"Nekem csalódás ez a lehetségesen utolsó album..Az utolsó 2 lemezről,ha 4-5 szám felér a valamikori DM ópuszi magasságaihoz.Gyenge,nagyon gyenge.Mondhatjuk,hogy néhány track nagyon soxori hallgatás után már tetszik 1 kicsit,a 80-as,90es években ez teljesen forditva volt,keresni,kutatni kellett,hogy esetleg melyik tetszik kevésbé.Hát ezt nem gondoltam volna soha sem..Tényleg ezen szenvedtek 4 éven keresztül..nagyon vártam,ez az életem,de ez nagyon-nagyon kevés….."

"Első hallgatás után nem sokat lehet mondani… Megint zseniálisat alkottak szerintem! Igazán kicsavart dalok, néhány slágeresebb szerzeménnyel megspékelve. Hihetetlenül becsülöm bennük, hogy nem akarnak olyanok lenni mint régen, nem akarnak görcsösen írni egy újabb ETS -t vagy WIMS -et, ehelyett mindig valami új és izgalmas útra lépnek. A kortárs zenekarok közül ők azok akik még tudnak meglepetéssel szolgálni."

"Fantasztikus ez a lemez, sokkal jobb mint az előző kettő.Benne van a régi varázslat…"

"....magához,magába invtál, egyfajta visszatérés a varázslathoz, csak engedd, hogy vezessen…."

"de azért továbbra sem ez lesz a kedvenc albumom, van pár jó szám az tény ..."

"az utóbbi lemezek legjobbja szerintem,minden szám egyedi, remek hangszereléssel.Egy igazi változatos album, nen prütyögős hangszereléssel.Szerintem IGAZ rajongók kedvence lehet…"

"Nagyon jó a hangzásvilága az albumnak…de még azért szokni kell belőle nem 1 számot, és sokszor meghallgatni!
Kedvencek róla máris: Should be higher, Alone, Soothe My Soul,
Egyedül a Soft Tocuh-ot nem tudom egyszerűen hova tenni…nekem nagyon kakukktojáj az albumon…az alapüteme vhogy nem fekszik nekem"

"Van ebben minden 80 évek, exciter, minimal ,nem rossz"

"nem bírtam ki…mert gyenge vagyok…meghallgattam…és nem bántam meg, hogy már hetekkel ezelött megrendeletem a deluxe CD és bakelit verziót is…mint ahogy eddig is megvettem mindent…és szerintem is sokkal jobb lemez lett, mint a PTA vagy a SOTU…amiken ugyancsak voltak jó számok…de a mostaniak…úristen!! Tényleg nagyon jó lett!!!"

"Hát, ígértem, hogy meghallgatás után véleményezek: kellemes csalódás. Eéső hallgatásra jónak tűnik, igaz nem egy Violator, de hát nem is azt vártuk. Tény, hogy szokni kell ..."

"Gyerekek, ez tényleg fantasztikus, pedig egyelőre csak a Welcome to my World-öt hallgattam meg, de azt kábé tízszer, már ettől az egytől sem tudok szabadulni, ha kicsit kielemeztem megyek tovább de még nem enged, fogva tart. Minél többet hallgatom annál inkább. Elsőre: szépen felépített, lassan kibontakozó, atmoszférikus hangzás, főleg a vége emlékeztet a Waiting for the night-ra. A refrénben csodás a vonósokkal dúsított rész (még ha szintetikus hangzás is, profi módon lett kitalálva, mintha tényleg vonósok lennének). EZ EDDIG PAZAR"

"az ötödik track-ig jutottam idáig, de beleértve a már ismert két számot is (Angel, Heaven) ez számomra eddig a legösszetettebb DM album. A számok valóban ki vannak találva, meg vannak írva. Összetett a maga minimalista módján, nekem a PTA-ról a Darkest Star volt ilyen. Szerintem sokkal nehezebb lehet megírni egy ilyen lemezt, mint egy dallamos, fülbemászó slágert mint a Precious vagy ETS. Rengeteget változott a dalírás szerintem, még a SOTU óta is, és kíváncsi volnék milyen zenéket hallgattak a fiúk az elmúlt pár évben ami ekkora hatással volt rájuk."

"Alone- nagyonnagyonnagyon"

"kész vagyok,

SLOW, BROKEN,- végre újra élet lüktet a vénáimban. Soha ilyet még nem hallottam Tőlük. Messze messze a várakozásaimon túl a Delta Machine, átírja az egész elmúlt 25, Depeche-el töltött évemet és mindent amit eddig hallottam és tudtam róluk. Imádom minden másodpercét. És még a fele hátra van .

SOTU? PTA? ááááá, felejtsd el, hiába ugyanaz a producer, dobjatok el minden előítéletet…

kezdi nálam elérni az ULTRA magasságokat a lemez…"

"Fényévekkel jobb, mint a SOTU, néhány dal hangzása a Counterfeit2-re emlékeztet. A Broken pedig mintha a MFTM-ről maradt volna le."

"Alone - köszönet minden ezredmásodpercéért"

"A dalok fantasztikusak, izgalmasak. Egyetlen negatívum számomra, hogy helyenként picit soványnak érzem a hangszerelést. Különösen a Soft Touch-tól vártam volna izmosabb hangzást. Abban a dalban szerintem több van! De, biztos megvolt rá az okuk a srácoknak, hogy így legyen, csak még nem értettem meg. Elsőre az Alone nagyon megfogott, komoly. A Broken és a Slow nagyon ravaszul kacsingat. Soothe My Soul-al, Should By Higher-rel, Heaven-el már rég haverok vagyunk. A többit még ízlelgetem, oldódok benne. Összességében szerintem is szép, összetett album! Sok kellemes meglepetést tartogat még azt hiszem (mint ahogy minden album a mai napig)."

"Huszonöt éve hallgatom őket, nem ma kezdtem a szakmát itt sokan másokkal együtt. Még három track van a lemez végéig első hallgatásra, de ilyen hatású Depeche Mode album szerintem még nem látott napvilágot. Aki újabb Enjoy The Silence vagy Question of Time típusú dalokra számít ne is olvassa tovább, meg se hallgassa. Ennek a lemeznek kijár a legőszintébb, befogadó elme és szív. Nem tudom hogyan lehet 32 év után is megnyitni ennyire csodálatos mélységeket és lenyűgöző magasságokat de ez a Depeche Mode lemez koronázza az eddig megjelent összes albumot számomra. Utoljára 1997-ben az ULTRA megjelenésekor hatott rám lemez így. Kijár minden tisztelet Dave Gahan-ek és nem csupán a lemezen nyújtott kimagasló ének teljesítmény miatt, hanem az elmúlt években bizonyosságot nyert kiváló dalszerzői vénájáért is. Hallgassátok meg minél többen ezt a csodálatos albumot. Én pedig egyszerűen csak köszönöm."

"És még sehol nem tartok a zene olvasásában.

Broken OOOOOOHHHHHHHHYYYYYYYYYYYYEEEEEEEEEEEAAAAAAAAAAAHHHHHHH

Goodbye-aztapaszta"

"Pár óra hallgatás utána zat kell mondjam: Nagyon-Nagyon izgalmas! Egyszer felrepít, símogat, majd váratlanul keményen földhöz vág. Minden van ebben az albumban! Eszméletelen. Csak szuperlatívuszokban tudok róla írni."

"Hjajj de felnézek Rátok, én gyenge és gyarló voltam. Végighallgattam az egészet és igen, feltámadtam. NE VÁRJATOK TOVÁBB! Nincs értelme. Ez a lemez, mint egy ima - feloldozást ad, megváltást és könyörületet, magaslatokat és mélységeket egyszerre… Feloldoz és megszabadít minden pillanatnyi fájdalomtól. Csodálatos és felaszabadító, engedjétek be, ne várjatok tovább. Nincs értelme…Nincs…"

"A kedvenceim már most:
- Secret To The End
- Broken
- Should Be Higher
- Alone
- Soothe My Soul,

viszont a Should Be Higher-ben nem értem miért kellett Dave hangját ennyire felgyorsítani a refrénnél, ha megfigyelitek, élőben szebben hangzott a refrén része.

