Nem tudtam, hogy lenne érdemes felkészülni, szóval csak reménykedtem, hogy tényleg olyan agyeldobós lesz, mint amilyennek leírták.korábban. Meg persze kerültem a live videókat és minimálisra redukáltam a zenehallgatást is, mivel ez a múltkori Muse-t - utólag átgondolva - erősen befolyásolta.

Nem tudtam mikorra érdemes érkezni, mennyien lesznek, de szerencsére a partneri jegyesek - öröm az ürömben - az Istvánmezei út felől mehettek be, úgyhogy tömeg nem volt, cserébe egyik szekus sem tudta eleinte, hogy melyik bejáraton kell a stadionba bemennem és az ötödik volt a szerencsés, aki meg tudta mondani. Szóval sima állójegy, bevonultam a stadionba, ahol életemben először voltam. Hát hiába, once you go black you never go back alapon vidékiként nem is lett volna rá indulásom amúgy. 

Kb. 3-400 ember lehett bent hat óra után, mikor odaértem, unalmas és egyhangú zene szólt, de viszonylag nagy nyugalommal viselte mindenki. Mondjuk erős késésben voltak a fiúk, de nézzük el nekik.

Az előzenekart nem áll módomban minősíteni, mert erre nincsenek szavak. Nem tudom, hogy őket ki választotta ki előzenekarnak, de nagyon megbánhatta utólagosan. Szerencsére csak fél órát játszottak, de mindegyik számban volt 1 “dallam”, ami ismétlődött jópár percen át. A kedvencem talán az a dal volt, amiben elszámolt a “hang” 1-től ha jól emlékszem 99-ig, és pár ütemenként felhangzott, hogy 1 year… 2 years… [5 perccel később] … 99 years. Aztán szerencsére hamar abbahagyták, elkezdtek pakolni a roadok, mindenki kicsit elkezdett mozgolódni. Megnéztem mennyibe kerül a sör és úgy döntöttem inkább szomjas maradok még darabig. Fél óra késéssel kb. elkezdődött a koncert.

Setlist itt, most ez alapján a meglátásaim.

Welcome To My World

Én próbáltam erős maradni és semmilyen nagy tervvel nem érkeztem a koncertre, de itt könny szökött a szemembe, biztos attól, ahogy az a sokezer ember sikított, üvöltött és hasonlókat csinált. Jó kezdése a koncertnek, mondjuk Martin mikrofonja vokálban néha erős volt.

Angel

Sikerszám, élőben is eléggé húz, nem nagyon kell erről többet mondani.

Walking In My Shoes

Klasszikus a többi pedig nem is számít.

Precious

Nekem tetszett a kivetítés a szám alatt, de lehet ezzel egyedül vagyok. Azt hittem jobban meg fog érinteni élőben, de azért nem volt vele gond.

Black Celebration

Le is húzhatnám magam a klotyón, mert ezt a dalt csak cím szintjén ismertem, így élvezni sem sikerült túlzottan.

Policy of Truth

Megint egy klasszikus, amit valamiért nagyon tudok szeretni, hiába játszotta ronggyá anno minden rádió. Élőben is jól szólt.

Should Be Higher

Az új lemez egyik kedvence részemről, a vetítés itt is kurva jó volt szerintem. Jó volt az üvóltözés a közönségtől a végén.

Barrel of a Gun

Ez a szám must have, de élőben elkefélt rosszul szól sajnos.

Higher Love

Martin előadásában is jó volt, de azért Dave ezt jobban vereti.

When the Body Speaks

Goosebumps, szép volt, hiába húzták le pár helyen ezt a blokkot, szerintem jó volt.

Heaven

Sláger, na. Ettől függetlenül jó volt, bár a szóló alatt én hiányolom azt a teltséget, ami a lemezen hallatszik (gyanítom a dupla gitár miatt).

Soothe My Soul

A dal, amit eleinte ki nem állhattam aztán azóta már csengőhangom is volt (tényleg, nektek mi a csengőhangotok? Hisztek a fiú-lány barátságban?). Faszán szól élőben és nem mellesleg jó volt a vetítés is alatta.

A Pain That I’m Used To

Egyik nagy kedvencem, sajnálom, hogy nem az eredeti verziót nyomták le, mert ez így, hogy ordenáré hangos volt a basszusgitár kb. élvezhetetlen volt.

A Question of Time

Mivel láttam a mikrofonnal forgós mutatványt, már boldogan halok meg. Lehet fújolni, de nekem ez a szám is örömet okozott. Meg hát első bálozó voltam.

A Secret to the End

Nem szeretem sajnos, élőben sem állt fel rá. Lapozzunk.

Enjoy the Silence

Must have megint csak, csak már kicsit unalmas.

Personal Jesus

Kiváló delta blues felvezetés után a többi is húzott, szerintem ez a dal sose válik öreggé.

Goodbye

Jó dal, jó vetítés.

Home

Szép volt, jó volt, de csak utólag tudtam meg, hogy ez mi volt, ott nem tudtam felidézni a címét.

Halo

Az est meglepetése, mivel nem néztem meg a setlisteket előtte. Nagyon jó volt a Goldfrapp féle verzióban előadva, a vetítésért pedig külön jár az ötös.

I Just Can’t Get Enough

Az est újabb csúcspontja. Annyia bugyuta ez a dal, hogy muszáj volt meglennie. Jó volt, kész, passz.

Never Let Me Down Again

Sírás könnyekkel - lett volna, ha nem hallgattam volna ronggyá (ki nem?). Azért a búzamezőzés jó volt.

Summa summarum: egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. Koncert után azt a konklúziót vontam le magamban, hogy szeretnék én ennyi idősen így mozogni ésatöbbi. A pár nekem kevésbé fekvő dal miatt az est élményindexe 8/10. Ha ettől eltekintünk akkor lehet 9/10. Lesz még folytatása részemről a történetnek, azt hiszem.