...a Welcome to my world, bár bármikor meghallgatom szívesen, de talán a legzavaróbb éles váltásokat tartalmazza nekem az albumon, a Goodbye pedig legeslegelsőre kissé szintén túl hirtelen és a semmiből váltott refrénnél, ha őszinte akarok lenni akkor ez a koncepció az amivel a legtovább tartott megbarátkozni: a nagyon hirtelen, "loop-szerű" váltások, és pl. a Welcome to my world-nél ez picit(!) mai napig problémát okoz nekem, a Goodbyenál azért vannak "bejelzős", meg erősebb hangok a versében is, de pl. a Soothe my Soul is ilyen "túlhirtelen" még mindig..
Goodbye: Azon gondolkodtam a végén, hogy van-e olyan DM szám, ami ekkora, hirtelen ugrás utáni kitörést "ad", nem nagyon jutott eszembe ilyen erős "odabaszás". :-))))))
Bizony-bizony, az Ultra óta nem éreztem ilyen "könnymorzsolós" pillanatokat, ezen az albumon meg többször is meglep, vagy pedig hatalmasat vigyorgok idétlenmód, pl. a ST\RN-ön...
HOGY
VOLT
POFÁJUK
EHHEZ
???
:-))))))))))))))))))))))
A Secretnek a vége nekem is nagyon bejövős, meg tetszik a sodrása, illetve hogy azért a koszos kis gitárriff ott van néha.. ;-))))
Templomi hasonlat: nem rossz, igen ebben a képben is benne van ez a kettősség: valami nagyon lelkis és valami nagyon kemény, valami nagyon organikus, valami nagyon gépies.. ha nem is ez lenne az Ultra(?) óta a kedvenc albumom akkor is ki merném jelenteni, hogy ez a legjobb ÍZLÉSŰ és arányérzékű album, ahogyan ezt a két világot összerakták... parádés. :-)))
Az a durva, hogy a My Little Universe, bár abszolút a legbátrabb és legbetegebb száma a DMnek, de mégis dúdolom!! Ugyanis IDE is tettek egy jó kis dallamot, ha csak azt kivennék és egyszál gitárral lekísérnénk az is megállna, méghozzá tök jól! Ez asszem mindent elmond. ;-)))))
Mindenesetre amit mindig is szerettem a DMben, hogy képesek a megújjulásra, az itt most egy albumun belül is még jobban kiütközik és ezt különösen imádom (igaz ami igaz, ez az újkori DMre általában igaz, de itt különösen): Minimalista-hirtelenváltós nyitószám, elektronikus-blueshúzású szentbeszéd-ének, Gospel-életérzésű elektronikus lassú szám, újszerű sodró pure elektronika, minimalista szembehugyozás, blues a javából a blues unalma nélkül, ízléses elektronikus nosztalgia, minimalista dallamközpontú hidegrázós-dal, punk életérzésű pofátlanság, új hangszín-próbáló szép dal, nosztalgia 2,( még ízlésesebben, még több arccal), dögös-sodró country-sláger, blues-country-elektromosvihar. :-))))))
Ja és egy lerágott csont, de muszáj:
tegnap hazafelé néztem a tájat, ahogyan a busz suhant az M3-ason Gödöllő felé; a nap még sütött, de már lemenőben volt, a felhőkön átszüremlett a fény, a fű zöldje szinte világított a dombokon és ez az éteri kép tökéletesen harmonizált a fülemben szóló Goodbye-al... és akkor leesett: keresztény "szakzsargonnal" élve ez a szám egy mennybemenetel története és a dal végső katarzisa egy mindent elmosó fényár hangja, ahogyan a megvilágosodás-megigazulás-
Ez a teljesség pillanata.
