"Egyébként bármennyire is eltalálták a Deltát (pár SOTUS űr hangot leszámítva, amik nagyon nem kellenének már rá), sajna van némi hiányérzetem. Hiányolom már nagyon a belassultabb, sejtelmesebb dM hangzást, mint amilyen az Ultra volt. Most már 3 album óta csak agresszorokat kapunk. Régen sose csináltak egymás után 3 ennyire hasonló hangzású albumot. Remélem a kövi már valami radikális váltás lesz és lassabb."
"én meg annak örülök, h VÉGRE FELGYORSULTAK!
talán a Slow (már a címe is, ugye) emlékeztet leginkább Ultra dolgokra"
"Ahhoz képest milyen vicces, hogy az Exciter után szerintem már végleg letett minden rajongó arról, hogy gyors albumokat kapjanak még, erre tessék, most meg nem lehet megfékezni a dM-et. :)"
"Akkor az én sorrendem.
1.Sould be higher
2.Soft touch
3.Alone
4.Secret to the end
5.Broken
6.Heaven
7.Welcome..
8.Slow
9.Goodbye
10.Soothe my soul
11.My Little universe
12.Angel
13.The Child inside"
"
1. Soothe My Soul
2. The Child Inside
3. Angel
4. Welcome To My World
5. Should Be Higher
6. Alone
7. Heaven
8. Broken
9. Secret To The End
10. Slow
11. My Little Universe
12. Goodbye
13 Soft Touch/Raw Nerve"
"
1. Broken
2. Should be higher
3. Welcome to my world
4. Secret to the end
5. Soothe my soul
6. Alone
7. My Little universe
8. Soft touch raw nerve
9. Slow
10. Goodbye
11. Heaven
12. The Child inside
13. Angel"
"
Jelen pillanatban:
1. Angel
2. My Little Universe
3. Welcome To My World
4. Broken
5. Slow
6. Soothe My Soul
7. Goodbye
8. Soft Touch/Raw Nerve
9. Should Be Higher
10. Alone
11. The Child Inside
12. Heaven
13. Secret To The End"
"Bár a kutyát sem érdekli :-D ... de azért leírom az első benyomásaimat a lemezről.
Igaz, még csak egyszer hallgattam és fülészeten se voltam (hápháp). Szóval.
A legnagyobb bajom a lemezzel, hogy szedett-vedett, koncepciótlan, a számok között nincsen kohézió.
A másik nagy problémám jó pár szám esetében az iszonyatosan gyenge keverés. Érezhetően az előtérbe tolt mély hangok rovására megy pár sáv (hangszerszólam), melyekre nagyobb hangsúlyt fektettem volna... itt-ott több zengetést is elviselt volna... nem egy esetben Dave éneke is.
Minden eszembe jutott a lemezről, de a legkevesebbszer a Violator és a SOFAD. Annál többször viszont a PTA, SOTU és bizony a mások által is emlegetett Counterfeit 2.
A Welcome to my world úgy látom, elég megosztó szám: sokaknak nagyon bejön, jó páran gyengének tartják. Én is sajnos. Eddigi leggyengébb albumkezdés. Az analóg hangzások, puttyogások, basszusok mellett hiányolom belőle a dallamokat. (Ez nem egy szám gyengéje a lemezen.)
Angel -nél apróbb mix-beli eltérések vannak az eddig youtube -ról ismert verzióhoz képest. Azt kell mondjam, mindenféleképpen a jobb számok között említeném... bár nem egy túl komplex valami... mégis.
A Heaven kislemezdalként nem volt túl érthető választás. A hangszerelés nagyon egyszerű... az albumon mégsem zavar annyira a szám.
A Secret to the end utolsó előtti számként inkább elment volna az albumon. 1:43 -nál visszaköszön a Lilian -ból ismert hangszín is. Mellette a gitár enyhén Walking in my shoes basszusfutamát nyomja ismétlődve. De még az It's no good is beugrik fél pillanatra (3:25 környékétől). Angel után a második szám a lemez hallgatása közben, aminél feldereng az, amiért szeretem a DM -et... de nem az igazi mégsem. Több dinamika kellett volna bele... picivel több sávot elbírt volna még.
