"A felvételek kezdetekor sokat hallgattuk Daniel rádióműsorait. Igen különös dolgokat játszik. Sok "száműzött" zenét. Amolyan elektronikus avantgarde zenéket. Olyan punk életérzést élő zenekarokat, akik nem igazán adnak el sok lemezt. Szeretem ezt a fajta megközelítést. (...). Néhány elemez hangzását igazán kedvelem, szeretem a mögötte lévő embereket, akik már akkor boldogak, ha tíz lemezt eladnak" - nyilatkozta Martin 2001-ben, és ez az attitűd azóta is megfigyelhető a Dm háza táján. Újra divat lett a minimalizmus, majdnem minden lemezen van az elmúlt 20 évben "elektro-punk" dal; az Alan Wilder-féle dús hangzásvilágnak immáron több, mint 20 éve búcsút inthetünk. Az új évezred Depeche Mode-ja zömmel minimalista, és újra nagyon is érződik rajta a korai évek punk-new wave-"csináld magad" hozzáállása (ami néha a zenészi kvalitásokat is háttérbe szorítja).

Nemcsak a DM zenéjében figyelhető meg ez a váltás (amit mondjuk kevesen gondoltunk volna az Ultra-korszakban), hanem abban is, hogy Martin figyelme fokozottabban a minimál techno felé fordult. Martin - Daniel Millerrel nagy egyetértésben - a korai évek punk-new-wave "csinálj furcsa zenét és adj el kevés lemezt kevés embernek, akik viszont nagyon elkötelezettek"-hozzáállásával készít zenét a Depeche Mode-nak, és Daniellel nagy egyetértésben válogatnak rendkívül avantgárd remixelő gárdát a kislemezekre. Az elmúlt 20 évben megfigyelhető a DM remixeinek háza táján, hogy az eladást biztosító nagy nevek (Danny Tenaglia, Stuart Price, Roger Sánchez), valamint a Mute kiadó kötelező "barter-remixelői" (Grinderman, Chris Liebing, Goldfrapp) mellett zömmel obskúrus, gyakran alig ismert arcok bukkannak elő a minimál techno világából, hogy megmutassák magukat a nagyvilágnak (és a Depeche Mode rajongóknak, akik egyébként általában kevésbé fogékonyak erre a zenei stílusra). Nehéz nem Martin és Daniel keze nyomát látni olyan remixelők előbukkanásában, mint Schlammpeitzinger, Atom, Umek, Kid606, Octagon Man, Electronicat, és még hosszan lehetne sorolni.

Lassan közelítünk a bejegyzés fő témájához: 1998 óta ugyanis az előzenekarok és a fő fellépő között előreválogatott, egyre hangosodó DJ szett szórakoztatja a DM-re várakozó közönséget. Ennek összeállítása 1998-ban az Ultra producerének, Tim Simenon-nak volt a feladata, az ő válogatása szólt a The Singles Tour koncertjei előtt. 2001 óta azonban ezt a feladatot Martin vállalta magára: minden turnén más és más szettet válogat össze, amelyek ráadásul gyakran illeszkednek az adott album (vagy éppen az albumhoz készült remixek) hangulatához. Nem véletlen, hogy az Exciter Touron a koncertek előtt légies, furcsa, "nagyon avantgárd" szett szólt, a Touring The Angel-en sötét, sokkal veretősebb felvezetés volt, a Tour Of The Universe-en pedig letisztultabb, világosabb techno szólt a fellépések előtt - ez mind-mind illik az adott lemez, vagy az ahhoz készült remixek készítői zenéibe.

A mindenkori Martin DJ szett - egy 2001-es instrumentális David Bowie dal kivételével - szigorúan alig ismert zenészek munkái, akik így - Martinnak köszönhetően - váratlan publicitáshoz jutnak, hiszen van, hogy több tízezer ember hallgatja őket (de voltam olyan koncerten is, ahol a DJ szettre már komoly ugrálás volt).

És ami még nagyon érdekes, hogy egy DJ szettben szereplés gyakran belépőt jelent egy DM kiadványra (vagy néha fordítva: egy DM kiadványon szereplő remixelő kerül be egy saját alkotásával a DJ szettbe). 2001-ben szerepelt a szettben Kid606, Thomas Brinkmann, Kreidler, Isan, Schlammpeitziger, Octagon Man és az Electronicat; ők mind-mind remixeket készítettek az Exciter-időszakban DM kiadványokra. A 2004-es Martin Being Boiled DJ szettjében a Bitstream és Monolake felbukkanása jelezte, hogy a zenészeknek "jelenése lesz" DM kiadványokon (így is lett, lásd A Pain That I’m Used To és The Darkest Star remixek). 2009-ben nem volt meglepő Minilogue, Ben Lock vagy Popof feltűnése a szettben, hiszen mindegyikük készített átdolgozást a Sounds Of The Universe dalaihoz.

És végül elérkeztünk a mai bejegyzés témájához: ez a 11 dal szólt a 2005-2006-os Touring The Angel fellépéssorozat összes koncertje előtt. Ez volt talán az egyik legjobb, de mindenképpen a „legnépszerűbb” DJ szett; a legtöbb helyen ütemes taps és tánc kísérte a válogatást. És természetesen itt is itt van mindenki a tágabb értelemben vett korszak (2003-2007) kiadványairól. Lawrence a Martin-szólóprodukcióban tűnt fel (Das Lied Von Einsamen Mädchen remix), a két dallal is szereplő Metope a Suffer Well-hez készített remixet; Heartthrob 2006-ban a Personal Jesus-höz csinált átdolgozást, Alex Smoke a Martyr kiadványon tűnt fel, Motor egy Precious átirattal jelentkezett (sőt, ő a következő turnén egyenesen előzenekar lett, például Budapesten is láthattunk 2009-ben), James T. Cotton a John The Revelator-t dolgozta át, T. Raumschmiere pedig a két évvel későbbi Dave-szólón, a Deeper And Deeper-en jelentetett meg egy dögös remixet.

Szerintem a DM jobb megértéséhez, Martin és Daniel inspirációihoz és mozgatórugóihoz mindenképpen érdemes valamennyire képben lenni ezzel a különös, underground zenei világgal, amelyből tehát most a 2005-2006-os koncertek előtti Martin DJ szettből állítottam össze egy listát, íme:

Íme néhány kép Martin új szépséges kék EP-jének a vinyl változatáról! Közben azért stikában 8 napot csúszott a megjelenés, január 29.-re.