Jó színes hangzásvilágú album lett, tetszik alapvetően az összes szám, kivétel a Goodbye."

"Goodbye -> Django elszabadult!"

"Az én ízlésemet nagyon eltalálták ezekkel a zenékkel.
Nekem a szőveg-ének sokkal dallamosabb mint régen.
Kíváncsi lennék,hogy a lemez meghalgatása után lenne-e valakinek top 10-be férő szerzemény.
Bár az élmény még nagyon új,de nekem lehet,hogy igen.
A Soothe My Soul egy hatalmas koncertkedvenc lesz!Még az sem kizárt,hogy világsláger."

"az Ultra óta nem volt egy ilyen fantasztikus lemez.Remek a dalok hangszerelése, Dave pedig remekül énekel.Változatos dalok színesen összerakva, a PTA és a SOTU-t messze túlszárnyalja.Végre magukhoz tértek.Ez az igazi DM, én így szeretem."

"Mintha nem is telt volna el 4 év az elmúlt lemez óta. Ugyanaz a fantáziatlan, céltalan prüntyögés, recsegés, cincogás mindenhol. Ez leginkább azért bosszantó, mert még az olyan, amúgy hallgatható dalokat is hallgathatatlanná teszi, mint a Should be higher, Broken, Alone vagy Soothe my soul. Sajnos a DM az elmúlt 8 évben megrekedt ezen a színvonalon, hála Ben Hilliernek. Egy újabb lemez, amiért nem kell pénzt adnom és az első turné, amit hosszú évek óta ki fogok hagyni. Kár érte."

"A Welcome to my world egy borzasztóan rossz szám, nyitó dalnak meg egyenesen katasztrófa. Ez van"

"A DelMa nem lett erős album és a SOTU párja, PTA jobb szerintem és vannak számomra értékelhetetlen “dalok”, dehogy prüntyögések, My Little Universe (rettenet), The Child Inside (ez Martin egyik legrosszabb “dala”), Alone (határeset). Ha tanár lennék kegyelem hármas alát adnék."

“Nagyon szeretem, ha egy zenekar bevállalós, az erőlködés a szaron viszont röhejes, szóval valaki szólhatna immár Dave-nek, hogy ő nem blues énekes, sem a dalnak, sem a hangszálainak nem áll jól és nem használ ez már.
Ide tényleg (már) nem Alan kéne, hanem valaki aki távol tartja őket önnön tévedéseiktől.
Ez van ha a zenekar tagjainak semmi köze a védjegyüknek tekinthető soundhoz, mert azt mások állították elő valaha.”

“Szerintem az Ultra a hangzások magasiskolája (címében inkább az lehetne Sounds of the Universe). Tanítani kéne, hogy így kell kifinomult hangzásvilágot létrehozni!
Részemről nem feltétlenül Alan hiányzik az új érában sem, hanem egy hozzáértő zenész/producer, aki utat mutat, hogy hogyan is szól egy dögös, előremutató album, a végletekig csiszolja a hangszíneket, kísérletezik kifulladásig, és keresztül is verekszi az akaratát és jó ízlését a tagokon és megmutassa nekik, mi a különbség a nyers, formálatlan hangok és az igényesen megalkotott sound között!”

"Orulok, hogy nekem mar most osvenyeket nyit az album es meg elottem all a felfedezo tura.

A zenekar 97 ota nem mozditott meg igy."

"Sajnálom,hogy régi DM rajongóknak nem tetszik az új lemez (89 óta vagyok rajogó), én érzem benne a törekvést, amit a 2 előtti lemezen nem éreztem, azokat úgymond receptlemez-eknek titulálom, de ebben a lemezben van valami amit régen nem éreztem.Talán az lehet a gond, sokan más zenei stílusban utaznak, mivel a zenék már szinte a levegőben röpködnek. Én is rengeteg filmzenét hallgatok, de ez a lemezt magaménak érzem."

"The child inside: nagyon tetszik. Megerint engem."

"1 dolog tuti, ez az album szamomra melyebb, es erosebb, mint a ‘S.O.T.U.’ - igy par meghallgatas utan.. ami igazan kiemelkedo, az az “Angel” es a “Heaven” mellett a “BROKEN”, illetve a “Soft Touch / Raw Nerve”, a “Should Be Higher”, es a “Soothe My Soul”."

"Huh, a sok pozitív kritika után, jött a sok negatív is az új albumról.
Szerintem nagy csodákra már senki sem számított, meg aztán már minden tekintetben túl vannak a csúcson…
Nyilván nem lesz már egy Violator 2 vagy egy Black Celebration 2….
viszont azért nem olyan rossz ez az album, sőőt,
ezt biztos többet fogom hallgatni mint a SOTU-t, PTA-t vagy SOFAD-ot.
(Exciter-t bele se veszem, az az együttes szégyene.)

Rövid kritikám az albumról:

- Welcome To My World (nagyon sz.rul kezdődik, de aztán ahogy beindul, egész jó zene lesz belőle).
- Angel (nem hittem volna, hogy ugyanaz a nyers verzió marad, amit már korábban bemutattak)
- Heaven (...............)
- Secret To The End (mintha “sima” Dave szám lenne, de egyébként jó nagyon, benne van a kedvencek között)
- My Little Universe (kicsit unalmas és töltelék szám, tuti még a SOTU-ról maradt, mint demo…...)
- Slow (tipikus ULTRA hangzás, nem éppen DM, de hallgatható)
- Broken (az első szám, amire azt mondom, hogy nagyon jó, elő jönnek benne az igazi DM elemek, van benne dinamika, bár a refrénen csiszolhattak volna még, amúgy meg a De/Vision szokott ilyeneket készíteni)
- The Child Inside (echte PTA stílus, az erős effektek tetszenek benne)
- Soft Touch / Raw Nerve (semmi köze a DM-hez, viszont tetszik nagyon, jó szám lett)
- Should Be Higher (az album csúcspontja, na ez a szám nagyon nagyon jól sikerült, egyetlen egy dolgot kifogásolok csak benne, mégpedig azt, hogy Dave hangját miért kellett a refrénnél felgyorsítani, nagyon hallatszik a zenében és nem is illik bele a képbe)
- Alone (második nagy kedvencem az albumról, hangzását tekintve visszarepít a 80-as évekbe, a hangulatát pedig át kell érezni, vezetés közben ma csak ezt a számot hallgattam)
- Soothe My Soul (a harmadik legjobb szám az albumról, mintha a Personal Jesus utánzata lenne, de mégsem az, de egy biztos, a tipikus DM elemek benne vannak és ettől az igazi és Dave is nagyon jól énekel benne).
- Goodbye (ettől a számtól én is elbúcsúzok, annyira sz.r)

Vannak némi eltérések az albumok között, de alapvetően tényleg az elmúlt 15 évben mindig ugyanazzal az irányzattal rukkolnak elő.
Az Ultra-ig volt színes a hangzásviláguk, de ezt egy “kívülálló” tudja igazán megmondani, aki nem fanatikus DM-es.

Na mind1….

Örüljünk annak, hogy 33 év után is még léteznek és van új album meg koncert, szerintem ez azért még mindig jobb, mint a semmi"

"engedjetek meg egy összefoglaló album kritikát így 24 órával az első hallgatást követően. A sorrend így sikerült. Két kérdést maradt nyitva: miért nem alkalmazzák az élő dobot a lemezfelvételeknél ha már ennyire jó a koncerteken és egyelőre nem tudom még mit lehetne az eddig élőben leadott 3 új dalon kívül koncertre vinni a Deltáról (értsd: mi működhetne igazán).

ALONE - Az album egyik legkiemelkedőbb dala. A refrén alatt beúsztatott harmóniák számomra lélekemelőek és Higher Love-szerű magaslatokba repítik a hallgatót.

