Az albumkezdés egyike a leghangulatosabb, “legDM-feelingesebb” számoknak, nem oltári erős, hanem finoman építkezős-hangulatteremtős és azért a dobok meg az effektek elég jól csattognak azért. ;-)) Az első 5 album viszonylatában a legjobb nyitószám eddig, végig fenntartotta az érdeklődésemet is, igazi JÓ szám.

Fly on the windscreen szintén jó, meglepően kemény kis bekezdés így rögtön az első szám után, de ez az album valahogy ilyen: nagyon furcsa struktúrája van, mégis működik, kivéve a végét, de azt majd később. ;-) A fly on the windscreen is a JÓ, de nem totál favorit számok sorát szaporítja nálam, nagyon jók a hangok végig, talán csak az utolsó visszajövést hagytam volna ki, vagy előtte egy percet valahonnan - így picit túlhúzottnak érzem (megnéztem és lám tényleg ez az album egyik leghosszabb száma!).

Question of lust: Welcome to Martin’s world! Merthogy ezzel a számmal belépünk az album következő furcsa szakaszába: beraktak 3 Martin számot egymás után!! És működik basszus! A Question of lust egyike Martin legjobbjainak, nem variál agyon, de szépen fokoz és az énekdallama felejthetetlen és egyedi, számomra egyértelműen az első 5 album legjobb Martin dala. A Sometimes egy rövid, de annál jobb kis szösszenet, nem akar több lenni annál ami és azt tökéletesen végig is viszi: egy jó ötlet, jó kis szöveggel. Nagyon tetszett most, újra is hallgattam az album végével, ahogyan nagyon tetszett az It doesn’t matter two is, kellemes hangok, jó kis szöveg és hangulat.. hihetetlen a Depeche-nek az a képessége, hogy kis hangjátékból is milyen jó számot tud csinálni.

Question of time üt és hat még mindig, ami igazán szép teljesítmény egy ennyire széthallgatott számtól, a vége továbbra is nagy fejbólogatás, a lendület is jókor jön a Martin-block után, szóval minden a helyén van.. jelentem az album továbbra is hibátlan! ! (pedig milyen furcsa, hogy itt is két, egymáshoz közeli Martin-számmal törték meg az album ívét, mint a Some Great Reward-on, de valahogy itt nem zavar)

Stripped: na ez az örökös top10-es DM-szám nekem, minden benne van, ami DM: erős, feszes mégis lírikus, szivettépő a szintije és mindezzel együtt odaver. A “régikori DM” (mondjuk Violator-ig bezárólag) “hercege”. :-)

Here is the house: örökös “szívem csücske”-szám,  még akkor is ha most nem annyira ütött be. Nagyon “belső világos”, ahogy hallgatom nem is tudok másra gondolni, mint hogy valóban egy meleg, biztonságos házban vagyok, kint pedig dúl a sötét és érzéketlen világ. Az album mondanivalójának, érzetének súlypontja.

Meglepetés: újabb Martin szám! És ez is jó, már megint! Nem is tudatosult bennem, hogy ez az album ENNYIRE jó, gyakorlatilag nem volt rossz szám, sőt ezután sem lesz.. de vissza a World full of nothing-hoz: talán az egyik legszivettépőbb Martin-szöveg eddig és ez sem akar többnek látszani ami, annak viszont tökéletes; az összes gimis-tinis-borúlátós nyavalyámat, az egész életérzésemet megfogja ez a dal, ilyenkor örülök azért az öregedésnek is. ;-)))

Dressed in Black: na ez meg talán az egyik legfurcsább DM-szám; furcsa mert abszolút nem tartom rossznak és mégis képtelen volt egy bizonyos szinten túl közel kerülni hozzám teljes “DM-pályafutásom” alatt. :-)) Emiatt számomra az album “leggyengébbje”, de igaziból ez sem rossz szám. :-)

New Dress: és hát sajnos ez bizony az album második leggyengébb száma nekem ezzel kissé le is rontva az összképet, mert nekem az albumzárás nagyon fontos. Nem rossz szám ez sem, de egy személyes, sötét, érzelmes belső utazás végén egy ilyen társadalomfricskázós, “távoli” szám nekem nem jó lezárás, nagyon zárószámnak sem érzem, de mondom ez sem rossz.

 

Amit rögtön az összegzés elején leírok: nagyon tetszik az album hangszerelése! Messze a legigényesebb az eddigiek közül, sőt számomra több érdekesség van benne, mint pl. a Violator hangjaiban, nagyobb érzelmi “kilengéseket” produkált, mégha a számok összességében ott erősebbek is. Gyakorlatilag a maga világán belül szinte hibátlan az album, sajnos pont a végére kerül az a “szinte”, kár mert ha az utolsó két szám is olyan erős tudna lenni, mint pl. az A-oldal legjobb pillanatai, akkor ez az album gyakorlatilag a harmadik(-negyedik?) legerősebb DM-lemez lenne nálam. Egy erős, jó számokkal teli, picit lassabb, érzelmesebb Depeche album ez, ami a “régikori DM” egyértelmű legjobbja. Sokat filóztam hogy a Violator mellé, vagy mögé tegyem, végül a dalok lendülete és az album zárása döntött, de csak éppenhogy mert pl. a hangszerelés és a hangulat itt, a BC-n jobban megvolt.

 

Szóóval:

 

SOFAD-Delta Machine

ULTRA

Violator

Black Celebration

Broken Frame-Construction Time Again-Some Great Reward

Playing the Angel

Speak and Spell