint egy Teddy Boy... és a lányok, akik közül az egyik a baráti társaságunkba tartozott, míg a többiek fizetett statiszták, modellek voltak. Gyakorlatilag egy egész forgatási napot töltöttünk együtt. Dave számára ez egy jó lehetőség volt, hogy kipróbálhatta magát a karakterbe, és kvázi egy másmilyen előadói stílusban. Anno, Julian Temple ugródeszkaként kezelte a videóklipeket, saját filmes karrierje szempontjából. És igazából nem volt meg a bizalom köztünk. Mi ugyan próbáltuk komolyan venni a dolgot, de bizalom híján az egész nem működött. Anton Corbijn-nal kezdettől fogva megvolt a feltétlen bizalom. Meg aztán, Dave egyre többet és többet szerepelt a klipekben. Az évek folyamán egyre inkább előtérbe került, mint ahogy ez a frontembereknél lenni szokott. Lám csak, ott vagyok - a nagybőgős basszer! Anton soha nem adott ki a kezei közül rossz klipet, vélhetően a feltétel nélküli bizalmunk ebből táplálkozik. Ebben a műfajban nagyon fontos a bizalom. Hogy rá bízhatod magad valakire. Nézd csak, erre a dobos fazonra emlékszem, Anton és a sok apró részlet. Amúgy, ez nem volt egy nagyon drága klip. Akkortájt ennél sokkal, de sokkal nagyobb költségvetésű videók készültek. Anton sajátos humora szintén fontos kapcsolat köztönk. Itt van például a 'Hotel Ultra' felirat. Ezek és az ehhez hasonló apró dolgok teszik különlegessé a klipjeit, és ezeket az apróságokat szeretik benne a rajongók is."
 
Dave ismét: "Dave: Számomra talán az 'It's No Good' klipje volt a legmókásabb videó, amit valaha készítettünk. Anton átment extrémbe. Díszletek, glamour ruhák... satöbbi. A hajam hosszabb volt akkoriban, így felzseléztük amolyan '50-'60-as évek divatjára. A klipben alkalmam volt arra, hogy színészkedjek. Anton ötlete alapján egy lecsúszott rock'n'roll sztárt kellett játszanom, és olyan pofákat kellett vágjak, mint egy nagyképű, önámító fráter. Jól ment." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).
 
Íme a Depeche Mode önironikus klipje (amely a dal radio edit-jéhez készült):
 

Tízéves a Man Made Machine!

A Motor nevű formáció a nullás évek második felében a DM látókörében volt már: készíthettek hivatalos remixet a Precious című dalhoz, sőt, előzenekar is lehettek a Tour Of The Universe európai szakaszán (például a 2009-es esős budapesti koncerten!). Ezek után szinte nem is volt meglepetés egy Martinnal közös dal: ez a MAN MADE MACHINE, ami pont ma 10 éve jelent meg!
 

11 éves a Nine Inch Nails kapcsolat

Lassú építkezés, visszafojtott, vésztjósló hangulat, majd csodálatos kiteljesedés, "triphopos" dobok, vonósokkal, filmzenei hangulat - minden, ami Alan Wilder! Ma 11 éve jelent meg a Sonoio Red című lemeze, amelyen a Minutes című dalhoz Alan is készített egy remixet. Sonoio pedig nem más, mind Alessandro Cortini a Nine Inch Nails-ből!
 

Kiváló hétszámos felvétel Rotterdamból, 40 évvel ezelőttről

"Good evening, we're Depechééé Mode! This is called I Sometimes Wish I Was Dead!". Így indul az alábbi hétszámos, ragyogó minőségű, FM broadcast felvétel, amely az 1982 március 28.-ai rotterdami koncertből lett felvéve. Igen, pont ma 40 éve... A több különböző forrásból felvett, kiváló minőségű koncert az I Sometimes Wish I Was Dead, a Big Muff, a Now, This Is Fun, az Ice Machine, a New Life, a Tora! Tora! Tora! és a The Meaning Of Love című dalokat tartalmazza. A New Life elején visszatekerik a szalagot :) A DM Live Wikinek köszönhetően van letölthető verzió is.
 

süti beállítások módosítása
Mobil