SECRET TO THE END - Oldschool Depeche hangzású nyitány. Még inkább a nyolcvanas éveket érzem mikor a “did I disappoint you” sornál belép a szintetizátorhang. Jól működik a refrén-szerű Gahan-Gore egymásra éneklés is. A gitár pedig karcossá teszi és feldobja a dalt. Nekem megváltás, hogy ebben a dalban is megszólaltatja Martin. Kétség kívül hordozza a Depeche Mode védjegyeket. Szerintem kerek egész.

BROKEN - Sláger illata terjeng mikor csak meghallom. Szerintem sokaknak azonnal óriási kedvence lett, nekem már a 30 másodperces snippet alapján is hatalmas jobbegyenest adott. Dallamos szám megspékelve némi Gore gitárjátékkal amit Dave lágy baritonja tesz teljessé. Szöveg szintén nagyon rendben van.

GOODBYE - “Mocskos” kis New Orleans-i blues némi elektro csipkézettséggel, karcos, éjbehasító szintetikus süvöltésekkel, semmiképpen nem búcsúdal: “Goodbye again…”. Mindenképpen hozzátesz az amúgy sem egyhangú lemez szárnybontogató repertoárjához és nem elvesz. Nekem üdítő változatosságot hozott záró “akkordként”. A refrénen kicsit azért csiszolhattak volna még. Nekem az kissé nyers, elnagyolt és a blúzgitár intimitását tépázza.

WELCOME TO MY WORLD - Lassan,hívogatón kezdődik a dal ahogy Dave invitál beljebb és beljebb az album zenei világába. Majd belépnek a “vonósok”, dinamikusan, velük együtt fokozódik a Mart-Dave vokál is majd végleg elindul a dal az első refrént követően. Lassan beúszó igen kellemes dallam hátteret fest ennek a nagyszerű szerzeménynek. Helyén érzem a hangokat, a vokált, a refrént. Minden oké. Visszatértek. A Waiting for the night-ra emlékeztető lassú kiúsztatással záródik az első szám.

ANGEL - Már az októberi első hallgatáskor is elnyerte tetszésem, gondoltam, hogy a végleges verziót adták le Párizsban és nem demót. Karcos, nyers, Gahan vokálja ugyanígy. A refrén kifejezetten kellemes, és számomra meglepetés volt, hogy 6/4-ben írta a dalt Martin. Ez kicsit hozzáad a dinamikához is. A gitárjáték pedig valóban emlékeztet az IFY riffre. Annyi baj legyen! Szeretjük, nem?

SHOULD BE HIGHER - Sajnos már az elején le kell szögezni, hogy az élő változat jobban működik, mint a nagylemezes verzió ami nagy koncert-kedvenccé teszi majd a számot. Az egyik legerősebb, legmódosabb szám, a lemez védjegye számomra. És ami ennél is fontosabb: Dave Gahan szerzemény. KIváló refrén, ismét hihetetlen szintetizátor hangok mindenütt, sodró, örvénylő, melankólikus. Szerintem nincs felgyorsítva Gahan hangja a refrén alatt, képtelenség, csak a LOVE-ban a magas hangot máshogyan énekli ki mint az eddigi két koncerten. Nekem kicsit illúzióromboló a legvégén a digitális “nyikorgás”, azt igazán elhagyhatták volna. Egyébként SZUPER!

MY LITTLE UNIVERSE - Első hallásra is tudtam, hogy talán a legmegosztóbb szerzeményt hallgatom. Nekem teljesen rendben van minden hangja. Kétség kívül minimalista, nehezen emészthető, Radiohead szintű dalszerzés (akit érdekel füleljen bele a Kid-A vagy Amnesiac albumukba). A “no one” alatt hallható effektek és a levezető dallam a végén még inkább meggyőz, hogy ilyen dalok nem a tehetségtelen szerzők tollából, hanem a zsenikéből kerülnek elő.

THE CHILD INSIDE - Ha mondhatom, hogy az egyetlen nagyobb csalódás akkor ez sajnos az. Az egyetlen Gore által énekelt szám de nem átütő, nem hallom belőle a kimagasló Martin védjegyeket, olyan mintha a Counterfeit 2 egy B-oldaláról itt ragadt szerzemény lenne, konkrétan. Simán felfért volna még arra is ha nem DM szám lenne. Sajnálom, hogy nem egy húzónótát kaptunk most az Ő előadásában.

SOFT TOUCH/RAW NERVE - Meglepett mennyire kedvelt szám lett belőle már az elején. Nekem továbbra is unalmas kissé ez a monotonitással lüktető dallam és megvallom a gitárt sem szeretem ebben a dalban. Kicsit kakukktojás, a zsongásával nem illik bele a dalmenetbe valahogy. “Am I on the right track?” - nekem egyértelmű nem a válasz. Nem lesz a kedvencem.

SLOW - Fú, állat!Ríkasd a bluesgitárt Mart’. Hihetetlen jó, kísérteties visszahngzó dallam a háttérben.Talán az egyik legkedvesebb szám a lemezen.Nagyon örülök, hogy végre előkerült egy újabb irányzat, és a közhiedelemmel ellentét irányzat. Szerintem nem kell jó blues énekesnek lenniük, hogy próbára tegyék kicsit magukat ebben a stílusban is. Nekem bejött.

SOOTHE MY SOUL - A Letterman performance alapján azt hittem nagyon utálni fogom, tele voltam előítéletekkel a dallal kapcsolatosan de tévedtem. Nagyon rendben van, egy igazi koncert-klasszikus lesz belőle, jól táncolható, dallamos refrénnel és kiváló elektronikával spékelve. A szöveg ugyan kicsit “együgyű” de működik a dallal. Bocsánat ha megbántanék valakit vele.

HEAVEN - Sokan sokat írtunk már erről a nagyszerű dalról, nem is szaporítom a szót, két dolog jutott eszembe: szerintem nem annyira működik az élő verzió, mintha konkrétan meg kellene erőltetnie a hangját Gahannak, hogy kipréselje a magas részeket de biztos jobb lesz ha gyakorolják majd."

"A My Little Universe-nek kellett néhány hallgatás, főleg zenei oldalról, de aztán rájöttem, mennyire rendben van. A Soft Touch-csal az a baj, hogy nem építkezik, és a dob teljesen semmilyen, így olyan közepes dal lesz belőle. Pedig a dallamok rendben lennének.
A Martin dal is közepes minden szempontból… DE! Ez az utóbbi két dal olyan közepes, ami kiemelkedő lenne a SOTU-n. És ez a nagy szó!
Most jelen pillanatban nem tudom, hogy a PTA vagy a DM tetszik jobban, de azt hiszem, a DM lesz a nyertes hosszú távon."

"Jön egyre feljebb… 1995 utáni korszak sorrendje:

1. Ultra - Delta Machine
2. Playing the Angel
3. Sounds of the Universe
4. Exciter

ui: Az Ultrát nem tudja überelni, ahhoz túl sok emlékem tartozik."

