Mindenfajta változtatás nélkül, időrendi sorrendben.
"Természetesen ebből is meg fogom venni a deluxe-hiper-lehúzós editiont.
De. lássuk, be, Martin elfelejtett dalt írni. Nem most, hanem 10+ éve.
Sebaj, örökre velünk marad, miénk marad az összes klasszikus.
És még 20 évmúlva is kurva jó lesz 4 évente elmenni a konertekre és másfél-két óráa. még egyszer, utoljára, tinédzsernek érezni magunkat."
"Ez jó album !! Jobb mint a Sotu !"
"Broken !!! Q jóóóóóó !!!!"
"jobb mint a SOTU, de nem jobb mint a PTA...kb. a 2 között van."
"mar megint nincs rendes pergo..."
"Welcome to my world - 10/2 nagyon nagyon gyenge kezdés, teljesen felesleges volt rátenni az albumra
Angel - 10/3 már ismertük, szerintem nagyon rossz dal
Heaven - 10/5 ismertük, de továbbra is tartom hogy ha másfélszeres tempóban menne, sokkal jobb dal lehetne
Secret to the end - 10/7 ez tetszik, egész tempós
My little universe - 10/0 a címéhez méltóan mintha a S.o.t.universe-ről maradt volna le, borzalmas, egyébként duett
Slow - 10/6 valamiért a Clean ugrott be róla, blues-os lassú szám, elmegy
Broken - 10/5 nagyon jól indul és nagyon nem lesz belőle semmi, gyakorlatilag a Little 15 felgyorsított alapokkal
The child inside - 10/0 Martin dal, a legrosszabb fajtából, kedvem lett volna meghalni közben
Sotf touch raw nerve - 10/5 QOT remake, koncerteken még jó lehet, az albumverzió viszont olyan mint egy félkész demó
Should be higher - 10/6 egész jó, tempós, nagyon sötét, de ennél is azt érzem hogy nincs befejezve
Alone - 10/4 közepes, pedig kiváló dal lehetne, HA BEFEJEZTÉK VOLNA!
Soothe my soul - 10/9 ez jó, tényleg, és sokkal jobb mint élőben, engem a JTR-re emlékeztet, de jobb!
Goodbye - 10/5 záródalnak nem rossz, egy blues-nóta ez is (a végén a gu-u-úd---g-u-úd---bá-á-ááj visítás miért kell???)
10/4 lett az átlag, násszerű!
(13+1: a Heaven maxiról az All that's mine magasan veri a teljes lemez összes dalát)
összességében:
- a 3. Hilier (így kell írni?) lemez hozza az előző 2 hibáit: jó ötleteket hagytak kidolgozatlanul, ez a csávó egyszerűen nem való producernek, pont nem teszi hozzá azt a pluszt a demókhoz, amitől azok működőképes dalokká válhatnának - úgy szól az egész anyag mintha a stúdiómunka elején lennének, hangszerelés szempontjából nulla, ki kell rúgni!!!
- végig olyan érzésem volt, hogy hiányzik egy sáv a felvételből: és ez bizony egy normális dobsáv, pergőkkel, mert hiába dübörög a basszus és hiába hallani néha egy-egy tompa ütemes puffanást, nincs alap/ritmus sok helyen (most már nem csodálkozom azon hogy a dobos csávó megint szétpüfölte az új dalokat a minikoncerten: nem is volt mihez viszonyítania...)
- a szövegekben ismétlődik rengeteg rég már hallott fordulat
- a Sotu-nél tényleg jobb album, a Pta viszont jobban működött
- és sajnos a 90-es évek lemezeitől fényévnyi távolságra van (és most jöhet a "ne hasonlítsuk azokhoz a lemezekhez" - de igen, hasonlítsuk!!!)
- ha nem lenne rajta a DM név a lemezen, senki nem venné meg, de talán kiadót sem találnának hozzá...
még annyit, hogy erre jó a megjelenés előtti kiszivárogtatás: én már tudom, hogy nem is fogom megvenni :(
ui #1: kíváncsi lennék Jockey véleményére, de komolyan
ui #2: (köveket lehet dobálni érte) a 2084 album toronymagasan veri ezt a lemezt - és én ezt tényleg sajnálom"
"a Welcome To My World még így is beszarás jó!!! milyen betegek már a verzék??? :)))))
Angel széthasít, Heaven meg itt tényleg jobban működik, mint kislemezként.