My little universe. khm! Ez meg mi? Hol a dallam? A legértelmetlenebb dal a lemezen. Lehet, hogy sokan 'betegnek', bátornak tartják. Szerintem üres... nulla. SOTU B-oldalnak is halovány lenne.
Slow. Egy kis Exciter... (ultrásított) Sweetest condition. Még egy kis post ULTRA: Surrender. Csipetnyi Clean... főképp 2:57 körül (itt a Violator?)... némi PTA -s sziréna, csak hogy tudjuk, ki is producelte. Dave hangja itt bejövős.
Broken. Ez is inkább PTA. Egy kis Damaged people... itt-ott Darkest star, Lilian... nem is feltétlenül a dallammenetek miatt. Hangzások is vissza-visszaköszönek emlékképek szintjén az előbb említettekből. Eleje meg Never let me down -os, csak nem variálják a szólamot, ahogy egyre erősödik.
The child inside. Nem ez lett Martin legsikerültebb 'kötelező lassúja' a lemezen. Ha előbb említettem a Damaged people -t, itt még inkább az ugrik be. SOTU -s hangszínek vannak... egy kis Counterfeit 2 (nem tudom miért, a By this river is beugrott).
Soft touch / raw nerve. Na, itt ugrott be pár taktus erejéig a SOFAD, de csak is a szám eleji hangszer-hangszín miatt. A dal számomra a Miles away / truth is párja. Én mindenféleképpen a jobb számok közé sorolom, még az enyhén gáz hangszínek és gyengusz keverés ellenére is.
Should be higher. Keverés itt zavaróan trére sikeredett. A refrénnél túl visszafogott. Hol a dinamika? Ott, ahol pofán kéne b***nia a hangnak, ott a legpunnyadtabb az egész. A szám maga nem különösebben említésre méltó így.
Alone. Na kérem! Ezért szeretem a DM -et. Az első szám, amelynél éreztem, hogy borsózik a hátam.Egy kis Qntal 'Ad mortem festinamus' -szerű pumpálás itt-ott.
Nálam egyértelműen az album legjobb dala. Ezt tekintem 10/10 -nek... a teljes életműben persze messze nem tízes, de egy best of -ra simán ráférne nálam.
Soothe my soul. Ez is elég lagymatagra lett keverve sajnos. Counterfeit 2 -ről Loverman legvége itt-ott beugrott. Kislemezes dalként jobb választás lett volna elsőként a Heaven helyett... sokan dícsérik is, számomra mégsem olyan 'kirobbanó' dal. Maximum a lemez nagy átlagából a megemlítendő jobbak között szerepel nálam.
Goodbye. Personal Jesus... szerintem nem csak nekem ugrott ez be helyből. Persze nem említeném egy napon a kettőt. Rendkívül üres, semmilyen szám. Albumzárásként halovány.
A refrénről nekem John Lennon 'Istant karma' -ja ugrott be:
A bónusz korongról... ritka halovány sajnos. Az All that's mine is lehetne jobban hangszerelt, de mindenféleképpen ez a legjobb a 4 dal közül.
A Martin által énekelt Always szerintem sokkal jobb albumlezárás lett volna.
Nos, ha sorrendet kellene felállítanom az Alan utáni érából... nem lenne túl előkelő helyen a Delta machine.
Ultra, PTA, SOTU, Delta machine, Exciter.
Igen... még egyelőre a SOTU is beelőzi. További hallgatás után talán beelőzheti."
"1. Alone
2. Welcome
3. Should Be Higher
4. Secret To The End
5. Broken
6. Good Bye
7. Slow
8. My Little Universe
9. Soothe My Soul
10. Heaven
11. The Child Inside
12. Angel
13. Soft Touch"
"Ma is meghallgattam a bónusz számokat. Hervasztóan rossz hangulatú dalok, főleg az első kettő, és nagyon unalmasak is, ami az Always-re is jellemző. Totál lapos mindegyik dallamvilága, szörnyen rossz refrének. Mindegyiknél azt vártam, hogy mikor lesz már végig, mert annyira unatkoztam rajtuk. Mintha nem is a dM-et hallanám. Ég és föld a Delta számai és a bónusz dalok. Nem is értem hogy készülhettek egy session alatt, mert annyira más jellegűek. A SOTU-nál viszont érdekes módon nem csak hogy jók voltak a bónuszok, de sok esetben jobbak is, mint az album számok. Delta esetében mondjuk ilyen nincs, szerencsére nem kell bánkódnom, hogy ez vagy az a bónusz dal mért nem inkább az albumon van. Ghost hallatán pl. mai napig megesz a fene, hogy mért nem a SOTU-n van, és mért száműzték a bónuszok közé, de a Light-al is kb. így érzek."