"Én bevallom, az Angel és a Heaven után kicsit bizonytalanul vártam az új lemezt, elég középszernek tartottam a két dalt…de ma 3-szor végig hallgatva az új lemezt, megnyugodtam. Megint egy remek lemez…Az Alone számomra a DM legszebb időszakait idézi…"

"Nem találok szavakat az új album első hallgatása után.
Fantasztikus!
Lemez utoljára akkor volt rám ilyen hatással, amikor rajongásom kezdetén, lassan tíz éve, végighallgattam a Some Great Reward - ot!
Libabőr, szinte végig!
És ami a legmeglepőbb, hogy az általam annyira nem kedvelt Angel, most telibe talált! Nem győzöm hallgatni! "

"Első hallgatásra:

ALWAYS (5:07) -  nagyon nagyon kemény, már-már arrogáns és torzított Martin Lee Gore ének, szoros tempóban énekelve. Majd 1:15-nél megérkezik a feloldozás, a sokkal lágyabb, vonósokkal kísért refrén, aztán olyan dallam, amin rögvest eldobtam az agyam: tisztelgés a Kraftwerk előtt. Mintha visszarepültem volna a 70-es évek hardcore KW lemezeihez. Szerintem k.rva jól megcsinálták. Nem egykönnyen adja oda magát a dal a hallgatónak, de mint a Delta többi szerzeménye ez sem a hagyományos DéEm dalstruktúra, sokak bánatára, kevesebbek örömére - meglátjuk…

HAPPENS ALL THE TIME (4:20) - Kellemes nyolcvanas éveket (86) idéző szintetizátorhangok nyitánynak, Dave andalít ismét bársonyos hangjával majd egy kellemesen fülbemászó,- skálázgató reverb effekttel megtámogatott refrén következik. Mindenhol elszórt csilingelések, bekúszó hangok de soha nem öncélúan. Tetszetős dal komolyan mondom, lehetett volna akár nagylemezes is…

LONG TIME LIE (4:23) - Ismét Dave ének, remekül indítja az egyébként borongós hangulatú, a lemez egészéhez kiválóan passzoló szerzeményt. A refrénben Mart és Dave egymást - a megszokott harmóniában - kiegészítve énekel. Srácok, ennek helye lenne a Black Celebration-ön is, esküszöm. Nagyon nagy kedvenc lesz már előre érzem. Nekem máris az. Az első refrén alatt bár nehezen vehető ki de gitárszó csendül fel. A második után már nem kényeztet ugyan a hathúros hangszer de mindenért kárpótol a dark Depeche Mode hangzás. Köszönjük!"

"még egyszer szeretném hangsúlyozni - Long Time Lie - GYILKOOOOS, wáááááá"

"Ajajjjj…........................ Nagyon nehéz anyag.
Semmi korábbi DM-hez nem hasonlítható. Mehet minden ősmódos elvárás a lecsóba. Megint valami tök új. A pályafutásuk alatt mi mindent csináltak már!

Elsőre nem tudtam vele mit kezdeni, de most már értem. Ha az ősmódosember a Strangelove 2-t várja, pofára esik, de kap helyette mást…..hál istennek.

A My little universe bizonyítja, hogy minden olyan spekuláció kukába való, miszerint a lemezeik azért ilyenek-olyanok, mert elrontották őket. Ilyen dalt nem lehet elcseszve, véletlenül csinálni. Elsőre szörnyű szerzemény!!!... aztán ha az ős-módos-ember elengedi görcsölő önnmagát, rájön, hogy ez zseniális. Soha nem szerettem a lassú (minimalista) dalokat, de ez olyan önellentmodásos szerkezetű és hangulatú dal, hogy az ember elképed: ilyet kitalálni is hogy lehet? De minden (ön)döbbenet ellenére nekem nagyon tetszik!!!!

A Soft touch a gyermekeim kedvence. Imádják (...a gangman-izével együtt). Na ja, az új generáció! Ez az ő hangzásuk… De ha az Ős-módos kigörcsöli magát rájön, hogy ez jó, jár a lábam rá. Hát ez élvezetes! Lazítsatok ősmódosok!

A Sooth my soul szövege pedig bizony direkt és egyszerű. De Uraim, hát nem így van? Ne művész majomkodjunk és ne legyünk képmutatók, ez egy őszinte dal (még negyven, pláne ötven magasságában). 

A dalok többsége egyébként elsőre igen nehezen emészthető és összetett, ami garancia a hosszú élvezhetőségre. Az ősmódos lemezektől is jobban tetsző PTA-ról elsőre a Precious tetszett. Na azt azóta sem hallgatom… 

Összegezve: ismét megújultak, és ha valaki úgy teszi be a lemezt, hogy letakarja az előadó nevét, és nem a SOFAD 2-t akarja hallani, nem létezik, hogy ne zabálja meg úgy, ahogy van, kortól függetlenül.

Ja, és nekem a lemez csúcsa a két utolsó szám. A Goodbye nagyon-nagyon jó, ugyanis imádom a minimál technot és a bluest is.

Az Enjoy the Silence-t valószínűleg a b…s életbe többet nem hallagatom meg magamtól, ahogy az elmúlt 20 évben sem tettem. Nem azért mert rossz, hanem mert hamar kiürült számomra a dal. A Goodbye-t 25 év múlva is be fogom tenni (már ha lesz mivel, hova)."

"Meghallgattam az Always -t végig, és letettem a hajam! Azt a k*rva…. Én még nem hallottam ilyen rohadtul jól eltalált mixet, ami ennyire összehozta volna stílusokat. Ez zseniális!!! És ez csak a B Side egy kis szelete. Teljesen felcsigázott ez a progresszív élmény!"

"Should be higher…atya ur isten osszepisiltem magam!!!!!:)))"

"Always: Azóta már vagy 8 -szor meghallgattam. Ez a vonósokba oltott Kraftwerk-minimál hármas Martin hangjával egyszerűen lenyűgöz."

"A kedvenc DM albumaim:

- Construction Time Again
- Some Great Reward
- Black Celebration
- Music For The Masses
- Violator
- DELTA MACHINE !!!!"

"Az always-el felcsatolták az i-re az ábrándpontot. Zseniális."

"Hát ez a B oldal is fantasztikus az A oldalra is felfért volna. Martin inkább az Alwayst hagyta volna az A-ra, jobb mint a Child Inside.Nagyon szuper ez a lemez."

"Az ember nem győzi kapkodni magát. Nagyon régen várva ezt. A plusz 4 több, mint egyszerű plusz."

"Szó mi szó a Deluxe négy dala is kiváló, erős, életképes igazi nagybetűs DÉEM. Feltámadás! Húsvéti Csoda"

"Az always mindent visz."

"Long Time Lie….  valami iszonyat jóóó!!!!"

"Nagyon szeretem, kiváló album lett. Aki mást mond az hazudik."

"Azért nagyon jó olvasni mennyien elégedettek ezzel a lemezzel. Köztük én is, nagyon! végül is számomra 17 dalból 2 lóg ki…Azért az nem rossz arány. Delta PTA Ultra triumvirátus a kedvenc az újkori zenékből…"

"Még így, két nap után sem tértem teljesen magamhoz! Engem teljesen fejbe csapott! Elejétől a végéig imádom! Egyedül talán a Martin által énekelt dal nem tetszik. És a B oldalak is totál rendben vannak!
A Delta Machine egy friss hatású, innovatív, kőkemény electro lemez, amely középső ujjat mutat a kétkedőknek, az Alan Wilder után síróknak és az újabb zenei generációknak!
Rám album utoljára akkor volt ilyen hatással, amikor rajongásom kezdetén (lassan 10 éve) ismerkedtem az albumokkal és végig hallgattam a Some Great Reward - ot! Egy másik világba repít és elfelejteti a hétköznapok bajait!
Folyamatos késztetést érzek rá, hogy hallgassam.    Órákig tudnám írni az élményeket, amiket szerez!"

"Képtelenség ezt a lemezt kivakarni a lejátszóból….

Annyiraaaa jó! <3"

"Én is szeretném erősíteni az elégedettek táborát! Sőt, ez egyszerűen hihetetlen!
Nem akarom senki ellenszenvét kiváltani, Én az elsőző albumot nagyon vártam és kicsit csalódtam. Azt az albumot veszem elő legritkábban. A mostanival kapcsolatban ezért már pesszimista érzésem voltak. De amit kaptam minden várakozásom magasan túlszárnyalta! A Depeche Mode sosem hal meg! Olyan erővel lüktet ez az album, amilyet még nem hallottam! Iszonyatosan eltalálták az irányt! Hihetetlenül boldoggá tettek, eufóriában töltöm a napjaimat, mint régen!
HATALMASAT FOGUNK BULIZNI A KONCERTEN!"

"Folyamatos always. Ma reggel."

“Az Alan fajta sötétséget, “strange” érzést elégikus lebegés váltotta fel, a nyomasztó érzések melankóliává finomodtak, a bezártságból (In Your Room) táguló világegyetem (My Little Universe) lett, de minden dallamban ott van az elmúlás keserűsége.”