Secret To The End: ez elsőre kevésbé jó, de asszem ide eléggé kell a a jó cucc :) kicsit olyan Sinner In Me a vége :)
My Little Universe: úúúúú, extrabeteg kezdés! a C64-es effekt beszarás benne! tényleg VCMG!
Ez jóóóó, bassza meg! :))))
Pont ilyen kemény, beteg lemezre vágytam! :)))
Slow. faszagányos, lépegetős dal, valóban Surrender-Clean-Judas demó vonalon mozog. Kurva jó a bluesgitár benne! A végén a Hillieres torzítás. Jóóó! Ezt is újra akarom hallgatni! :)))
Végre elhagyták a SOTU középutas Bonanza-hangszerelését :)))))
Broken: megejtő dallamú, szép korai New Order dal :))) a PTA-SOTU vonalat itt éreztem először erősnek, de szerencsére nyoma sincs az In Sympathy gyáva középutasságának. :)
The Child Inside: asszem ide szövegkönyv kell, valahogy azt érzem, hogy itt most Martin VALL magáról. Ez egy szokványos újkori Martin-dal, egyelőre nem túl emlékezetes. Musicales dallama miatt a Damaged People-re emlékeztet.
Soft Touch/Raw Nerve: rángatózós retro-elektro-punk, egy pumpáló dobot elbírt volna. Picit kár, mert kurva jó a dallama. Így csak érdekes színfolt.
Should Be Higher: a vésztjósló hangulat megvan, amellett viszont kicsit túl szellős dal. A hangszerelés szerethető. Dave csúnyán fogja énekelni a refrént a koncerteken :) A vége nagyon Hillier-es, minden értelemben.
Alone: egyszerre idéz sokmindent a DM múltjából, a legnyilvánvalóbb hatások a Speak And Spell és a Violator. Érdekes színfolt, kicsit hasonlít a Secret To The End-re így elsőre. A legvégén az a két fura elektro-harmonika még a Satellite-ot is behozta :)))
Soothe My Soul: megintcsak VCMG-s, kissé üres verzék vezetnek fel egy kiváló, elsőre fülberagadó refrént, ami mintha jóval hangosabb is lenne a versszakoknál (á la Pain That I'm Used To). Nyáron erre, és ennek a remixeire fogunk denszelni :) Lehetne kissé rövidebb, egyelőre nem érzek benne majdnem 5 és fél percnyi muníciót, bár a lezárása a basszusdallamokkal megintcsak fasza.
Goodbye: a Slow kistestvéreként indul, annál talán több elektronikával. Van benne sok a Darkest Star dramatizálásából. A bluesos gitár megint remek, és nagyon jólesik így a lemez vége felé a sok szikár elektronika után. A végén a refrén kinyíltsága marad meg, ami így elsőre inkább hatásvadász és kissé torz is, mint rossz. Ez egy fasza szám lehet, mindenképpen további hallgatást igényel.
Akkor nagyon elsőre, és sebtében: kifejezetten fasza album, meglepően kemény, meglepően beteg és éles jópár helyen, a néhány bluesos pillanat így felüdülés a nagy elektronikában. Idegesítő dal nincs rajta, nem nyúlnak a legnyilvánvalóbb helyekről, mint a SOTU esetében, nincs rajta semmi középutas, "a rajongóknak pont jó lesz" hozzáállás, ezzel a SOTU fölényesen, és ha a Lilianra gondolok, akkor bizony a PTA-t is veri!
Sok hallgatás kell még, mert sok fura, felfeldezésre váró effekt van benne.
A SOFAD-párhuzamot viszont nem értem, ez a DM eddigi "legtechnosabb", és talán legelektronikusabb, "legdigitálisabb" lemeze. Elektronikusságában az Exciterhez, hangulatában sokszor a Violatorhoz, illetve a Speak And Spell beborultabb pillanataihoz tér vissza.
A VCMG párhuzam telitalálat volt, de meglepően jól sikerült mindezt összehozni Dave soulful énekével.
Jó lemez!"
"Secret to the end- nem lesz a kedvencem, de nem fogom skippelni sem. Van, de semmi extra.
My little universe - ezmiez? Single cd-re 3. számnak oké!
Slow - blues és mégis jó, nagyon is! Azt hiszem sokszor meghallgatom még ma!!
Broken - csodás, dallamos, depeche-es, már ezért megérte stúdióba menni!!!
The child in time - vazze, Martin nem akarja ismételni önmagát: hallgassátok meg az első akkordtól: Damaged People! Nem vett elég szintit?
Soft Touch/ Raw - kedvencem. A Depeche szám számomra az albumon!!!!!!!!!!!! Alig várom koncerten is!