"A Broken egyértelmű, hogy kislemez lesz, de a Higher nem hiszem. Nagyon nem kislemez anyag, persze ettől még bármi előfordulhat. Ráadásul most is biztos max 1 Dave szám lesz kislemezen kiadva, ahogy eddig is, és ha a Broken és a Higher közül kell választaniuk, a Broken lesz a nyerő, mint sláger. Úgyhogy ez a kérdés eldőlt. :D
Slow-t se bírom elképzelni, mint kislemez."
"Az előbb meghallgattam a SOTU-t is, nem sokkal a Delta után. Félelmetes a kontraszt!"
"Tök furcsa egyébként az, hogy a Welcome To My World mennyire megossza a rajongókat, valaki szerint a legrosszabb nyitó, más szerint meg régóta a legjobb. Pedig szerintem ez a dal messze az egyik legdepesesebb és leghagyományosabb dM szám a lemezen.
A Universe-t meg nem értem miért nem Martin énekli. Teljesen az ő zenei világa, és úgy legalább lenne egy jó Martin szám az új érában."
"Most vagyok meg a harmadik végighallgatással, és most jött el az a pont, amikor azt mondhatom, hogy valami kegyetlen jó a Delta! Ennyi jó számot egy albumon! Alone-nál olyan katarzisom volt. És már a Goodbye is tetszik. Slow is nagyon megtetszett, beugrottak Ultra-s hangulatok róla, meg az OWILMS. Azt hiszem még a PTA-t is le fogja körözni nálam a Delta."
"Tegnap sikrült összevetnem a vinyl és cd változatot... Aki szeretné hallani a basszust, a teltséget, a DINAMIKÁT(legfőképp!!!) annak határozottan ajánlom megvételre a vinylt. Persze ha tudja min lejátszani!
Óriási különbség van a két hanghordozó közt!!! Akkora dinamika van a vinylen, hogy majd kibontotta a ház falát :-)))) Aki hiányolja a basszust az új lemezen az a vinylen megtalálja!!!
Ekkora különbséget rég hallottam albumon belül!"
"
Általánosságban: eddig 2x hallgattam meg az albumot, a B oldalasakat 1x, tehát a későbbiekben biztos változni fog valamennyire az értékelésem, de most kb. így látom. Biztosan sokan unják, meg lerágott csont, de nekem erről az albumról is hiányzik AW., de tudom, hogy ő már nem fog visszatérni, hiszen maga mondta el ezt nekünk a Toldiban tavaly szeptemberben.