"engem ilyen korszakokra emlekeztet a lemez:

Welcome To My World - Ultra
Angel - PTA / SOAFD kicsit I feel you szeru…
Heaven - SOFAD
Secret To The End - Violator lehetett volna ott egy b oldal
My Little Universe - Exciter
Slow - SOFAD meg az enekhang keveres is olyan…mint a hosszuhaju Davenek…
Broken - Music for the masses
The Child Inside - ezt nem birom vegig hallgatni..de talan PTA
Soft Touch / Raw Nerve - Exciter ( black celebration..) nagy joindulattal…:)
Should Be Higher - Violator
Alone - SOFAD / Ultra
Soothe My Soul - Violator - kicsit personal jesus szeru luktetes…
Goodbye - ULTRA
Long Time Lie - SOTU
Happens All The Time - Exciter
Always - passz…Delta Machine…:)
All That’s Mine - PTA"

"Számomra a “Broken” maga a gyönyör! Elképesztő ez az album!"

"Na én a bónusz dalokat hagytam a végére. Csak ma hallgattam meg őket.

Szégyen, hogy ezek nem férnek fel a lemezre! Felháborító!
Nagyon jók!
Hogyan lehetett ezeket B oldalasnak titulálni?
Én simán tudnék cseredalt a lemezről. És ez nem az album kritikája, hanem a bónusz dícsérete.
Mind kiváló!!!!!!! Emmmán döfi!"

"Eddig nagyon tetszik az album. Szisztematikusan hallgatom, minden dalt legalább 5x egymás után.

A “Welcome To My World” a kezdeti lüktetése mennyire felépül. Eddig ott a pont.
Elégedett vagyok nagyon! "

"egy hét után : mindenhol ez a delta szól, kocsi, telo, laptop, munkahely,ha bringáznék is ez szólna… .beleszerettem .hiányzik ha nincs machine . azt hiszem ezt az albumot kinevezem a 3. legjobbnak. és a legjobb :secret to the end .bár albumot nem veszek . de 4 koncert bejátszik ."

"gyerekek én úgy állok ....félve mondom ki de ez a depeche él én ott voltam az első koncerten (magyar)de ez violator alázó!!!!!!!!!!!!engem pár szám tovább röpitett 1990-nél köszi köszi köszi köszönöm MARTIN köszönöm Dave"

"Nekem hiányoznak az instrumentális dalok.
Van 2 olyan szám ami soha nem jelzőt üti meg, ezek pedig: My little universe, Goodbye
Nem rossz arány úgy hiszem.
2 szám amit eddig nem tudtam hova tenni, az most megtetszett: Angel, Soft touch/raw nerve"

"A My Little Universe szerintem csodálatos. Tiszta Ultra hangulat. Nagyon zárkózott és sötét dal. Nem egy pop szám, de épp ez benne a szép."

"Tapasztalatom, hogy cseszett jó lemez lett. Egy kis osztályozást hajtanék végre.

Welcome To My Word

Minimal szám, ami szépen, lassan építkezik, majd robban. Örömmel fogadtam hogy visszatértek a vonósok is. Remek nyitány, mely megmutatja az új korong irányvonalát is. 8/10

Angel

Már első hallásra beleszerettem, ha egyszer meghallom, akkor muszáj végig is hallgatnom. Jó kis szám, Dave hangja nagyon ott van a szeren. 8/10

Heaven

Gyönyörű ballada, mely a While My Guitar Gently Weeps-re emlékeztet. Egyszerű, semmi csicsa. 8/10

Secret To The End

Erőszakos elektro blues, fantasztikus gitár riffel, és érdekes megoldásokkal fűszerezve. 9/10

My Little Universe

Nekem ez sajna hallgathatatlan, sőt értelmetlen is sajnos, az album leggyengébb dala. Nem tudom mi volt vele a fiuk célja. 2/10

Slow

Imádom, első hallásra kedvenc lett, kicsit talán a Surrender-re emlékeztet.
9/10

Broken

Az album egyik csúcspontja. Igazi, ‘80-as évekbeli DM ez. Melankolikus, tipikus Depeche.
10/10

The Child Inside

Elég intim szám, lágy Martin hanggal. Akár a PTA-ról is jöhetett volna. Sajnos nem tartozik Martin legjobb számai közé. 6/10

Soft Touch / Raw Nerve

A 2013-as Photographic, csak sajnos elég hamar unalomba fullad. 6/10.

Should Be Higher

A másik csúcspont. Dave hangja nem e világi, az tuti. Fenyegető, bársonyos, hideg rázós szám. A Violator-t idézi számomra. 10/10

Alone

Remek szöveg, sodró lendület, erőteljes, nagyszerű szám. Olyan érzések kavarognak bennem, mint régen.
9/10

Soothe My Soul

Personal Jesus Part 2. Eszméletlen, remekül táncolható szám. A rádiók nagy kedvence lesz.
9/10

Goodbye

Bent ragad az ember fejében, tökéletes záró szám, amiről azt hihetnénk, hogy 3:37-nél véget ér, de nem.
8/10

Olyan ez az album, mintha a 80-as évek szintipopját vegyítették volna az Ultrával. Az eredmény a Delta Machine, mely évek óta a legjobb lemezük. Sőt talán karrierjük egyik legjobbja."

"A Broken-t ötödjére hallgatom, egyszerűen zseniális."

"Nem, nem és nem.

Zavarnak dolgok, amik a SOTU kapcsán is előjöttek, de itt érződik igazán.
Remélem érteni fogjátok amit most irni fogok.
Néhány számnál telibetaláltak úgy ahogy van, mind zeneileg, mind dallamilag, jó refrénekkel, kiállásokkal, de sok számnál érzem azt hogy nem tudták hogy is legyen az ének hangzása, ejtések, refrén, és zavagyság vagy nem odaillő “nevezzük refrénnek” sült ki belőle, ettől bugyuta lesz az egész.
Olyan érzése van az embernek sok számnál, mintha két számot raktak volna egybe, ettől nem lesz jó a szám. És most nem a zenei részre gondolok elsősorban.
Hol vannak a jó dallamos, jó refrénnel ellátott DM számok?
Nem szerettem volna ilyet írni, de ez a kiégés kezdete. Tudom biztos nehéz dalokat írni, hogy ne legyen lopás, meg ismétlés, de könyörgöm bugyuta se legyen."

"A Heaven és a Soothe My Soul eleve ilyenek (és a Broken is). Ennyi elég is egy albumra. A többi dal legyen meglepő, ne legyen unalmas, és szerintem ezeket jól teljesítik. Pl: A Secret to the End egy jó példa: remek verse, és utána egy monoton refrén. Egy dallamos refrénnel halálosan unalmas lenne.
Vagy a My Little Universe: az a kis halk, kacsintós dallam és az a minimál-techno együtt olyan eredményez, hogy ihaj.
És az Alone (a Welcome to my World párja): lassú építkezés, sejtelmes ének. kit érdekel a refrén? Az egész egyben van."

