Utolért a végzet... nincs menekvés, most már nekem is össze kell hoznom egy (élmény)beszámolót a koncertről...
Előzmények
Egy ideje kicsit közelebb kerültem a módosokhoz, így a zenekar (Depeche Mode) idén megjelenő új albuma (Delta Machine) körüli eseményeket már aktívan követtem, követem én is.
Február végén szereztünk hírt arról, hogy két nappal az új albumuk megjelenése után Bécsben exkluzív koncertet adnak
"Fantasztikus! Végre elérhető távolságban kezdik a turnét*. Hol lehet rá jegyet venni? Sehol... Nem kerülnek kereskedelmi forgalomba a jegyek...
Csak nyerni lehet.... Na de jó."
* Egy idő után azért kiderült, hogy ez nem egy warm up show, hanem "csak" az első európai album launch event.
Megnéztük, hogy mit kell tenni a jegyekért. A koncertet a Deutsche Telekom égisze alatt futó nemzetközi zenei program/projekt, az Electronic Beats keretében szervezték meg. A jegyekért cserébe a pályázóknak valamilyen kreatív módon bizonyítani kellett, hogy ők aztán igazán elhívatott fan-riporterek. Természetesen a jelentkezéseket Facebookon keresztül kellett intézni, így láthattuk, hogy ki-mivel próbálkozik. Az első napokban szinte mindenki a saját maga fanatikusságát mutatta be, valamilyen viszonylag egyszerűbb módon: fotó a lemez-, koncertjegy-gyűjteményről; pár soros kinyilatkoztatás arról, hogy '81 óta jár koncertekre, úgyhogy neki mindenféleképpen ott a helye... Meg olyan dolgok, amikkel őszintén szólva... esélyem sem volt felvenni a versenyt.
Ugyan a jelentkezési határidő közeledtével láthatóan mások is elkészültek a kicsit melósabb munkáikkal (ötletes videók, képek, dalcímekből (össze)írt jelentkezés), azért látható volt, hogy ha megfelelő számú jegyet osztanak szét, akkor bizony van esélyünk! Szerencsére szinte csak egy hosszabb hétvégét kellett várni az eredménnyel. Március 11-én kiderült, életem első DM-koncertjét előrébb hozta a sors, nem kell megvárnom a májusi budapesti koncertet, hanem alig két hét múlva mehetünk Bécsbe :)
A jegyek birtokában
Kezdőként, és abszolút botfülűként (!) semmit nem hagytam a véletlenre! Eszembe se jutott, hogy úgy induljak neki a koncertnek, mint kedves - a későbbiekben 2. sorsszámmal illetett ;) - útitársam. Először a március 11-ei Depeche Mode - Live On Letterman-t hallgattam meg párszor, aztán az album 22-ei megjelenése után már magát az albumot. Kivételesen elmondhattam, hogy hangzásügyileg egészen jól fel voltam készülve.
Az eredményhirdetés után megkezdődött a kiút szervezése is. Túl sokáig nem tartott :) Viszonylag hamar összeállt egy kocsinyi "veterán depesmódos barát", akik közé én is befértem. Útitársaim egy csomó mindenről írtak (beszámolóik megjelenési sorrendben: 1., 2., 3.), így bizonyos részleteket nemes egyszerűséggel átugrok a kedvetekért! Így nem részletezem, hogy milyen a veterán depesmódosokkal utazni három órát, meg, hogy mekkora mák kell ahhoz, hogy egy elvaxolt jelentkezés után jegy nélkül juss be a koncertre... Akkor már csak azt kell kitalálnom, hogy miről írjak? ;)
Vasárnap 15:00-rá értünk ki Bécsbe. A néhány (egészen pontosan négy és fél) szabadban töltött órának valószínűleg sok büntetés-végrehajtási intézetben raboskodó elítélt nagyon örülne, mi azonban ezzel valahogy vasárnap nem így voltunk. A maximális hőmérséklet pont odaérkezésünk után következett be (-2°C), ebből következik, hogy a kapunyitásig hátralévő 3-4 órát ennél alacsonyabb hőmérsékleten kellett kivárnunk. A koncert a világ egyik legnagyobb kulturális központjában, Bécs történelmi múzeum negyedében, a MuseumsQuartier-ban található Kunsthalle-ban került megrendezésre. Az első két órát a jobbára a helyszín feltérképezésével töltöttük. Ugyan beállhattunk volna már a sorba is... kedves rajongó társaink ugyanis már reggel 6-tól sorban fagyoskodtak...
