Ott "elöl" kurvajól szólt minden, egyértelműen a legjobb hangzású koncert volt, baromi erős és igényes hangszereléssel. Azért is nagyon nehéz kiemelni egy-egy nagy pillanatot mert unblock minden annyira jól szólt.. még az I Feel You, amit talán a legkevésbé variáltak meg, annak is felrobbant a vége... a szétbaszott Barrel-ről nem i beszélve! :-DD
De ha már mindenképpen meg kell neveznem csúcspontokat akkor a következők jutnak eszembe: Should be Higher (felrobbant a színpad és Dave jobban énekelt mint valaha bármikor), Higher Love és a hangszerelése, ehhez nem is kell kommentár, bizony az Enjoy the Silence és a Personal Jesus ( :-OOOO Kibaszottul jól szólt mindkettő, mindkettő sodort és talán az eddigi liveok közül a legjobb verziók voltak, a Personal gránitkemény volt és a kezdése.. beteg!), Home ének-jammelés a közönséggel ( ;-))))))))))))))))))))))))))) ), Halo hangszerelése (most először éreztem át 100%osan ennek a dalnak a drámáját), klipje és a végső kikacsintása (a háromszög alakú glóriával és a HA-LO felirattal), JUST FUCKIN' GET ENOUGH úgy ahogy van (hogy már 33 évvel ezelőtt írjanak egy olyan dalt, ami ennyire jó, csak a megfelelő hangszerelés kell neki..
:-OO).
És akkor a "maradék": a kezdés iszonyatosan erős volt, már akkor éreztem, hogy a dobok mindent visznek majd, az Angel -akár az albumverzió- megakirály volt és ahol kell ott jó "buta", a Walking meglepően jó és meglepően hiányozna ha nem lett volna (mégis :-D), a Precious kivetítése baromi vicces és önkritikus is kissé (szívszaggatós szám mellé szomorúkutyustekintetek, menymááá :-DDD), a kiállás rész baromi jó erős, a Black Celebration nagyon fasza hangszerelésű és nagyon kellemes meglepetés, aztán sajnos a dob nem indult úgy be a refrénnél, hanem maradt "lépegetős" ( :-SS), de ettől még kurvajó a hangszerelés, Policy keményebb mint valaha, most ez is ütött, Barrel of a Gun (és a kivetítése!) szétbaszott, tökös és igazi rock&roll csak sokkal jobban hangzik annál, When the Body speaks szép, bár kissé túlhúzott és a vége akár "jobban" is le lehetett volna téve, mint régen, de így is jólesett, Heaven nagyon jót ütött, érzelmileg is, megintcsak rájöttem miért is annyira nagy ez a szám, Soothe my Soul agymenés és tombolás, odaveréssel a köbön megint, Pain that I'm used to nagyon meglepő és nagyon jó bólogatós kis újragondolás, a refrén pedig megint tép ahogy kell (a kivetítés pedig megintcsak hűen követi, isteni), Question of Time sodor, üt és külön köszönet a régivonalas hangokért amiket meghagytak, sőt kiemeltek, Secret to the End nem tud felnőni az albumverzió sodrásához, ehelyett lehetett volna simán a Broken, de sebaj, Goodbye szintúgy, ehelyett meg lehetett volna a ST/RN, node sebaj már maga hogy volt szép gesztus, I Feel You a koncert """""mélypontja"""", azaz csak tökjó és a vége gecijó, Never Let meg Down again pedig egy bátor (hangszerelésű) koncert alibilezárása, "biztosra menés", no sebaj azért a kiállása ennek is atomerős és a karlengetés meg a feeling örök. :-))))))))
Nagyon furcsa, mert ahogy mondtam is így leírva ez nem egy "nagyon nagy durr", persze vannak érdekességek, de hát hmm-hmmm.. sőt maga a koncerten is, bár voltak csúcsélmények is, de alapvetően nem egy-egy kiemelkedő pontról szólt a dolog, hanem az egész igényességéről, a hangszerelés jó ízléséről, a tűzről ami ott volt a dögös számokban, Dave végig jó éneki és előadói teljesítményéről.. az egész koncert valahogy úgy egyben volt JÓ, annyira hogy meggyőztek arról, hogyha BÁRMELYIK dalukat, akár a legrosszabbat is beletették volna, akkor EZZEL a hangszereléssel, és ezzel az energiával az is megérintett volna.
Ez azt hiszem a legnagyobb dicséret, amit el lehet mondani egy koncerttel kapcsolatban. :-)))
És amit még nem emelt ki egyikünk sem, de szerintem nagyon jót tett a számoknak a "támogatása": a kivetítés! A legtöbbször egyszerű, nem agyonvariált, nem agyongondolt mégis valahogy hangulatos, a lényegi érzéseket megragadó, azokat jól emelő-katalizáló vetítések voltak, nagyon tetszett hogy tényleg lazán, rockosan sikerült ezeket odatenni, ehhez a kiváló hangzáshoz ez a támogatás pont jó volt. A precious kutya-poénja, a Should be higher égése, a Barrel of a gun totális szétverése képileg is, és így tovább.. az egész koncertben volt valami baromi jó ellentmondás, ahogyan az albumban is: a DM a legfaszább elektronikus koncertjét adta és közben a leglazább rockattitűdöt sikerült magukra venni.. le a kalappal tényleg. :-)))