"

Ami közepesen tetszik:
1. Welcome to my world (a welcome to my world “ahogyan” éneklése sokat ront szerintem)
2. Slow (itt is a slow ahogyan éneklése)
3. The Child Inside
4. Long Time Lie (ez a long,long,long-ozás kikészít)
5. Always

Ami nagyon tetszik:
1. Angel
2. Heaven
3. Secret to the and
4. Broken
5. Soft Touch-Raw Nerve (egész nap ezt dúdoltam )
6. Should Be Higher
7. Alone
8. Soothe my soul
9. Happens all the time
10. All that’s mine"

"Viszont jött a 22-e péntek és vérge kézbe foghattam a Delta Deluxe cd-t, amit így már pár napja hangfalakon meghallgatva nagyon is megfogott és azóta is varázsa alatt vagyok az egész albumnak.
Féltem, hogy mivel lepnek meg a fiúk, tartottam is tőle, de félelemre nincs okom, ez egy nagyon jó album remek számokkal. Kettő számmal vagyok hadilábon, de azt tölteléknek tekintem. My Little Universe szerintem egy gyengére sikeredett szám, szerintem nem is erre az albumra való!
Direkt nem olvastam semmilyen hozzászólást az új lemezzel kapcsolatban, hogy magam döntsem el, hogy mit is gondolok róla.
Hétvvégén sikerült párszor meghallgatnon, de ma jutottam el oda, hogy elmélyedjek benne.
Egyszerűen imádom, már nem is tudom hányszor meghallgattam újra és újra reggel óta.
A Violator a mai napig a legnagyobb kedvenc és természetesen a SOFAD is. Mindegyik albumot másért szeretem, de a Delta nagyon eltalált anyag, friss hatású, kőkemény lemez nem csak rajongóknak.
A jó dolgokat keresem az albumba és várom a következő 14-ik lemezt is ?
Csak egy kis kivánságom lenne még ezzel az albummal, mégpedig, hogy mégtöbben ismerjék meg és ha tetszik, akkor meg szeressék, na meg jelenjen meg SACD változatba vagyis 5.1 hangal dts-be.
Persze kiváncsian vártam volna mit hozott volna ki a csapattal Alan, de ennek egyre kissebb esélyt látok.  ;)
Még nagyobb várakozással várom az új kislemez B oldalas számát (Ghost is odacsapott nekem nagyon) és a májusi koncertet."

"3 -szor hallgatom a DELMÁT!

Nálam a DM ezzel a lemezzel visszatért a régi magasságokba amit még anno okozott. Nem csak olyan van pár jó szám rajta és örüljünk, hogy még zenélnek című történet. De nem ám .Hillier ide vagy oda ettől jobb lemez Alannel sem lehetett volna. Dolgoztak ezekkel a számokkal sokat megélt kedvenceink ez tisztán hallható, érezhető. My little universe, Soft touch, always ezekkel valamiért nem tudok mit kezdeni de hát ennyi belefér."

"01 - Welcome To My World -  1:20 tol nagyon jo (7/10)
02 - Angel - nem rosz (6/10)
03 - Heaven - sokkal jobb mint pl. a Condemnation (8/10)
04 - Secret To The End - szuper (10/10)
05 - My Little Universe - szoknom kell meg (3/10)
06 - Slow - egesz jo (a Songs-ra emlekeztet   ) (7/10)
07 - Broken - ez is jo (7/10)
08 - The Child Inside - hat ezt nagyon szoknom kell (2/10)
09 - Soft Touchraw Nerve - egyszeru de jo (8/10)
10 - Should Be Higher - nagyon jo (9/10)
11 - Alone - perfekt !  (10/10)
12 - Soothe My Soul - Bomba !  (10/10)
13 - Goodbye - jo,de ezt is szoknom kell meg   (5/1)

nalam:
legjobb album - Violator
legkedvesebb - Songs of faith and devotion
es a legnagyobb meglepetes - Delta Machine"

"én is ezt érzem,hogy 4 év várakozás után végre be-és kiteljesedtem!
Nagyon jó az album,a lelkem simogatja,mindenestől,kerek,egész "

"Ez az album valami gyönyörűség! A Violator és a SOFAD keresztezése, egy-két Hillier effekttel leöntve. Komolyan mondom annyira magával ragadó az egész anyag, hogy az egyszerűen hihetetlen! Aki szerint ez szar, vagy nem méltó a DM -hez, az sürgősen váltson másra, mert vagy süket, vagy rég elvesztette a kapcsolatát a zenekarral. Egyszerűen döbbenetes, hogy 30 év után még mindig ennyire zseniálisak tudnak lenni. Még most sem hiszem el, hogy ilyet alkottak. Hamarosan írok bővebben is, de ennyit mindenképp ki kellett írnom magamból."

"Én csak annyit mondok - minden bántás nélkül -, hogy véleményem szerint akiknek nem fekszik a Delta Machine az csupán azért van, mert egyszerűen nem értik, vagy nem akarják megérteni se az albumot, sem a srácokat! Vegyük észre, hogy a Depeche Mode mindig is újító és kísérletező, ezáltal megosztó volt. Mindig fényévekkel a kortárs zenei irányzatok előtt jártak. Jelentem most is! Ha megfigyeljük egyes albumok annyira eltérőek egymástól, hogy akár még nevet is változtathattak volna megjelenésükkor. Az egész életmű egy hatalmas felfedező expedíció a zene tengerében. Éppen emiatt folyamatosan újabb és újabb, különböző ízlésű rajongókat szereztek az együttesnek. Ezek a rajongók idővel vagy elkoptak, vagy megmaradtak és együtt tudnak változni a srácokkal, vagy görcsösen ragaszkodva a múlthoz fanyalognak és sírva követelik a múltat."

"A Child Inside Martin egyik, ha nem a legbensőségesebb dala. Én szomor úlettem volna, ha nem lett volna az albumon egy ilyen Martin szám, vagy pl. a My Little Universe."

"Nagyon nagyon NAGYON jó album! Imádom! Alone a csúcs."

"Na,eddig 2X tudtam meghallgatni az új lemezt.(Nemvolt több időm,mielőtt rosszra gondolnátok.)

Szerintem jól sikerült.Van jópár szám aminél feltekertem a hangerőt a második hallgatásnál"

"Pozitívum az albumról: Friss, futurista, egyszerüségében rejlik nagyszerűsége, már a számok befejezése is jobb, több munka van benne mint az elöző albumon, talán az Alan nélküli korszak Ultra utáni legjobb lemeze.
Negatívumok:Hiányzik a lemezt összefogó és átjáró szellemiség, a reményteli sötétség amely végül a fénybe ér, sejtelemes átvezető instumentumok, és a album hangulatához hasonlóan átmixelt koncertszámok, és végül a jól beállított koncerthangzás.
Összeségében minden lemez és koncert már ajándék a Depeche - től, így elégedett vagyok a negatívumok ellenére is."

"Sziasztok!
Szerintem ez egy nagyon jó kis album lett.Kutakodtam a neten különböző kritikák után,aztán jót röhögtem néhányon.Mindig van olyan “kritikus” aki temeti a DM-et egy új album megjelenése után.Egy 33 éves zenekart soha nem fognak eltemetni,csak az utolsó rajongójával együtt évtizedek(századok )múlva.
Ők már örökre a legnagyobbak között maradnak,bármilyen is legyen egy-egy albumuk.Mindegyiken van sok sok jó dal,még ha gyengébbre is sikerül néhány.
Ezen az albumon meg főleg.Jajj,legyen már Május 21."

"Nekem sajnos csak múlt pénteken érkezett meg a lemez (hála az égnek nem karcos ), és azóta egyszerűen nem tudok betleni vele .Nagyon-nagyon régen volt olyan album, amire azt mondtam hallgatás közben, hogy az a szám tetszik a legjobban róla, amelyik éppen szól. Őszintén megmondom, nem gondoltam volna, hogy a fiuk összehoznak még egy ilyen lemezt. Telitalálat az összes szám. Számomra vitathatatlan, hogy az egyik legjobb lemezüket alkották meg."

"Tegnap kapott el a gépszíj, de akkor nagyon. Este egymás után kétszer is meghallgattam, és szinte végig lúdbőröztem az egészet. Ilyen nem is tudom mikor volt utoljára. Egyébként most az egyszer Martin nem kamuzott, mert ez a lemez tényleg a két legsikeresebb albumukra hasonlít."

"Engem elrepített ez a Machine. Ez az album egy igazi időgép, mely nem csak a múltba, hanem a jövőbe is repít!
Sokan hiányolják a régi hangzást, de én megtaláltam benne, sokan hiányolják az átütő erőt azoknak javaslom, hallgassák meg újra és újra! Túl sok benne az elektronikus hangzás? Á nem gondolnám, bár én kimondottan szeretem ezt a stílust. A dalok szövege néhol szinte fáj és talán túl mélyen is hatna ha nem törné meg egy kis szintis “csavarás” de rombolás helyett inkább rátesz egy lapáttal Ettől lesz ez különleges!
Szinte minden ismétléskor új hangokat fedezek fel ami, megbizserget. Nem tudok elszakadni. Próbálom kiválasztani a TOP3 számot és azon veszem észre magam, hogy folyton újratervezek mint egy ócska GPS.
Nem találom a helyes utat, nem hasonlíthatom egymáshoz a dalokat, mindegyik egy külön egység mely maximálisan magában foglalja mindazt amit imádok a DM-ben! Ez egy igazi DELTA MACHINE."