Az új album számomra VCMG-re és CF2-re hasonlít sok helyen. De nézzük részletesen:
WTMW: osztom, hogy jó albumkezdet, de AW-vel ez is bizonyára még tökösebb lenne: 7
Angel: jobb, mint a klipes változat, jó az átkötés a WTMW-ről: 6
Heaven: amikor először hallottam, elő kellett vennem a Strange Hourst, mondván ez nem DM, de rájöttem, hogy nagyon is az hangulatában és szövegében, legfeljebb hangszerelésében nem az.: 7
STTE: én az ING live verziójának gitárffutamait hallom benne, a szövege nagyon jó: 6.5
MLU: Nekem tetszik! Mint egy 82-83-ból előkerült kísérletezgetés VCMG-be és minimálba csomagolva 7
Slow: nekem az egyik mélypont, engem a blues idegesít, nem értem miért nyom a DM ennyire direkt bluest! Nem DM! 4
Broken: A mélypont után az egyik csúcs, úgy látszik, ezen a lemezen Dave szállítja a klasszikus DM hangzást:8
TCI: DP alapok: 6
ST/RN: a másik mélypont AQUOT utánérzés, klasszikus Rock&Roll by DM, de minek? Ilyet miért nyom a DM? Sajnos live is el kell majd viselni: 4.5
SBH: a mélypont után ismét felemelkedés: újabb jó Dave-nóta, kellően sötét, jó szöveggel, igazi DM: 7,5
Alone: VCMG hatás, ez nálam még lehet később jobb, az eleje kicsit ATM-es: 6
SMS: olyan, mintha a PJ albumverzió 2. részére Billy Idol írt volna dalt, de Billy tetszik, jöhet! Szerintem AW live-ban simán a PJ után nyomná átkötéssel, szünet nélkül, ilyet még úgysem csinált a DM live-ban! Ez lesz az új sláger: 8
GB: közepes albumlezárás, a tűrhetőbb direkt blues: 5.5
LTL: CF2 az I cast a lonesome shadow hangjával: 5
HATT: a leggyengébb Dave: 5
Always: CF2, a középrésze jó: 5
ATM: miért nincs az albumon? 7"
"em vagyok egy nagy Mode fan, különösen az itthoni hype-olásuktól hányok, meg az átlag Mode rajongók egyéb zenei ízlésétől, de azért mindig meghallgatom az éppen aktuális új lemezt, és voltam 2 koncerten is, meg egy fél napot abban a bizonyos 36 órás klubban:) Nem olvastam a postokat (még) az új lemezzel kapcsolatosan, így hát nem tudom, Ti hogy fogadtátok, de nekem olyannyira tetszik, hogy ma meg is vettem eredetiben, és pár napja elkezdtem olvasni a topicot az elejétől.
Fura, de több, mint 20 év és ez a lemez kellett ahhoz, hogy ne csak elismerjem a munkásságukat, de le is nyűgözzön mindez.
Remélem sikerül végigolvasnom a topicot (most az 1000. hsz.-nél tartok)
Egészen elképesztő, hogy hajnal akárhánykor is olvasom, mire végére érek egy oldalnak, születik 3-4 újabb hozzászólás.
Mindegy is, a lényeg, hogy fasza ez a lemez:)"
"
Ma reggel
A Welcome To My World kicsit kevésbé tetszett, mind eddig
Az Angel beszarás jó, sokkal jobban üt, mint a videóban
A Heavenen elaludtam
A Secret To The End valamiért továbbra sem működik
A My Little Universe imádnivaló
A Slow nagyon feljött, igazi Morcheebás feelgood-szövege és hangulata van
A Broken gyönyörűen hozza a korai New Ordert, édes-bús hangulata van, és most először meghallottam benne a Little 15-t is.
A The Child Inside most bejött, bár eddig se volt vele nagy bajom. Nem kicsit durva, gyászos szövege van :o
A Soft Touch/Raw Nerve most kevésbé jött be, mint eddig, bár a vége meg most tetszett először
A Should Be Higher nem rossz, de nekem valahogy picit üres
Az Alone most először jött be, meg is előzte az előtte lévő 3 dalt, pedig azok eddig előtte voltak
A Soothe My Soul királyság, még egy picit lehetne veretősebb (főleg a refrén).
A Goodbye az elején nem volt a szívem csücske, aztán nagyon bejött, aztán most egy kicsit megint nem annyira.
A Long Time Lie most nagyon működött, édes-bús elektronika 1987-ből, néha még az Agent Orange is beugrott róla.
A Happens All The Time szépséges, az első igazán öreges szövegű DM-dal, van benne potenciál
Az Always jó beteg hangszerelésű, de pl. szövegben eléggé elmarad a másik Martin-daltól
Az All That's Mine meg kellemes lezárás, továbbra sem tartom nagy műnek."
"
Ami a DelMa-t illeti, nekem bejön. Persze, csak kb. 2-3 hallgatás után esett le, hogy ez mennyire ott van, egyben.
