Húúú.. nagyon furcsa, nagyon vegyes érzéseim vannak.. ez valami zseniális, több számnál is éreztem azt a punk-érzést-elgondolást amit Ultraviolator is taglalt az In Sympathy kapcsán (jééézuuusom.. az nyugdíjas szállóban liftzene ehhez képest!! )
Ugyanakkor így elsőre az is bennem mocorog, hogy annyira punk ez már, hogy állandóan megtörti az íveket, azt a fajta kiszámíthatóságot amitől sláger lehet (jó értelemben) egy szám... a Heaven kivételével egy szám sem ugrik be ami így elsőre klasszikus DM-slágernek hangzott, illetve de: részleteiben. Úgy érzem a punkság oltárán beáldozták a (köz-) emészthetőséget...
És ez valahol csodálatraméltó, valahol picit szomorúvá is tesz; a "klasszikus depeche-es" idők már nem jönnek vissza..
Viszont itt van valami ami megintcsak programadó. Már értem miért hasonlították a Violator-SOFAD kettőshöz: ez a Violator elektronikája erőteljes tesztoszteroninjekcióval, KEMÉNY (húdekemény!!) alapokkal és a SOFAD arcleszakító "összeomlása", amikor a nagyhajú Dave-et látva a fejükhöz nyúlnak a régivágású fanek..
Na jó, megpróbálom kicsit összeszedettebben... bár közben nem jegyzeteltem, de fejben tettem a megjegyzéseket, igyekszem ezeket felidézni egyenként vissza-visszahallgatva a dalokat...
01 Welcome to my World
Két erős koncepció vezeti ezt az albumot, ami itt hamar meg is mutatkozik: zavarjuk össze a kedves hallgatót az ütemmel és legyenek hirtelen éles váltások, mintha tényleg kezdőütemre egy-egy loop-ot indítanánk el. (ez utóbbi egyébként nekem picit végig zavaró a számok felépítésében, sajnos végig is ment az egész albumon...)
A dallam viszont már itt is jó, a közös éneklés pedig felemelő, ezt a Peace óta tudjuk ugyebár. :PP ;D.
Másik ami már itt feltűnt: igényes a hangszerelés! Ahogyan az Angelnél is, ha nekem el tudják adni a sistergős és plasztik hangokat, akkor az jóízlésről árulkodik.
02 Angel
Ez odaverősebb, mint amire emlékeztem, dögdögdög. Akkor is nagy kedvenc lenne, ha nem ismertem volna előtte, a pofátlan váltás itt is megvan és bármennyire ellenálltam végül csak eladta magát nekem basszameg! :-D
Elnézést, azt hiszem erre találták ki "gecijó" kifejezést.
03 Heaven
Az album számainak fényében különösen kell ez a kis kakukktojás, sajnos tényleg nagyon lassú, de a szépsége kell ebbe a kemény elektronikus Sokkoldába.
04 Secret to the End
A kezdeti ismerős ingerek után asszem itt kezdtem igazán hinni az albumban, valami nagyon ismerősen új van ebben a számban, nosztalgikus, közben pedig tökös gitárriff, sodrás, dallam... ez egy JÓ szám. Figyelembe véve az ezután jövő kemény "kiképzéseket" lehetett volna akár hátrébb is az albumon, mint egy könnyebben befogadható darab.
Az utolsó 1 percért külön köszönet jár.
05 My little Universe
Na igen és ha már könnyen befogadható darabokról beszélünk... asszem ennél a számnál ismertem fel ennek az albumnak az ars poetica-jat: "Azért csináljuk, mert meg merjük tenni és jól áll". Hogy van pofájuk ilyen számot (szinte "számot") berakni az album közepébe..?? Nem a kedvenc számom lesz a DMtől (sőt talán az albumon is utolsó), de a bátorságért csillagos ötös jár. Ez maga a pofátlan punk.
06 Slow
Jó kis bluesos dög-húzás... imádom ezt az alapütemet.
