Patinás helyszín adott otthont március 24-én a Depeche Mode exkluzív lemezbemutató launch party-jának. A bécsi MuseumsQuartier, azaz a császárváros művészeti központja szolgáltatta a kulisszákat a minden rajongói szívet megdobogtató eseményhez.
A speciális mini-koncertre bolti forgalomba nem kerültek jegyek, csak nyereményjátékokon, sorsoláson keresztül lehetett hozzájuk jutni. Így még inkább irigyelt személyekké váltak a rajongótársak szemében azok, akik jelen lehettek a bulin. Most azonban a többi Depeche Mode-fan is átélheti az élményt, egy intim hangulatú koncerten nézheti meg kedvenceit, ahol a 2013. március 22-én megjelent Delta Machine című album néhány felvételét, valamint pár örökzöldet játszott a banda a - szó szoros értelmében - válogatott közönségnek a MuseumsQuartier E-csarnokában.
A Christian Eigner (dobok) és Peter Gordeno (billentyűk) által kísért basildoni trió az Angel című dühös elektro-rock eszméletvesztéssel csapott bele a lecsóba, és Dave Gahan – minden idők egyik legjobb frontemberéhez méltóan – máris markában tartotta a tisztelt publikumot. A Should Be Highernél még inkább tetőfokára hágott az amúgy is izzó hangulat, melyet én a lelátó soraiból figyeltem – ezúttal kissé öregesen. Egy potenciális közönség-kedvenc lehet a dal a májusban induló világkörüli turnén, mellyel egyébként hozzánk is ellátogatnak a fiúk.
A múltidézés a Walking In My Shoes kellőképpen rockos verziójával indult, majd a Barrel Of A Gun fenyegetően darkos háttérvetítéssel megtámogatott változatát láthattuk-hallhattuk. A hangulatos projekciók egyébként Timothy Saccenti munkáját dicsérték. A Heaven című aktuál-kislemez, valamint a Martin Gore által prezentált Only When I Lose Myself voltak hivatottak kitölteni a lassú-blokkot.
A Personal Jesus még a VIP-páholyt is felrázta körülöttem, de legalább a Telekom-menedzserek is felemelték kicsit a hátsójukat ülőhelyeiken. A Sof Touch / Raw Nerve, valamint a Soothe My Soul továbbra is ébren tartotta a közönség tombolási vágyát - mindkét szám bizton számíthat a hazai „módosok” csápolására május 21-én, a Puskás Ferenc Stadionban. Záróakkordként még felcsendült az Enjoy The Silence, az örök és megunhatatlan Depeche Mode-himnusz, majd – a „Zugabe” skandálás ellenére – véget is ért az egy órás koncert.
Folyt. köv. Budapesten!
A Christian Eigner (dobok) és Peter Gordeno (billentyűk) által kísért basildoni trió az Angel című dühös elektro-rock eszméletvesztéssel csapott bele a lecsóba, és Dave Gahan – minden idők egyik legjobb frontemberéhez méltóan – máris markában tartotta a tisztelt publikumot. A Should Be Highernél még inkább tetőfokára hágott az amúgy is izzó hangulat, melyet én a lelátó soraiból figyeltem – ezúttal kissé öregesen. Egy potenciális közönség-kedvenc lehet a dal a májusban induló világkörüli turnén, mellyel egyébként hozzánk is ellátogatnak a fiúk.
A múltidézés a Walking In My Shoes kellőképpen rockos verziójával indult, majd a Barrel Of A Gun fenyegetően darkos háttérvetítéssel megtámogatott változatát láthattuk-hallhattuk. A hangulatos projekciók egyébként Timothy Saccenti munkáját dicsérték. A Heaven című aktuál-kislemez, valamint a Martin Gore által prezentált Only When I Lose Myself voltak hivatottak kitölteni a lassú-blokkot.
A Personal Jesus még a VIP-páholyt is felrázta körülöttem, de legalább a Telekom-menedzserek is felemelték kicsit a hátsójukat ülőhelyeiken. A Sof Touch / Raw Nerve, valamint a Soothe My Soul továbbra is ébren tartotta a közönség tombolási vágyát - mindkét szám bizton számíthat a hazai „módosok” csápolására május 21-én, a Puskás Ferenc Stadionban. Záróakkordként még felcsendült az Enjoy The Silence, az örök és megunhatatlan Depeche Mode-himnusz, majd – a „Zugabe” skandálás ellenére – véget is ért az egy órás koncert.
Folyt. köv. Budapesten!
