Hiába a szép nyárias-tavaszi reggel, kedvet kaptam egy kis borongósságra, betoltam hát a Broken Frame-et.
Most rögtön az elején egy megjegyzés az egész albumra: baromi jól eltalált hangok variálnak, és mégis abszolút egységes a hangzás. Furcsa, de most így hangzásilag bizony ez tetszett a legjobban az első 4(!) album közül.. az első három közül pedig biztosan a legízlésesebb; variál de nem annyira csörömpöl, mint a Construction és dallamos, emészthető mégsem túlkommersz vagy infantilis (egy kivételtől eltekintve), mint a Speak and Spell.
A Leave in silence rögtön hangulatba is tesz, üdítően sötét és borongós, itt-ott kisebb csörömpölés, jó kis dallam. My Secret Garden szintén, sőt ez a szám variál annyit még a vége felé is, hogy végig fenntartsa a figyelmet, ez nagyon jópont! Monument már inkább be-beáll a maga kis hangulatába, de azért nagyon jó kis hangok vannak itt is a háttérben, a mondanivaló és az egész szám valahogy bekúszott a bőröm alá, tetszett.
:-)
A Nothing to Fear-el történelmi pillanathoz érkezünk: ez a DM szinte egyetlen teljes, szám-értékű(!) instrumentális száma, ami albumon szerepel! (a szinte a Pimpf-nek és a Big Muffnak szól, az előbbi inkább egy konstans fokozás, nagyon szeretem de nem kifejezetten teljes számnak érzem-vélem, a második pedig egy nagy rakás szar, de számnak végülis szám :-D A többi instrumentális meg csak összekötő, vagy valami halovány (olykor erős) félzenei gondolat pár perces fejtegetése, de nem teljes szám. A maradék meg nem albumokon van ;) )
Ja és még nagyon jó is! Játékos kis dallam, igényes építkezés, váltások, kiállások, visszajövések, jó-jó és jó!
See You egy kedves kis szám, most meglepően hatott is rám, pedig annó ezt is rendesen túlhallgattam. Satellite ellenben egy picit túl van húzva nekem, ugyanakkor az egyik legerősebb hangulatú szám, asszem én itt érkezem el a borongósság legaljára, élvezve és picit azért szép lassan unva is..
..hogy aztán sokkolva rántson ki onnan a DM: ez a Meaning of Love ez mi is!?!? Oké, sok DM-rajongóval ellentétben én nem utálom, sőt vicces és szívesen meghallgatom, de nem itt ezen az albumon.. ez hogy nem lett B-oldalas?? :-O A DM a legtöbb esetben szenzációs érzékkel választja ki az albumra illő és nem illő számokat, akkor is ha önmagukban jók, itt most mégis mi történt..? :-))))
A Photograph of You is picit még támogatja ezt a törést, bár már kevésbé infantilis de még ez is túl játékos erre az albumra, de azért ez is egy jó szám.
A “mázlija” az albumnak, hogy a végső lezárásra nagyon fölköti a gatyáját: a Shouldn't Have Done That egy nagyon erős hangulatú hangjáték-szám, komoly történelmi kikacsintással, kis rejtett utalásokkal, saját kis világgal, imádom mióta csak ismerem, a The Sun and the Rainfall pedig kis túlzásssal(?) a legjobb albumzáró szám a Violator-ig bezárólag. Minden benne van ami DM; borongós de mégis feszes, sötét, dallamos, szerethető, “útrabocsátó”.
Konkrétan a DM legjobb pillanatainak egyike számomra.
És akkor összegezzünk itt is: ez az album jó. Továbbmegyek, ez az album ízléses és egyetlen (koncepciózusan nem odaillő, de amúgy nem rossz) számán kívül nincs is nagyon gyenge pillanata, persze az a nagy DM-pillanat sincs meg benne, mint mondjuk a Photographic volt a S&S-el. Cserébe viszont stílusosan nyit és az egész (1 dal kivételével) egységesen, szép nyugodtan jár körbe a saját kis felhős világában és aztán tökéletesen zár.
Most, hogy “újra megismertem” a DM első 4 albumát rá kellett hogy jöjjek, hogy mennyire nehéz is az összehasonlítgatása ezeknek.. mert mindegyik valami olyan alapkövet tesz le, amitől a DM DM lesz-lett.. A Speak and Spell mélypontjai és általános prüntyögése miatt még mehet a lista aljára, de a másik három album.. a Broken Frame atmoszférát és hangnemet adott, stílusosan és ízlésesen, a Construction erőt, odaverést, betegességet és meglepetést (plussz az első DM-himnuszt! ;-) ), a Some Great Reward pedig a pop-ot, a közérthetőséget, a szerethetőséget, a befogadhatóságot és slágereket.
Ezek alapján módosítanom kell visszamenőleg is a listámat, ha mindent beleszámítok-beleérzek, akkor nem tudom egyértelműen egymás alá-fölé rendelni az említett 3 albumot, tehát:
SOFAD-Delta
ULTRA
Violator
Broken Frame-Construction-Some Great Reward
Speak and Spell