Should be higher - a másik a soft touch után, amire rögtön kedvem támadna egy klubban táncolni!
Alone - csak jókat tudok írni róla, nagyon megfogott a hangulata!
Soothe my soul - jó, a duett ötlet is jó, nagy koncertdal lehet belőle közönségénekeltetés/ Martin de az átkötő részek nekem nem jönnek be, túl vontatottak.
Goodbye - bluesgitár elő és tetszik. A végéig!"
"Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi a *#?ˇ^!-nak kell ilyen bántóan nyers, éles, kidolgozatlan, háromszögjel, négyszögjel, szinuszjel hullámforma hangszínekkel és bután püffögő dobokkal teletömni a dalokat? Ez akkora kontraszt igényességben jó néhány eltalált hangszínhez (pl.: Welcome, brutálisan mellbevágó basszus) képest!
Vagy ettől modern és futurisztikus a megszólalás?
Jó, oké, lehet, ez volt a cél, a tudatos terv: a Counterfeit2 hangzás iránya.
Akinek az bejött, tényleg oda meg vissza lesz ezért a korongért, mert az énektémák jók!"
"A My Little Universe dalról:
Martin tuti leszokott?
Vagy ez az elvonási tünet eredménye? :)"
"Igen, C2 is befigyel, főleg a Martin-számnál. De hangulatában több helyen is.
+még a Martin DJ Settek is beugrottak néhol.
Na kérem, hát ez a szembehugyozás a széllel! :)
Le a kalappal, DM! Az Exciter óta a legbátrabb lemez!"
"1. Lényegesen jobb lemezt kaptunk/kapunk mint a SOTU.
2. És ezt akár hozzád is intézhetném a kérdést, hogy a Martin által énekelt nóta/dal hallgatása közben, erőteljesen megidézte számomra a Counterfeit 2 hangulatvilágát.
Ami természetesen pozitív!!! A Martin által énekelt dalra gondolok itt. Hm???"
"Nem tudom, miért, de az az érzésem, hogy ezúttal Hilliernek szinte köze sem volt a hangszereléshez és Martinék akarata érvényesült egy az egyben..."
"Végighallgattam én is a cuccot. Most először tettem ilyet DM album esetében, még a SOTU-nál is megvártam a hivatalos megjelenést, nem töltöttem le. De az akkora csalódás volt, hogy msot már óvatosabb voltam.
A jó hír, hogy sokkal jobb, mint a SOTU.
Ezzel a jó híreknek vége is szakadt. Mondjuka SOTU nem tette magasra a lécet.
Van egypár ígéretes szám, de az egész számomra megfáradt, túlságosan minimalisztikusra sikerült. Hiányzik a zene belőle. Jó dolog a prüntyögés, de önmagában nem elég.
És már más is jelezte, mintha Dave nem énekelne, hanem üvöltene.
Az Alan utáni korszak minőségben valahogy így néz ki nálam:
Ultra, PTA, EXciter, SOTU.
Ez az új lemez valahol a PTA és az Exciter közé fér be. "
"Welcome To The World - Ez meg mi az ördög? Aztán a közeprésztől egész jó lesz. De Dave magas hangon éneklését nem bírom. Szerintem 10/6
Angel - Már akkor utáltam, amikor először meghallottam. Ez csak 10/3
Heaven - Hát, ez sem a szívem csücske. 100x Precoius, mint ez. Azért próbálkozom vele, főleg a remixekkel. 10/3
Secret To The End - Gyors dal. Koncerten biztos jót lehet majd rá pogózni az első sorokban. Érdekes dal és nem is rossz. 10/6
My Little Universe - Jézus! Mi ez pruttyogás, ami végigkiséri a dalt??? A DM pályafutásának majdnem a legalja. Ennél csak a Peace szarabb. Ez egy nagy nulla! 10/0.
Slow - Végre egy jó kis bluesos gitár. Picit lehetne hangjúlyosabb is, de ennek is örülök. A végére beindulhatna. De majd talán koncertre. 10/7.