Post Alan éra:
- Ultra
- DelMa
- PTA
- Exciter, eddig akár oké is
- ……..sokkal lentebb, meg a SOTU
Bár már a SOTU-n is párat egész megkedveltem, ezek még talán jóknak is nevezhetők:
IC
Wrong
LS
CB
Miles Away
Jezebel
Corrupt
Most hogy így összeszedtem, magam is meglepődtem mennyit írtam ide J
A többi szám viszont ma is úgy érzem, hogy kritikán aluli…
DelMa:
- WTMW, elsőre nagyon nem tetszett, most szimplán jónak tartom, 7
- Angel, amennyire nem tetszett ez elsőre viszont most nagyon bejön, 9
- Heaven, hmm, érdekes, jobban tetszik, mint régebben, de már kezdem is megunni…, 5
- STTE: 7
- MLU, huhhh, elsőre a leggyengébbnek éreztem (most is), hallgathatatlannak, de azért közben egész „megszoktam”, 3
- Slow, 10, nekem ez nagyon bejön, blues-os cuccok szoktak tetszeni, nekem ez nagyon Hourglass-os, de tudom Martin írta, amúgy sokat itt C2-zitek az albumot, de nekem meg sok Hourglass-os, mondjuk én azt többet is hallgattam és nagyon tetszik is….
- Broken, 10, úgy néz ki tényleg Dave írja a slágereket…, ez a Kurt gyerek meg ahogy néztem dolgozott itt a Hourglass-on, szóval azért érzek ilyen hatást?
- TCI: 6
- Soft touch, tudom mindenki utálja, kövezzetek meg, de nekem meg nagyon tetszik (gitárt agresszívabbra vettem volna még), ez van…10, nekem suffer well-es, de azt is szeretem
- SBH: 11 b+, na jó, 10, de ez a legjobb, abszolút DM
- Alone: 6
- SMS: tényleg PJ mix nyúlás kicsit, de amúgy nem rossz, 9
- Goodbye, ez meg dream on-osan kezdődik, 6
Átlag: 7,5..hmmm, szerintem összeraktak egy jó kis egységes lemezt, ami ott van, nem egy Ultra, de majdnem, majd besorolom a többi közé is
Amúgy jönnek itt sokan, hogy Dave ripacskodik, ez igaz, de táppénz alatt megnéztem több koncertet is, és szerintem 83-84-óta ripacskodik koncerteken, most semmivel sem jobban (mondjuk kevésbe se nagyon). De szerintem egy frontembernek ez munkaköri kötelessége."
"Egészen tűrhetőek már a bónusz számok."
"
Welcome 9
Angel 8
Heaven 5
Secret 9
Universe 8
Slow 7
Broken 7
Child 5
Soft 8
Higher 9
Alone 10
Soothe 7
Goodbye 7
Long 6
Happens 6
Always 6
Mine 10"
Nem vagyok még túl túl sok hallgatáson, annyi minden kavarog még a fejemben az új albumról, hogy csak na, de ami biztos, hogy REMEKMŰ. Fülledt, zajos, magával ragadó, igazi zene. Nem lóg ki róla semelyik szám. Azt se tudom, melyik a kedvenc (mindig más).
Ami a legfontosabb (nekem), hogy a SOTU-t és a PTA-t kivéve minden általam a megjelenés napján megvett és meghallgatott lemeznél úgy éreztem, hogy ez valami teljesen új, varázslatos cucc. (SOTU: túl 'kísérleti', ha lehet ilyet mondani, PTA: túl izzadságszagú). ööö... engedtessék meg az elfogultság, miért ne lenne, rajongok a Mode-ért, azért is írok ide néha. Szóval: az első hallgatás után - mely során meglepően sok dalnál l ú d b ő r z ö t t hátam ;) - ismét azt tudtam mondani magamban, hogy igen, ez az én kedvenc zenekarom, bárkinek eldicsekedek vele, hogy milyen fasza az új lemez! És ez az érzés hiányzott már. (SOFAD, Exciter, ULTRA simán hozta ugye). Lófaszt jutott eszembe a dalvégi ciccegés milyensége, a dobhangok (ilyenre nem volt idő:), sőt, még maga Alan sem :-). Le voltam nyűgözve. Ez színtiszta zene, csinálja bárki utánuk. Blues, rock, rock&roll (!!!) tiszta elektronikus mázban, atyaég!!!
Sok jó hallgatást mindenkinek