Röpke szabadidőnkben megsasoltuk a művészbejárót (a biztonság kedvéért belülről is), megnéztük a lehetséges alternatív bejutási módokat, de végül 17:00 magasságában úgy döntöttünk, hogy lassacskán mi is elfoglaljuk a sorban megérdemelt helyünket. A legrosszabb időszak az volt, mikor mi voltunk a sorban az utolsók, de amikor elkezdtek gyülekezni már mögöttünk is az emberek, akkor végre javulni kezdett a hőérzetünk. Egyre közeledett a pont, amitől egy kicsit féltem... a bejutás, és az utána következő futás. Az első sorokért meg kell küzdeni, nem adják ingyen! Ott aztán nincsen udvariasság! De azt hiszem, első koncerthez képest egészen jó eredménnyel zártam a kezdést: második sor közepe! Na jó, azért ebben jelentős szerepe volt felkészítő veterán depemódosomnak is, aki az alábbi képen a kezében tartja a magyar zászlót... nos, én ott álltam mellette, látjátok?
Kezd hosszúra nyúlni a beszámolóm, és még az egyszemélyes előzenekar sem lépett színpadra...
Pontban 20:00-kor értelmet nyert a színpad közepén elhelyezett hárfa, ekkor ugyanis Michal Matejčík lépett a színpadra. Fél órás repertoárjában megannyi nagy Mode-slágert elpengetett. Fantasztikus hangulatot csinált! Szerintem egy kérgesszívű módosnak sem jutott eszébe, hogy a korábbi előzenekarok kellemetlen sorsára juttassa a művészt. Persze, gonosz laikusként azért csak felmerül bennem, hogy naná, hogy tetszett nekik, hisz DM-számokat adott elő. De! Ne felejtsük el, hogy ha mindezt nem ilyen varázslatosan adja elő, akkor bizony repültek volna az emberek keze ügyében lévő holmik...
Jah... és ha már az előzenekarnál tartunk....
Csak azért sem árulom el, hogy a főzenekar előtt kinek a DJ-setjét játszották! Ezt megtalálhatjátok mindhárom útitársam leírásában! Szóval azután jött a koncert. A fiúk (értsd korosodó bácsik) feljöttek a színpadra. Oké... sokan szeretnének így kinézni ennyi évtized után... ha belegondolok, a zenekaruk idősebb, mint én. Nem tisztem bemutatni őket, nem is tudnám olyan jól, mint a hozzám ehhez jobban értők, de tényleg úgy néznek ki élőben is, mint, ahogyan hallottam, olvastam róluk. Csak élők voltak... Pár méterre tőlem. Dave a show-csináló frontember, Martin a szoknyába öltözött, mindenszámotmostmárgitáronpengetek, és Andy a flecsör... Mindenki azt és úgy csinálta, ahogy azt várjuk, vártuk tőlük :)
Egyébként természetesen ott volt a színpadon Peter Gordeno, és Christian Eigner is... utóbbi később le se tudta volna tagadni, hogy ott van, olyan hangosan püfölte azokat a dobokat...
Az október 23-a óta ismert Angellel kezdték, aztán vegyesen folytatták a sort új, majd régi számokkal. Drága útitársaim a számokat már kivesézték, úgyhogy én ezen a részen nemes egyszerűséggel túl is lendülök, és nem kezdek bele abba, hogy "jaj már megint Personal Jesus..." mondjuk részemről vicces is lenne, főként a "megint". Fenének járnak annyi koncertre, ha már unják ;)
Az biztos, hogy májusban, a következő, sorrendben a második DM-koncertemen, nagyon kíváncsi leszek még egy-két új számra, így például a Dave Gahan szerezte Brokenre, vagy az albumnyitó Welcome to my worldre.
A koncert után gondoskodott az Electronic Beats arról, hogy egy rajongó se térjen úgy haza, hogy "basszus.... nekem bezzeg nem jutott táska". Egyik "relikviáért" sem kellett agyontaposnunk egymást, volt mindenből bőven... Igaz a nagy plakátokat ott hagytuk:
Összességében nekem nagyszerű élmény volt. Persze annak ellenére, hogy tényleg botfülű vagyok, én is észrevettem a zavaró szétdobolást... és, hogy a hangosítás valahogy nem volt teljesen rendben, de akkor is... Na... ez volt az első koncert Európában a Delta Machine-nel... és hát végül is nekem is ez volt az első :)
