A DM sorlemezek után hallgassuk meg a koca-depesesek szentháromságát, a válogatásalbumokat is!
Depeche Mode - Singles 81-85 (1985)
A zenekar korai időszakát lezáró kiadvány. Az addig kislemezre másolt, slágernek szánt dalokat megjelenési sorrendjükben másolták fel a lemezre. A komolytalan Dreaming Of Me-től majdnem a Black Celebration albumig tart a kirándulás. Szeretem ezt a korongot, a DM legizgalmasabb időszakának szűrt lenyomata. Egy óra alatt jutunk el rajta az első szárnypróbálgatásoktól az aranykor első felvonásáig. Az ismert slágerek mellett igazi csemege, hogy a dalok az albumostól eltérő, „single” vágatban (ahogyan a kislemezre másolták őket) hallhatóak rajta. Továbbá hogy itt megtalálhatjuk a harmadik albumra fel nem került Get The Balance Right!-ot is. De az igazi rangot az a két vadonatúj dal adja, amelyeket kifejezetten a kiadvány miatt hoztak össze a srácok. Elképesztően jól sikerült mindkettő, a Shake The Disease történetesen a pályafutásuk második (!) legjobb szerzeménye lett, az egyik elképzelhető legdepesmódosabb dal és hangzás valaha. Mellette kissé eltörpül a lendületes és sodró It’s Called a Heart, pedig ma a fél kezünket adnánk, ha 3 ilyen szintű dal felkerült volna a Sounds Of The Universe-re. Amikor hallgatom ezeket, mindig arra gondolok, hogy mekkora hiba, hogy 1985-ben csak ezt a válogatásalbumot jelentették meg!
Hallgassuk is meg a fantasztikus Shake-et! (Valaki esetleg tudja, hogy korabeli technikával hogy vették fel a tagok „borulását”? Több DM fórumon volt már ez téma, de még senki sem tudta rá a megoldást.)
Depeche Mode - Singles 86-98 (1998)
Az előző kiadvány egyenes folytatása. Na ez az, amire minden rádióhallgató depeses vágyik! Csak a slágerek, de szinte mind! Az igazi aranykor, már túl a kezdeti bukdácsolásokon de még nem merít a sokat kárhoztatott, hanyatlónak gondolt DM albumairól. Minden nagy és ismert sláger itt hallható, hibátlan válogatás, az igazi „best of” összeállítás. Ha valakit rá akarsz kattintani a DM zenéjére, akkor ezt a lemezt kell neki odaadni.
Értékei: a dalok itt is kislemezes vágatban hallhatóak, ez például különösen az Enjoy The Silence esetében érdekes, sokkal jobban kezdődik, mint az albumos. Vagy a Useless, ami jelentősen eltér a sima ULTRA változattól, szinte már egy új dal lett! Valamint a kifejezetten erre a válogatásalbumra készített, csakugyan jól sikerült Only When I Lose Myself.
The Best Of Depeche Mode Volume 1 (2006)
Valahol várható volt egy ilyen lemez is, hiszen hosszú pályafutása alatt, gyakorlatilag a DM nem adott ki BEST OF című válogatásalbumot!
Mi más indokolhatta volna, hogy egy lemezre másolják a See You-t és a Walking In My Shoes-t? Egy „világsikerek pánsípra és okarinára” (Reál élelmiszer 499 forint) színvonalú albumborító alatt?
Sántikál a Best Of cím is, hiszen a korongon a Singles lemezekhez hasonlóan, itt is csak Single dalok találhatóak.
Legjobb daloknak ez így túl vegyes, a teljes pályafutást igyekszik alapul venni, és már bezavar az Exciter és Angel korszak is. Sokat markol, de keveset fog. A zenekar által agyonimádott Black Celebration-ről pl egyetlen dal sem került rá. Lényegesen fókuszáltabb kiadvány a Singles 86-98, továbbra is az az igazi best of, nem ez.
Egyetlen értéke a Martyr c. dal, amit az Angel albumról tartalékolt ide a zenekar. Olyan is… Régen b-oldalnak (khrrm…) is gyenge lett volna, nem hogy single! Szinte „leesik” az album slágerei mellől, annyira gyenge próbálkozás. Csak rárakták, mint fára a díszt. Egy kérdés a végére: a „volume 1”-et valaha követi-e „volume 2”, vagy valóban csak egy Martin féle poénról van szó? Mutatom róla a Suffer Well-t, a klip mókás karikatúra saját magukról. Az utolsó video (ki tudja meddig még…) amit Anton Corbijn rendezett nekik, illetve Dave Gahan (mint dalszerző) első DM slágere.