Broken - Dave nagyon jól énekel és az énekhang is eltalált! Középtempós dal. Kicsit lehetne komplexebb. 10/7
The Child Inside - Counterfeit2, de a rosszabb változat. Hmm.... Ez nem nagyon mozgat meg. Közepes dal. 10/5
Soft Touch - Hát, ez mintha élőben jobban szólt volna. Ide bőven befért volna valami kurva dögös gitár, ami nem a háttérből hallatszik néha, hanem szinte uralja Dave-vel a dalt. 10/4
Should Be Higher - Írtam már, hogy nem csípem, amikor Dave ki akarja énekelni a magas "c"-t? Koncerten vajon hogy fog énekelni a turné közepén? Ennek ellenére nem rossz. 10/6
Alone - Sötét hangulat! Kisérletezés a köbön! 10/7
Soothe My Soul - Az album legjobban sikerült dala. A PJ dobalapja köszön vissza a refrénnél, mintha annak az elekrtósabb változata lenne. Persze a PJ-t soha sem fogja utolérni. 10/7
Goodbye - Végre megint gitár! De melyik DM számból is lopták? IFY-ból talán? Az utolsó számok jók szoktak lenni, ez alól ez sem kivétel. Kár, hogy Dave üvöltözik benne. 10/7
1. - Jobb, mint a SOTU, de gyengébb, mint a PTA.
2. - Semmi köze sem a Violatorhoz, sem a SOFAD-hoz. Nem is szabad azokhoz hasonlítani, mert azt a színvonalat már alulról sem fogják megütni.
3. - Néha sok az idegesítő prüttyögés benne.
4. - Rosszabbra számítottam és kellemesen csalódtam.
Alan utáni korszak most nálam ilyen:
Ultra - PTA - Delta Machine."
"Az új lemez.....
hát igaz én is csak irodában mini hangszórókig jutottam de majd nagyobbra minőségibre váltok délután!
Hát eddig olyan fejvakargatós nem tudom hová tenni.
De annyi biztos van pár igéretes gyöngyszem... amire így első nekifutásra elfért volna egy kis további csiszolás!
Emészteni emészteni emészteni..."
"Talán ezen a lemezen hiányzik legkevésbé Alan. Mert ez annyira más lemez. (ez alapján az Ultráról hiányzik leginkább).
És talán valaki írta is, hogy Hillier itt mintha nem lenne annyira jelen. Ezt én is érzem.
Ez a lemez nagyon Martin kedvenc soundjait hozza."
"a C2-nél ez sokkal tempósabb.
Eleve, nem tudom, mikor volt utoljára ilyen gyors egy DM-lemez."
"Na a sok felcsigázó írás miatt muszáj volt meghallgatnom legalább a Soothe-t.
KEGYETLEN JÓ szám!!!!! BRUTÁLIS!!!!
Valóban durván PJ lopás, de nem baj. Ráadásul beoltva egy adag Exciter-rel.
Mért nem ez volt az első, beharangozó??? Mindjárt másképp álltam volta a Delta-hoz. Na most már nagyon várom!"
"kivételesen nem rontanám az ünnepet...kellemes csalódásban volt részem reggel, az eddig nem hallott dalok nagy része jó és/vagy érdekes...rendes hifin hallgattam nem szólt rosszul, sokkal több a jó megoldás, mint az eddigi lemezeken, persze a hangzás szerintem most is MÉLTATLAN a Depeche Mode-hoz...a SOFAD-hoz és a Violatorhoz semmi köze, ez kb. egy új PTA, de itt mintha jobbak lennének a dalok...csak az abaj, hogy sok a skipem is...és vegyes a kép...az Angel egy SOTU-ról lemaradt szar, nagyon rossz refrénnel, de van egy-két kiváló, és van önismétlés is bőven. A Child Inside nagyon hajaz a Damage People-ra és ez is ilyen musicales valami akar lenni...a Broken-nél nem lehet nem kihallani a Little 15-öt (ez amúgy Dave dala?)...a lemezt másodszor hallgatom, nálam az Alone mindent visz...borzongatóan jó...(és a fene gondolta volna, hogy még kísérletezni is fognak: My Little Universe, van abszolút sláger: Soothe My Soul - amivel úgy vagyok, mint a PJ-szal: sokaknak biztos ez a kedvencük...a C2-ős hatás tök egyértelmű, és sok jó énekdallam van...persze hiba is, de ezekről majd később"
"Én írtam, hogy Hillier itt mintha csak háttérben szunyókálni lett volna.
Viszont tartom, hogy kellett valaki, aki stílust ad a formálódó daloknak... ill. más stílust.
Egész egyszerűen ez kidolgozatlan, demo szintű sok-sok hang, ha szándékosan is készítettek ilyeket (bár azt gondolom, kifinomult hangzást, soundokat nem is nagyon tudna Martin létrehozni és tényleg túlságosan bele van szerelmesedve ezekbe a dolgokba). Túl nyers, túl éles, túl csiszolatlan a legtöbb dal."
