A Hammersmith Odeon koncertről - és az Everything Counts kislemezről - jól ismerhetjük a NOTHING TO FEAR koncertváltozatát. Nagy kérdés, hogy mennyi megy szalagról és mennyit játszik a zenekar, de szemmel látszólag játszik - Andy basszust játszó szintijátéka különösen figyelemre méltó. Ezt a dalt az…

Ez pedig a Monument koncertváltozata az 1982-es kölni koncertről. Hát nagyon érdekes - mondjuk alternatív mulatós? :D

Most pedig a MONUMENT egy korai fellépése következik:

Itt pedig az A Broken Frame Tour csodálatos nyitánya: az Oberkorn intro után jött a My Secret Garden, amely a második versszak hódító szintidallamával indult, de aztán nagyjából az albumverziót követte. Ezt a változatot mindannyian jól ismerjük a Get The Balance Right maxiról :)

Ma tehát visszaugrunk a tegnapelőtt negyvenéves A Broken Frame időszakára, és megnézzük, hogy teljesítettek az A Broken Frame nem kislemezes dalai koncerteken. Őszintén szólva elég siralmasan: az említett három single (See You, The Meaning Of Love, Leave In Silence) kivételével az 1982-es DM…

És akkor egy bejegyzés erejéig (látszólag) megszakítjuk a Music For The Masses album visszaemlékezősorozatát, hiszen ma jubilál az 1998-as válogatáslemez, a THE SINGLES 86-98 is. De persze nagyon ravaszul erről is egy Music For The Masses dalt választunk. Legyen az, ami ma még nem volt - a…

Vaughn George természetesen a Music For The Masses albumról is megemlékezett. Az 1987-es lemezről szóló első videójában a lemez hangzásáról, valamint Dave és Martin lemezen található vokáljairól beszél.

Természetesen a tegnapi A Broken Frame-hez hasonlóan itt a Music For The Masses-ről szóló dokumentumfilm is. Csomót idéztem ma belőle :)

A ma 35 éve megjelent Music  For The Masses nagylemezt a Strangelove kislemezről ismerős PIMPF zárja. A dal különös címe vita tárgya máig, hogy honnan származik: valóban létezett 1935 és 1944 között egy ilyen című, fiataloknak (különösen a Deutsches Jungvolk tagjainak) szóló, kalandokkal és…

A To Have And To Hold sötétségéből újra egy kommerszebb hangszerelésű dal kerekedik ki. A NOTHING azonban csalóka szám, egyben ismét egy gyönyörű példája a Depeche Mode kaján kétpólusúságának: a kifejezetten popos dallam, a hódító szintitéma és a sok „uh-uh“ vokál a legkeserűbb, legnihilistább,…