"a DelMa egy egészen kivételes album, aki ezt nem hallja meg, hogy micsoda “finomságok” vannak benne azt csak sajnálni lehet…  pont…! "

"Én is ott tartok már lassan, hogy az egyik legjobb DM lemez. Egyszerűen tökéletes album, rengeteg kiemelkedő számmal. És ahogy egyre többet hallgatom, valóban felfedezhető benne a Violator és SOFAD életérzés, de még a Masses is."

"

Nos, elérkezettnek látom az időt egy bővebb írásra az albummal kapcsolatban, mert már egy hete szinte csak ezt hallgatom, és úgy érzem megértek bennem annyira a gondolatok, hogy azokat az albumhoz méltó formában összefoglalhassam.
A Depeche Mode lemezeiben az a jó, hogy az ember gyakorlatilag nem tudja, mire számíthat. Persze vannak olyan alapelemek, amik a zenekarra jellemzők, mondhatnám azonosítói a Basildoni fiúknak, de ezeken kívül minden mást csak találgatni lehet. Most éppen merre tovább? A Depeche Mode titka, hogy úgy képesek újat alkotni, hogy az egyrészt nem unalmas, másrészt hű a régi hagyományokhoz. A kortárs zenekarok közül talán az egyetlen ilyen banda ma már. A többiek vagy ellaposodtak, vagy egyszerűen kiégtek a folytonos megfelelni akarás súlya alatt, ami abban merül ki, hogy a fénykoruk hangzásvilágát koppintják évek-évtizedek óta. Hála égnek a Depeche Mode nem ilyen zenekar, és ezt az új lemez is fényesen bizonyítja! Mindemellett természetesen meg kell jegyezni, hogy az anyagban a régi irányvonalak esszenciáját képező dolgok is megtalálhatók, de - és ez nagyon fontos ? sok új hanggal megspékelve! Ben Hillier kézjegye mindenképpen felfedezhető az albumon, a kis hangok, a legapróbb finomságok mind hozzá köthetők. Nekem sose volt bajom ezzel, sőt mindig is kedveltem a stílusát. Ezúttal azonban még a szokásosnál is zseniálisabban érzett rá melyik dalba mi és hogyan kell, sőt, az egész Hillier trilógia csúcsaként, a My Little Universe ?ben ezt tökélyre is vitte!
No de nézzük az albumot! Mit lehet elmondani róla, ha az ember egy ültében végig hallgatja? Hangulatában a Delta Machine sokkal melankolikusabb, sötétebb tónusú mint elődje, ráadásul az egész anyag kapott egy szónikus érzést, mely majdnem minden dalon átível. Az atmoszféra leginkább a Violator-SOFAD-ULTRA hármashoz hasonlítható.

A nyitó Welcom To My World ?ben ízelítőt kapunk mindabból, ami vár ránk. Ennyire találó és tökéletes nyitó tétel már nagyon régen nem csendült fel Depeche Mode lemezen. Megvan benne minden, ami ezt az albumot annyira jóvá teszi: vastag basszusok, kiváló refrén, sejtelmes szintetizátor futamok és remek szöveg. Gyönyörűen össze van rakva a dal, mely a mondanivalóval együtt valóban beszippantja a hallgatót a Depeche Mode világába. Ez a dal felemel a felhők közé, és ott is hagy egy órán keresztül. A dal vége szépen átcsorog az Angel ?be, mely vastag soundjával igazán letaglózó tétel. Már anno is tetszett, amikor először a párizsi sajtótájékoztatón hallhattuk. Főleg a refrén fogott meg, mert az annyira gyönyörű és lebegős, hogy mindig lúdbőrözöm, amikor meghallom. A dal maga nem szokványosan van összerakva, ami az album 90% -ra igaz. A furcsán szaggatott szekció igazi erőt sugároz, melyre Dave hangja és a szöveg csak rátesz egy lapáttal. A szám végén ismét hallhatjuk a gyönyörűséges refrént, ami aztán szép átvezető a Heaven méltóságteljesen lassú és melankolikus csodavilágába. Ez a szám olyan húrokat pendített meg, amit a Depeche Mode nagyon régóta nem pedzegetett. Nem csoda, hogy sok ?ős? rajongó alig kapott levegőt, amikor meghallotta. A single már sejtetni engedte, hogy itt valami különleges készülődik, ami végül be is következett. A mennyországba érve a Secret To The End a vég ígéretét hordozza magában. Nem ez lesz az első eset az albumon, ahol a szöveggel valamiféle búcsúzást vizionálnak. Reméljük ezek mind csak belemagyarázott aggodalmak maradnak a részemről. Maga a szám igazán remek! Sodró lendületű, hipnotikusan sulykoló refrénnel. Az igazi gyönyör azonban a végén ér el minket, amikor a kellemes gitárjáték és a szinti futam harmóniája egy hatalmas jam ?ben ér olimposzi magasságokba. Igazi koncert szám is lehetne, a végén hatalmas tombolással. A már korábban is említett My Little Universe ?ben kiteljesedik mindaz amivel Hillier a Depeche Mode hangzását gazdagította. Fantasztikus hangok egész garmadája szövi át a dalt, és mindezt úgy, hogy a hallgató szinte transzba esik. A szöveg csak továbbmélyíti ezt az érzést, elég csak a refrénre figyelni. A dal csúcsa ? csak úgy, mint az előző darabnál ? a szám végén található. Az ott hallható szintetizátor kavalkád maga a mámor! Martin fájdalmasan szakítja meg a felemelő szinti futamot, de csak azért, hogy valami egészen más következzen. A Slow igazán különleges dal. Nem szokványos dallamvezetése mellett megmaradt a tisztán lebegős érzés. A gyönyörű gitár riff teszi ezt a dalt felejthetetlenné. Erre mondják, hogy ?piszkos? igaz? A dal tényleg a SOFAD érában készülhetett, ezt le se tagadhatná. A Slow ?t akár remek felvezetésnek is tekinthetnénk a Broken ?hez. Nem tudom, Ti hogyan vagytok vele, de nekem ez a dal WIMS magasságokban jár! Nincs ami megakassza a dalt, elejétől a végéig magával ragad, sodor és elnyel. Olyan mintha Dave a zenekar és a rajongók kapcsolatáról énekelne. A kezdetektől velünk voltak. Ha zuhantunk elkaptak, mellettünk voltak minden egyes pillanatban, amikor szükségünk volt rájuk. Ezt az érzést teljesíti ki az utolsó refrén, amibe annyi érzelmet pakoltak, hogy az embernek sírhatnékja támad. Az emelkedett hangulatot a A Child Inside teszi még bensőségesebbé, ami olyan mintha Martin bezárkózott volna egy sötét pincébe, hogy magának énekelje meg az örök fiatalság titkát. A dal zeneileg az együttes leginkább ambient ?es hangulatú darabja. Egyszerűen imádom! Még mielőtt túlontúl befordulnánk, úgy hasít az éterbe a Soft Touch / Raw Nerve, hogy az embernek kell egy kis idő, mire észhez tér. Olyan ez a dal, mint amikor az embert félálomból felkeltik, és egyből lekevernek neki egy nagy pofont. Igazi punk lüktetés, amit vonósokkal remekül sikerül itt-ott feldobni. Itt nem kell más, csak a féktelen tombolás. Azonban ez az állapot nem tart sokáig, mert a Should be Higher ismét olyan vizekre evez, amit nem lehet száraz szemekkel kibírni. Egyszerűen alig lehet szavakba önteni, amit ez a szám nyújt. Hihetetlen, hogy egy 30 éves zenekar ilyen dalt tud varázsolni akkor, amikor már az ember azt hinné, hogy mindet kiadtak magukból, amit tudtak. Egy határtalan lebegés az egész, újabb végtelen szónikus utazás a végtelenbe? Lehet ezt még fokozni? Igen!!! Az Alone alatt éreztem azt, hogy olyan magasságokban van az album, ami már ijesztő. Ennek a számnak minden hangja zseniális! És azok a vonósok?.Te jó ég! Mint egy Depeche Mode monolit. Kimagaslik az életműből, olyan, amihez egy pályafutás végén imádkozni járnak a rajongók. Akkora hangulat van ebben az egy dalban, ami egyedül elvinne a hátán sok más lemezt. Én a magam részéről itt éltem meg az album katarzisát is. Konkrétan a Now it’s too, too late for words that should have been said long ago verse alatt. A szöveg pedig mintha megint a csapat és a rajongó kapcsolatáról szólna, de most negatív előjellel. Nem tudtam megmenteni a lelked? Aztán most is, csak úgy, mint korábban nem engedik, hogy túlzottan szomorúak legyünk. Erről pedig a Soothe My Soul gondoskodik. A dal maga olyan mintha a Violatorról maradt volna le. Igazi sláger gyanús szerzemény, a koncertek nagy kedvence lehet. Legyen szó himnuszról, azért ebben a dalban is ott van az a lebegős érzés, ami az egész albumot áthatja. Miután kitomboltuk magunkat jöhet a lezárás, ami hasonlóan erősre sikerült, mint a kezdés. A Goodbye egy igazi blues szerzemény, ami néhány társához hasonlóan a végére teljesedik ki, de akkor nagyon. Akár karrierzáró dalnak is beillene. A szöveg mellett a goodbye kórus mindent visz. És nem csak a szöveg, hanem a szimfonikus hangzás is erre az érzésre erősít rá. A végén nem marad más csak Martin és Dave búcsúja. Goodbye!