"viszont a Secret To The End végén ez a hosszú outro, szintifutamokkal!!! ilyen még nem is volt DM-dalban!!!!"
"Bassza meg nem kellett volna meghallgatnom a Soothe-t, mert olyan erekcióm lett tőle, hogy nem tudom hogy fogom kibírni még egy hétig az album nélkül. :D"
"Most először írom azt, hogy el kell fogadni, hogy nem lesz új Alan. És hogy az új DM nagyon elektronikus, nagyon pulzáló, nagyon kicsavart, és a DelMa esetében nagyon Martin ízlését tükrözi."
"basszus, olyan, mintha ez két lemez lenne, egy bluse-os és egy elektronikus
Secret To The End: Tangerine Dream"
"SOTU 2 lett kicsit jobb dalokkal, kevesebb fülsértő bénasággal.
Megnéztem volna Flood arcát amikor először hallotta a "feladatot". Valószínűleg együttérzően mosolygott Danielre, aztán megadta a számlaszámát.
Nagyon szeretem, ha egy zenekar bevállalós, az erőlködés a szaron viszont röhejes, szóval valaki szólhatna immár Dave-nek, hogy ő nem blues énekes, sem a dalnak, sem a hangszálainak nem áll jól és nem használ ez már.
Ide tényleg (már) nem Alan kéne, hanem valaki aki távol tartja őket önnön tévedéseiktől.
Ez van ha a zenekar tagjainak semmi köze a védjegyüknek tekinthető soundhoz, mert azt mások állították elő valaha."
"Broken: a végén kispálos gitározás"
"My Little Universe: ez a Broken Frame-re illene"
"Első blikkre a benyomások:
(OK, néhány hallgatás után nem szabad különösebb következtetést levonni, bízom benne, hogy néhol még érni fog a dolog)
Welcome To My World: minden idők legrosszabb album nyitása...szerencsére csak az első másfél percig. :) Utána ahogy kitejlesedik a dal, az már tetszetősebb. Összességében: 10/6
Angel: elsőre megismert dalként nem tetszett annyira, mint amennyire pl. a Wrong, de nem tartottam rossznak sem. Az egész album meghallgatása után rá kellett jönnöm, hogy ez az egyik legkidolgozottabb hangszerelésű szám a lemezen. 10/7
Heaven: a DM Beatles dala. 10/7
Secret To The End: nagyon érdekes dal, apró, régi DM áthallásokkal, de mégis vmi új atmoszféra. 10/7
My Little Universe: sajnos mindig van lejjebb...az ilyen hangszereléssel ki lehet kergetni a világból...üres foshalom, ilyet régen b side-ra sem engedtek, valszleg sohasem fogom tudni végighallgatni. 10/3
Slow: kellemes blues-os cucc, de semmi extra. 10/6
Broken: fiókból előhalászott darabnak tűnik, sajna a hangszerelés itt is 12 egy tucat. 10/5
The Child Inside: nekem kicsit Damage People hangulatú, ami nagy kedvencem, de ez sajna nem jobb annál. Viszont még így is a lemez jobb pillanatai közé tartozik. 10/7
Soft Touch / Raw Nerve: sajna zeneileg ugyanaz a nihil, mint amit élőben hallottunk...mivé lett a DM sound az utóbbi két lemezen? 10/4
Should Be Higher: ennél a pontnál már mint a messiást, úgy vártam ezt a dalt. Szerencsére nem is okozott csalódást, bár érdekes módon nem hangzik sokkal jobban, mint élőben. 10/8
Alone: a Secret To The End-hez hasonló érdekes atmoszféra, még emészteni kell. 10/7
Soothe My Soul: idegesítő alap, pedig lenne benne potenciál. Már nem először fordul elő, hogy dal közben néhol egyszerűen elfogynak a sávok az ének alól... Nem tudom, hogy ötlettelenség miatt, vagy direkt így akarják? Akárhogyis, érthetetlen...a dalbefejezés szintúgy. Ez egy klipdal lenne? 10/5
Goodbye: 10/5
Mások véleményeit most csak átfutottam, de látom, nagyjából egyezőek a vélemények: jobb, mint a SOTU, de Ben Hilliert a PTA után szélnek kellett volna ereszteni, annál már nem lesz jobb munkája.
A 95 utáni éra sorrendje nálam szintén:
1. Ultra (messze kiemelkedik)
2. PTA
3. Exciter
4. Delta Machine
5. SOTU"
