1980 szeptember 24.-én lépett fel először a Depeche Mode a Bridge House nevű kocsmában, és ez volt az első alkalom, hogy a nevüket az elegáns hatású DEPECHE MODE-ra cserélték! Érdekesség, hogy a plakáton még "Depache Mode" néven szerepeltek.

Martin Gore: „A Depeche Mode név Dave-től ered. Divattervezést és kirakatrendezést tanult, és a Dépéche Mode magazint segédletként használta. Sietős divatot vagy divatkiadványt jelent - szeretem a hangzását.”

Dee Dye: „Dave gyakran felhúzta magát, mikor a nevet Day-pech-ay Mode-nak ejtették - kötelezően essexi orrhangon -, és ragaszkodott hozzá, hogy az Depeche, néma »e« - vel a végén. A nevet egy [francia] divatmagazintól szerezte, amely az iskola könyvtárának polcait ékesítette.”

És hogy találták meg a Bridge House-t? Gary Smith jelen volt, mikor megtörtént az áttörés: „Az egyik barátom szülei kocsmát vezettek Deptfordban [Délkelet-London], és sokszor felléptettek új bandákat. Úgyhogy Vince és én elbumliztunk Deptfordba a demókazettával, és lejátszottuk nekik. Meghallgatták, és azt mondták: »A vendégeink nem igazán ezt a fajta zenét szeretik, de egy barátunknak van egy kocsmája, őt talán érdekelheti. Itt a száma, hívjátok föl!« Mikor leírta a Bridgehouse számát, amit már ismertünk, alig hittünk a szemünknek. De mivel a hölgy egész rendes volt, felhívtuk a fickót, aki azt mondta, mindenképp ugorjunk be. Csak egy estére kaptunk lehetőséget. Szóval összeszedtünk annyi embert, amennyit csak bírtunk, és a koncert hatalmas siker volt! A fickó azt mondta: »Legalább megtöltöttétek a helyet, gyertek vissza jövő héten is!«”

A szóban forgó fickó Terry Murphy volt, a Canning Town-beli Bridgehouse koncertszervezője. Az ő idejében ez a kis 350 fős klub volt London egyik legsikeresebb koncerthelyszíne, ahol olyan zenekarok léptek föl, mint a Generation X vagy a Buzzcocks. Murphy jó ítélőképességgel kockáztatott, és a Composition Of Sound könnyed szintipopja siker lett, nem kis részben Dave Gahan „tömegvonzó” taktikája sikerének köszönhetően.

Hogy emlékszik vissza Terry Murphy a Composition Of Sound névváltoztatására? Terry: "Mindig kerestem az új hangokat és ezért megalapítottam a saját lemezcégemet. Napi 20 demókazettát hallgattam. Aztán egy szép napon kaptam egy szalagot a Composition Of Sound nevű zenekartól, akiknek eléggé tetszett a nevük, tehát lejátszottam a kazijukat a Bridgehouse-ban lévő irodámban. Mindig velem volt néhány munkatársam, akiknek kikértem a véleményét. Senki nem szerette, csak én. Úgy gondoltam, hogy ez eléggé különböző, vagy még inkább amolyan bevállalós zene, mivel senkinek nem lett volna mersze ilyen típusú zenét egy rockkocsmának elküldeni. Azt gondoltam, hogy aki ilyen tökös, annak meg kell adni a lehetőséget. Szóltam az asszisztensemnek, hogy foglalja le őket egy koncertre. Arra gondoltam, hogy mivel az A13-as autópályán lévő Basildonból származnak, amihez egyenes út vezet tőlünk, akkor talán hoznak magukkal valamennyi basildoni rajongójukat. Először erről szó sem volt, kb húszan jöttek el. A kocsma több, mint 1000 ember befogadására lépes csak, el lehet képzelni, mennyire üresnek tűnt. A koncert után beszéltem velük, megadtam nekik a 15 fontot, amit kialkudtunk. Dave azt mondta, hogy ha adok nekik még egy esélyt, akkor feltétlenül nagyobb tömeget fognak vonzani. Mivel kedveltem a zenéjüket, azt mondtam nekik, hogy segítek nekik, hogy előzenekarként szerepelhessenek és tudjanak egy kis tömegbázist kiépíteni. Azt gondoltam, hogy tökéletesek lennének a Fad Gadget előzenekaraként. Amikor először játszottak nálunk, egészen biztos vagyok benne, hogy Composition Of Sound néven hirdettem őket. Plakátokat ragasztottam, népszerűsítettem őket. Amikor a zenekar megérkezett az első koncertjére a Bridgehouse-ba, Andy odajött hozzám, hogy a jövőben Depeche Mode-nak fogják őket hívni. Azt mondtam erre, hogy "Ez egy francia név, nem?" Helyeselt: "igen, egy magazinból vettük". Amire én: "Rendben, sok sikert hozzá". Sokat beszélgettem velük, éreztem az ambíciójukat. Dave elmondta, hogy rengeteget járt már a Bridgehouse-ba, amikor a Wasted Youth játszott, ez volt az egyik kedvenc zenekara. Darren, a Wasted Youth basszusgitárosa a fiam, és velünk lakott a kocsma felett. Pont ott volt az egész zenekar, és bemutattam őket Dave-nek. A Depeche Mode koncert után azt mondta Darren nekem, hogy ez a zenekar nagyszerű, és rá kellene őket venni, hogy a Bridgehouse Records-hoz szerződjenek. "Ha legközelebb itt játszunk, legyenek ők az előzenekar".