Reméljük nem! Az ember csak ül a végén, a lelke kifacsarva. Ennyi érzelmet egyszerre nem könnyű befogadni. Kis idő elteltével viszont újra a play gombra esik a választás. Nem elég egyszer átélni a mennyországot!"

"A sokadik, és sokadik végighallgatás után az én véleményem röviden és tömören az, hogy most már keresve sem találok rajta nemhogy olyan számot, ami nem tetszik, hanem még csak gyengébb számot sem. Nagyon remélem, hogy sok számot fogank előadni majd koncerten is. Szerintem egyedül a My little Universe, nem lenne jó koncertszám (egyébként kiváló szám, dehát ami nem koncertre való, az nem pl.: Little 15), a többi mind jöhet"

"szeretnék megosztani valamit veletek a Soft touch/raw nerve-vel kapcsolatban.

Legalább 5 embernek mutattam meg, akik zenei ízlésével nagyrészt egyetértek. Nem igazán hozzáértők, de meg tudják különböztetni a jót és a még jobbat.

Szóval a kérdés a köv. volt:  “Szerinted mi nem stimmel ezzel a számmal?” Ez természetesen nem labdafeladás volt, símán kiváncsi voltam a véleményekre.

Kivétel nélkül MINDENKI a dobot és annak “idegesítő” voltát emelte ki.  Szóval adva van, egy amúgy nagyon eltalált, dögös dallam mint pl. I feel you. és egy ilyen kis semmiséggel elrontják.

Értem én, hogy punkos, meg minimalista, de könyörgöm, mi volt a cél ????

Táncolható ? NEM !

Más dobbal, vagy más gyorsasággal, ritmikai változtatásokkal ebből óriási zenét lehetett volna csinálni, így meg lett egy újabb elszalasztott lehetőség…..viszont a bare, vagy stúdió verzió jobb lett. De csak 1 fokkal.

Amúgy az album sztem erős közepes, SOTU-hoz hasonlatos elszalasztott lehetőségek tárháza feeling-el."

"A Soft Touch szerintem is mélypont, és nem egy ismerősöm is így van ezzel a környezetemben, persze biztos sokaknak tetszik és nincs is ezzel semmi baj, de szerény véleményem szerint rohadt idegesítő ez a szám és valamennyire ront az album összképén !!!NÁLAM!!!

Persze minden nézőpont kérdése.
Az album többi számát imádom, valamelyiket jobban ill. kevésbé...de a Soft-hoz képest még jobbnak tűnik mindegyik:D"

"Nekem a 2 kedvencem a Soothe my soul és a Should be higher. Ezeket a sz?mokat Tudjukki se tudta volna jobban megcsinálni.    Én az Angel-t a helyükben nem lőttem volna el októberben, ahhoz túl jó szám. Ha most hallottam volna először március végén, az album nagyobbat ütött volna…

Jók, de lehetnének jobbak is : Welcome to my world, Alone, Secret to the end.

A Slow-ba és a Goodbye-ba hangzás ügybe nem tudok belekötni, tal?n a Goodbye-t lehetett volna izmosabban megcsin?lni. Broken tetszik, ez a szám aminek kifejezetten jól áll a minimalista hangszerelés.

Szóval az erős közepes értékelés ellenére szinte csak a DelMa-t hallgatom, talán egyszer a Soft touch-ot is megemésztem…."

"az előző albummal elkövettem azt a hibát, hogy meghallgattam valami kalózletöltésből a megjelenés előtt két héttel… majdnem sírtam, hogy mennyire “szokni kell” feelingem van azzal az együttessel kapcsolatban, akik a szoros környezetemet, családot leszámítva a legnagyobb hatással voltak, vannak és remélem még lesznek az életemre.
aztán mikor megjelent a lemez és eredetiben meghallgattam egy-két számot leszámítva merőben mást kaptam… ami teljes volt, amiből nem hiányzott semmi. akkor megfogadtam, hogy ha még egyszer az életben dM album megjelenésre várok, kibírom addig, még az eredetit tehetem be a lejátszóba, nem töltöm le sehonnan a “fél” munkát… így is tettem a “margarinnal” és bár senkitől nem hallottam, hogy az előzőleg kiszivárgott számok félkészek lettek volna, örülök, hogy a megjelenés napján, abban a sorrendben, ahogy megalkották őket, végleges formájukban hallgattam meg.
a Should Be Higher elsőre szerelem volt, nem is szerelem, inkább mély katarzis. aztán jött a Broken, ami szíven talált azzal a mély bariton hanggal. kocsiban meghallgatva full hangerőn a Slow egyszerűen letaglózott. mikor megláttam a klipet a Soothe My Soul is beütött, aztán egyik nap egyszerűen a fülemben csak nekem szólva az Alone csavart meg mint a szar… hogy egy kedves ismerősöm annak idején a Freelove-ra mondott hasonlatával éljek…:D
a Soft Touch számomra is kicsit “durván” kezdődik, de mivel nem értek hozzá, nem tudom, mi lehetett a mögötte gondolatuk a fiúknak, elfogadom, és tetszik. számomra a leggyengébb a Child Inside Martintól. sokkal jobban bejön a b oldalas Always, nem is tudom, miért nem azt tették fel az albumra.
a My Little Universe-t még nem tudom hova tenni… nem értem benne azt az elszórtan beleütött egy hangot… illetve, hogy Martin miért akarja folyton leénekelni Dave-et…
na, a teljesség igénye nélkül leírtam a véleményem… pedig nem akartam…
mindettől függetlenül - bár hangsúlyozom, borzasztó elfogult és annál inkább kevésbé vájt fülő vagyok - imádom az egészet, nekem nagyon nagyot alkottak és az elmúlt lassan 4 hétben, mióta megjelent nem sűrűn vettem ki a lejátszóból.
én szeretem és kész, nem tehetek ellene - és persze nem is akarok tenni!"

"A Should be Higher nálam is nagyot ütött, az egyik legjobban megmunkált dal az albumon. Érdemes megfigyelni micsoda hangulati váltások vannak egymás után a Child Inside - Soft Touch - Should be Higher hármasban. A Child inside csendes melanklóliáját darabokra töri a Soft Touch zúzása, majd a Should Be Higher ismét simogatni próbál."