"Welcome to my world: nem olyan nagy durranás a kezdő félperc, ami után ATYAÉG, ez is gecijó dal!!!! :))) Iszonyat jó dallam, nagy kinyílós lelkiség, jó hangok. És ahogy az In Chanis elején bemutatja az albumkoncepciót az a szétcsavart torzítós hang, úgy mutatja itt is be, hogy tört ütemekre és lélekfacsaró dallamokra számíthatunk! :))))
Angel, Heaven - ismerjük, finomak!
Két dolog a Heaven-nel kapcsolatban:
1. Nem a legjobb ez az empéhárom, ennél sokkal jobban szól a kislemez flac. (többek között basszusban is vékonyabb ez)
2. Ez az egyik legjobb dala a dm-nek és nagyon illik a lemezre, mert pont olyan beteg hangok vannak benne, mint az egész lemezen és sok hasonlóan szépséges dallamot kaptunk. :)
Secret to the end: baromi jól kezdődik... és folytatódik... és jó dal!!!... és beteg is!... :))) ... hát, biztosan lesz, akinek nem jön be, de eddig ez telitalálat!!!, amiben PTA-SOTU testvér, az sokkal kevesebb, mint a nagyon erős dalokat hozó MFTM-Violator-SOFAD! :)
My Little Universe: eddig ez a legkevésbé ütős.... de aztán 3 perc környékén olyanba kezd, amitől lefosom a bokám!!! :) A legkevésbé karakteres dal is tudott szétfeszíteni!!! :)))
Slow - "Surrender 2", melegebb elektronikával, szebb dallammal, fájdalmas, de beteg is, meg szép MArtin vokálok! :)))) Tört ütemek itt is, félelmetesen szépre kevert hangok!
Nagyon számít Flood munkája, úgy tűnik!
Broken: amikor kezdem azt érezni, hogy túlzottan emlékeztet a PTA-SOTU párosra, akkor jön valami más, valami nagyszerű! :) Little15 -re hajaz itt-ott. :) Baszott jó és talán a kicsi tizenötös része a gyengébb! :))))
The Child Inside: A legkevésbé meglepő/megnyerő dal, amolyan "kifújjuk magunkat a Soft Touch előtt". :)
Soft Touch / Raw Nerve: ütős dal, ehhez egy kicsit kevés a rendszerem basszusban...
Ez punk nóta, de nem úgy, ahogy az In Sympathy - az természetesen inkább underground - van egy erős hangulata, húzása.
Should be higher: kevésbé vészjósló, mint a koncerten, cserébe könnyebben befogadható. Dave nagyon betegen énekel benne! :))
Alone: Ismét érzelmekkel indítunk, beteges hangokkal folytatjuk, dallammal jutunk el az első perchez. Hatásos hangszereléssel kötjük át... a csodát!!! Bakker, hidegrázás!
Most már nyilvánvalóan a legjobb album számomra az Alan utáni időszakból! Pedig az Exciteren kívül minden más erős versenyző számomra!
Soothe my soul: ismerjük, kurvajó dal.
Goodbye: Nagyon nagy kinyílás, a bules-alapból akkora szinti-himnusz lesz, hogy beszarás! :)
Az egész lemez megidézi a 80-as éveket és minden mást is, ami jó volt valaha a dm-ben.
Akinek depesmódosként ez a lemez nem/nagyon nem tetszik, az valójában a dm-et nem szereti. Szerintem. (és most gyorsan ránéztem a freestate-re, egyöntetűen lelkesek, ha jól látom, kb. mindenki a PTA fölé teszi a lemezt és van, aki hozzám hasonlóan a legjobbnak a SOFAD óta. :))))
Nagy dal ez a Goodbye, nagyon ügyesen van kifacsarva! :)))
És ez a rövid kiállás-visszajövés, szétbaszóan zseniális!!!! :))))
És a lezárás! Geciügyes!"
Jelenlegi tetszési listám. Pontozásra nem adtam a fejem, még túl friss és eleve 10/6-10/7 alatt nem lenne semmi, úgy meg elég nehéz 13 dalt pontozni. :) (14-et az ATM-nal)
1. Heaven
2. Welcome -----------------------------
3. Secret / SootheMS
4. Angel / ShouldBH
5. Slow / Alone / Goodbye ------------------ JTR / The Sinner IM / Darkest S
6. Broken / MyLittleU -------------------------- Precious / Macro / IWIA / SW / Nothing's I
7. The Child / ST/RN -------------------------- többi :)
8. All that's M
Gyorsan mellérendeltem a PTA dalait, csak játék, mert minden változik, de kb. így helyezkednek el. :))))
És akkor még egy album lepontozás, a jellemzőbbekre:
SOFAD 10/10
DELMA 10/9.5
SOTU 10/9
VIOLATOR 10/8.9
A többi lemez ugye egymás mellett van nálam, nem tudok határozott sorrendet felállítani...
Számomra avval veri a DelMa a SOTU-t, hogy ugyanolyan bátor, csak sokkal jobb dalok vannak rajta. A popularitása (a befogadhatóbb dalszerkezetek miatt) kiegyenlítődik a hódítóbb hangzás által. Jobb a DelMa, na! :)))
No, ismét telitalálat, hogy bonus / b-side.
Egyértelműen az All that's mine-t érzem a korszak leggyengébb számának.
A HATT és az Always viszont szintén nagyon erős, az Always akár a legjobb Martin nóták között landolhat (mondjuk nem top 3, de top5, majd átgondolom)
Mondjuk így:
1. Always
2. HATT
3. LTL
4. ATM
:)
