David McElroy – talán a szokottnál is „angolabb humorú” írása a ma 15 éves Wrong kislemezről, a fordításomban:

„A The Best Of Volume 1 megjelenését követően a Depeche Mode körül meglehetősen nagy volt a csend, kivéve Dave második szólóalbumát, a Hourglass-t és annak remixlemezét (Hourglass Remixes). A DM 2009-es visszatérését ezért nagy izgalommal várták a rajongók, és az új kislemez Wrong sokat is ígért.

Remekül szólt, folytatta a Playing The Angel lendületes hangulatát, figyelemre méltó videoklipje volt, megspékelve egy Dave és Martin által közösen írt B-oldallal és egy színes vinyl 7"-es kiadvánnyal.

Szuper volt tehát. Az új album minden bizonnyal ezek nyomdokába lépve egy csodálatos… ahh, hagyjuk, nem érdekes.

Ez mindenesetre a Wrong története.

A Wrong, BONG40 címmel 2009. április 6-án jelent meg, és a Depeche Mode rajongók kiváló  fogadtatásban részesítették. Ekkortájt egyre ritkábbak voltak kislemezkritikák a DM kislemezekről, így lássuk, mit szóltak az emberek a Wronghoz, a Sounds Of The Universe albumkritikák során.

Az Entertainment magazin szerint "A Wrong című beharangozó kislemez a klasszikus fekete szívű Mode-ot dolgozza fel újra", a Drowned In Sound pedig megjegyezte: "A 'Wrong' egyfajta bombasztikus dal, de a hibák megszállott litániája egyértelműen nem teljesen komolyan vehető, ráadásul a zene ismét minden, csak nem visszafogott, mondhatni egy bonyolultan zümmögő hangszobor".

Az NME az album "törvényileg előírt techno spirituális taposójának" nevezte a dalt, a Pitchfork pedig úgy vélte, hogy a dal "rövid, de ízletesen kesernyés, visszautal a zenekar szintetizátorosabb napjaira anélkül, hogy elveszítené a Violator után gondosan ápolt grunge réteget".

Minden más említés, amit a dal kapott, elég pozitív volt. Furcsa módon az albumról szóló kritikák közül sokan a Spacewalkert említették kiemelkedő számként, ami meglehetősen érdekes.

A Wrong egyik nagyszerűsége az volt, hogy a zenekar visszatért az élő fellépésekhez a brit televízióban. Először 2009. május 1-jén a Later...With Jools Holland című műsorban léptek fel, és a Wrong, a Walking In My Shoes és a Personal Jesus című dalokkal kedveskedtek nekünk.  Mindenkit, akit ismertem, az őrületbe kergettem azzal, hogy emlékeztettem őket, hogy nézzék meg, amikor adásba került.

Ez egy jó előadás, ami annál is inkább figyelemre méltó, mivel Fletch-et és Martint ismét Elton John és Dame Barbara Cartland helyettesítette. A Depeche Mode 1997 óta nem játszott élőben a brit televízióban, így ez nagy dolog volt, annak ellenére, hogy Martinnak és Fletchnek jobb dolga is volt.

Ez a kérlelhetetlen (legalábbis a korábbi kislemezekhez képest) promóciós kampány sajnos egyáltalán nem tett jót a kislemeznek, és mindössze két hetet töltött az Egyesült Királyság slágerlistáján. A 24. helyre került, majd a 78. helyre esett vissza, mielőtt teljesen kiesett volna a slágerlistákról. Normális esetben egy Depeche Mode visszatérő kislemez sokkal, de sokkal jobban teljesítene, de a Wrong abszolút elhasalt, ami nagy kár. Németországban természetesen a 2. helyig jutott, de ami még izgalmasabb, hogy a skót slágerlistán az 1. helyig jutott. Egy number 1 kislemez! SKÓCIÁBAN! Ezt még hihetetlenebbé teszi az a tény, hogy egészen ma estig fogalmam sem volt róla, hogy (a) Skóciában van saját slágerlistánk, és (b) a Depeche Mode az első helyre került benne. Azért az első hely az első hely, úgyhogy gratulálok, fiúk.