Ezen a Bridgehouse fellépésen viszont a Depache Mode (sic!) a Comsat Angels előzenekara volt. „Valójában sokkal jobbak voltak nálunk - ismeri el Vince Clarke. - Ilyen korban az ember persze azt mondja, hogy ő a jobb, de igazából ők voltak a jobbak. Később csináltak is egypár albumot.”

Íme tehát a Bridge House 1980 szeptemberének kínálata, első ízben az életünket meghatározó (még ha ezúttal tévesen is írt) névvel!

Köszönjük a DM Live Wiki oldalnak a képet és Terry Murphy részletes visszaemlékezését - a cikk többi része pedig Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származik.

Legutóbb ott fejeztük be a Composition Of Sound történetét bemutató sorozatunkat, hogy Daniel nem igazán volt elragadtatva a Rough Trade-ben a négy fiatal újromantikus figurától. A kapcsolat tehát rosszul indult, de volt-e még visszaút? Naná, hogy volt :)

Mindenesetre, így, hogy Daniel Miller nem érdeklődött először a banda iránt, nyitva állt a lehetőség a már említett Stevo Pearce előtt, aki időközben saját kiadót alapított, Some Bizzare néven. Stevo elhatározta, hogy a kiadó első kiadványa egy válogatáslemez lesz, a korszak futurista dalaiból. Stevo-nak nem volt kételye, hogy a Depeche Mode jó zenekar, és igyekezett megnyerni a fiúkat, hogy a Some Bizzare kiadóhoz szerződjenek.

Vince: "Fiatalok és könnyen befolyásolhatóak voltunk, Stevo meg ilyenekkel jött, hogy - Igen, be tudlak titeket nyomni az Ultravox turnén előzenekarnak - ami számunkra a megtestesült álom lett volna." Annak ellenére, hogy a bandát magával ragadta Stevo lelkesedése, a túlzottan óvatos fiúk még mindig nem akarták elkötelezni magukat.

Ám aztán eljött Daniel Miller "megvilágosodásának" napja is.

Daniel: "Azt a bizonyos első találkozást követő egy hónapon belül láttam őket játszani. Nem is gondoltam, hogy ők azok, akikkel a Rough Trade irodájában találkoztam. A Canning Town-i Bridge Houseban léptek fel a Fad Gadget előtt, és zseniálisak voltak. Nem igazán emlékszem, hogy miért is voltam rájuk kíváncsi, de az estére tisztán emlékszem. A Fad Gadget éppen befejezte a beállást és elment hátra, ahova általában én is mentem felük, most viszont valamiért elöl maradtam, mert kíváncsi voltam erre a csapatra, akik úgy néztek ki, mint egy gagyi újromantikus banda. Amúgy az újromantikusokat ki nem állhattam, de amit ezektől hallottam, az valami elképesztő volt. Először arra gondoltam, hogy oké, mindenki a legerősebb számával kezdi, de ezek csak egyre jobbak lettek. A legtöbb számot, azmit aznap este lenyomtak, végül felpakoltuk az első lemezre. Elképesztően szerények voltak."

Vince: "Épp a Fad Gadgettel léptünk fel. Stevo bejött az öltözőbe és azt mondta: >>Most indul a Some Bizzare turné, nem akartok részt venni? És nem akartok leszerződni a Some Bizzare-hoz?". Aztán hátrajött Daniel Miller is. Őt a T.V.O.D. révén ismertük. Valamelyikük mellett dönteni kelett. Stevo azt mondta, hogy ha aláírunk a Some Bizzare-hoz, elintézi, hogy az Ultravox előtt játsszunk. Szóval, nehéz döntés volt. De valamilyen okból Daniel mellett döntöttünk. Ő csak annyit mondott: >>Kiadunk egy kislemezt.<<. Bármilyen szerződést aláírtunk volna, hogy kiadhassunk egy lemezt. Az együttes egyhangúlag úgy döntött, hogy Daniel az első, akiben megbízunk, azt mondta, hogy ha valamelyik fél nincs megelégedve, azonnal abbahagyjuk."

Daniel: "Koncert után az öltőzőbe mentem, és azt mondtam nekik, hogy adjunk ki egy kislemezt. Ők azt válaszolták, rendben. Ennyi volt az egész. Talán még beszélgettünk is valamennyit, olyasmit mondhattam: >>Nagyon nagy popzenekar lehettek. Azt hiszem, fantasztikus, amit csináltok, nagyon új, de még mindig pop. Sosem volt popslágerünk, de tényleg hiszek abban, amit csináltok. Adjunk ki egy kislemezt, és nézzük meg, hogy megy. Nem akarlak jobban elkötelezni benneteket, mert nem tudom, mit tehetek még.« Szóval ennyi volt, tényleg, ilyen egyszerűen ment.”

Andy: "„Semmit nem ajánlott - szerződést sem, de végül hittünk neki, szerettük őt, és szerettük a kiadójánál lévő zenéket is. Egyikünknek sem volt pénze, pedig még mindannyian dolgoztunk - vagyis Vince munkanélküli volt, Dave meg iskolás.”

Daniel: „Nem értem, miért kellett volna szerződést kötnünk. Úgy gondoltam, ha korrekt vagyok a művészekkel - azaz kifizetem őket -, megadom nekik a szabadságot, és a lehető legtöbbet megteszem a lemezük népszerűsítéséért, akkor minek a szerződés, minek ügyvédeket bevonni? Ez tisztátalannak tűnt.” (az idézetek Stev Malins: Black Celebration és Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak)

Így tehát eldőlt: a Depeche Mode a Mute Records-hoz szerződött! Ám a jó kapcsolat Stevo Pearce-szel és a Some Bizzare kiadóval is megmaradt, ami hamarosan egy közös kiadványban mutatkozott meg...

Íme Stevo Pearce, a Some Bizzare kiadó vezetője!