Egyszerűen nem lehet másként, mert úgy tipikus dm, ahogy régen. Hozza a mélyebb rétegekben a srácok mindenkori zeneiségét és közben úgy lep meg, ahogy a legjobb időszakokban mindig, ha új lemezt kaptunk.
Mivel és hogyan jutottak el ide?
Egyértelműen benne van szinte minden, de valahogy kiemelten én ezeket érzem:
ABF
BC
VIOLATOR
SOFAD
SOTU
C2
A többi is látható/érezhető/hallható, de nem ennyire szerintem. :)
---
Szerintem az egyedüli "túl-retrós" lemezük a PTA volt, ami a SOTU és főleg a Delta fényében már nem is annyira igaz és nem is annyira az.
És százszor "jobb" útnak tűnik, mint az Exciter dm-től eltérősége.
Nem tudom, hogy mennyire lesz menő újra a dm, mert ennek a maradéktalan értékeléséhez szükséges érteni ezt a világot. De mondjuk biztosan közérthetőbb, mint a SOTU volt.
Én úgy emlékszem, hogy a SOFAD utáni időszakban az Exciter volt a legmenőbb, a leginkább dm-en kívül is befogadottabb lemez.
Az a lemez nagyon sok új/fiatal rajongót is hozott, sikeres volt a lemez az eladási listákon és az eladási mutatói is.
Szerintem a dm-nek egyetlen gyenge lemeze sem volt, csak magukhoz képest nem volt mindig egyértelmű a fejlődés, vagy a szint-elérés.
Mint ahogy egyetlen dalukat sem merném egyértelműen gyengének nevezni.
Mindig koncepciókban gondolkodtak, egyértelműen volt számomra kedvesebb és kevésbé kedves, de a dm mindig is a könnyűzene elitjébe tartozott nálam, oda, ahova műfajonként maximum 1-2-5 előadó/zenekar tartozott.
---