A Wrong egy olyan dal, amit imádok, és még mindig nagyszerűen szólt a Global Spirit Touron, ahol visszatették a setlistbe. Ezen a turnén 171-szer játszották élőben (65 alkalommal), és természetesen a Tour Of The Universe-on is. (azóta a Memento Mori Touron is, 55 alkalommal – a ford.)

A B-oldal, az Oh Well, amelynek eredeti címe Das Toe Stub, zenéjét Martin, szövegét Dave írta, egy remek szám, és mint minden ebben az időszakban készült, albumon kívüli szám, jó kiegészítője lett volna a Sounds Of The Universe-nek. Ehelyett ez itt egy B-oldal, és soha nem játszották élőben. Emlékezz, a Peace-t és az In Sympathy-t már játszották élőben. Nincs igazság.

A videó

Nos, ez egy kicsit más, mint amit megszokhattunk.

A Patrick Daughters által rendezett videó egy látszólag vezető nélküli Ford Crown Victoriát ábrázol, amely visszafelé gurul egy Los Angelesben található utcán. 50 másodperc telik el, mire bepillanthatunk az autó belsejébe, és amikor ez megtörténik, akkor látunk valakit, aki látszólag eszméletlenül fekszik az első ülésen. Körülbelül egy perc elteltével az autó nekimegy egy parkoló autónak, és a testet felrántják. Felül, és látjuk, hogy a kezei meg vannak kötözve, és egy gumimaszkot visel. Minden nagyon furcsa.

Ez a videó valójában élő felvétel volt. Martin és Fletch elszántan küzdött, hogy a Hole To Feed ne kerüljön fel a készülő albumra, ezért elrabolták a Sony A&R emberé (aki nagyon erőltette a dalt) és megpróbálták elérni, hogy soha többé ne halljanak róla.

"Ha megszabadulunk tőle, megszabadulunk a Hole To Feed-től is. Ha ezt megtesszük, akkor a Peace-t is felvehetjük az albumra".
"Biztos vagy benne, Mart?"
"Csak bízz bennem Fletch."

A szerencsétlen A&R ember, aki egy autóban rekedt, miközben a Peace loopja szól, úgy tűnik, el van ítélve. Tovább gurul visszafelé, és akkor... segítség érkezik. Az 1 perc 39-nél meglátja a Depeche Mode-ot a járdán, akik egy esti sétát tesznek, mielőtt a McDonaldsba mennének vacsorázni.

"'Te Mart, az ott nem Bobby Tuppence, az az A&R-s fickó, aki azt mondta, hogy a Hole To Feed az egyik legjobb dal az albumon?".
"Nem hiszem, Dave. "
"De ő az, Mart. Ez Bobby Tuppence. Úgy tűnik, csapdába esett abban a kocsiban. És mi a fene ez a zene? Szegény fickó. Segítenünk kell neki. Ha meghal, ahogy az elkerülhetetlennek tűnik ebben a figyelemre méltó eseménysorozatban, a Hole To Feed nem kerül fel az albumra."
" Nem ő az, Dave. Láttam őt korábban játszani a szobámban, ami tele van szintetizátorokkal, amiket egyikünk sem használ. Menjünk a McDonaldsba."
"Ha biztos vagy benne Mart. Szereted a Hole To Feed-et, ugye?"
"Csak annyit tudok Dave, hogy én azt akarom, hogy megetessenek („I want a feed”) Együnk."

Szegény Bobby Tuppence. A dolgok egyre rosszabbul mennek neki, amikor megüt egy férfit. Még a sikolyát sem hallja, ahogy a Peace fülolvasztó loop-ja folytatódik.  Tovább küzd, és végül lekapja a maszkját, de már túl késő. Egy kisteherautó elüti és látszólag meghal.

Soha ne baszakodj Martin Gore-ral.”

A cikk eredetije itt található.

Itt, több verzióban formátumban is