Itt a díszítőhangokon a hangsúly, ez egyértelmű.. a jó kis elbaszott gitár-effekt meg a legjobbkor lép színre, az egész koszos hangulata is baromi jó.
07 Broken
Egy újabb érdekes darab.. "A" nosztalgia szám, effektekben, dallamokban visszaköszönnek régi dalok (Little 15-es dallam, az alapütem meg lelassított Question of time) nagyon furán-jó időutazás... és aztán bejön az a szerethető kis refrén is... nem a legerősebb de valamiért szerethető kis pillanat.
08 The Child Inside
Egy atmoszférikus és hát...picit unalmas szám. Sajnos Martin továbbra is ugyanúgy kitart, hajlítgat. A Home óta nem ugrik be olyan Martin szám ami engem lázba tudott volna hozni...(dehogynem: a Bottom Line! :-D) ritka pillanat ez ezen az albumon: unatkoztam picit a szám végére(?). :-O
09 Soft touch/Raw Nerve
Na bizonyos szempontból ez az egyik kedvenc számom... Ugyanis először is: hogy van pofád egy, azaz egy darab alapütemet végigvezetni egy EGÉSZ számon kedves DM, másrészt hogy jött az ötlet hogy egy egyszerre ütemszerű, ugyanakkor dallamszerű váz legyen a fő téma, az egész központi gerince?
Ez tényleg briliáns, ilyet csak teljesen primitív egyujjas szintisek és zsenik csinálnak, és itt nem kétséges kik voltak a billentyűk mögött.
10 Should be Higher
Rögtön térjünk is rá a tárgyra: azaz ének.. hát aztakurva. Nem hittem volna hogy Dave még meg tud lepni a HANGJÁVAL.
Az egész szám húzós-lépegetős alapüteme is jól vonszol végig, van benne dög és hozzá ez a refrén.. erős.
A váltásokat hagyjuk az a szokásos "túlhirtelen" nekem. :-S Azt hiszem itt kezdett ebből egy picit elegem lenni..
11 Alone
Baromi jó, eltalált hangok, nosztalgikus derengés itt-ott, egy jól felépített szám-szám, nagyon sok furcsa kis díszítéssel széttagolva. Talán ez a Depeche legbowie-sabb száma! :-)))) Emésztendő.
12 Soothe My Soul
Ha tippelnem kéne akkor ez lehet ultraviolator "gyenge Better Days utánérzetes" száma. Szinte meg sem lepődtem, hogy nekem meg mennyire bejött és főleg a refrén.. asszem az is egyfajta punk-bátorság hogy egy mondattal tolnak végig egy-egy refrént. ;-))) Illetve ebben a számban megvan az a fajta, jóértelemben vett "kiszámíthatóság", amit pl. az előző kettőben valahol hiányoltam, igaz picit cserébe unalmasabb is ez tény. Viszont ez az elektro-country-rock-akármi gitár ez betalál.
Nagyon nehéz ezekről a fogalmakról írni, mert majd' minden szám ilyen is, olyan is, sokarcú mint az album maga.
13 Goodbye
Egy nagyon furcsán jó album, eléggé furcsa zárószáma olyan "slusszpoénnal" amit régen váltott ki belőlem album/számzárás: hála az égnek nem néztem a számlálót a szám "vége felé" és mikor már azt hittem hogy "letették" a fiúk, akkor jött vissza teljes erővel a zene és a GOOOD-GOOOD-BYYEEEE.. Egyrészt leszakadt a fejem, másrészt hatalmas vigyor és instant libabőr lett a jutalmam. Ha minden szám rosszul évül majd idővel és csak egy furcsán-érdekes album marad a Delta Machine, ez a lezárás akkor is könnyedén a SOTU fölé emeli majd. ;-))) Ja és természetesen rögtön láttam magunkat a koncert végén erre csápolni. VÉGRE EGY JÓ ZÁRÓSZÁÁÁÁÁÁMM!!!! (bár a váltások itt is hirtelenek néha. :-P :-)) )
