Tökéletes mennyiségben és időzítéssel fogyasztottunk tökéletes minőségű italokat. (Barna sör, Zsindelyes meggy pálinka)
Pont jókor érkeztünk a helyszínre - 19:40-kor mentünk be a kapun - ami előtt pont jó hangulatban dumáltunk, pont kellemesen kapatos stílusban, szinte kizárólag számomra is izgalmas témákról. (szex, dm, szex, dm, dm, dm, szex - kb. ilyen felosztásban)
Szenzációs helyre sikerült pillanatok alatt besorolnunk, óriási ötlet a technikus pult megkettőzése és két oldalra helyezése! A koncert után, várva a tömeg eloszlását, kiderült, mindössze 6-8 méterre álltunk a kiemelt küzdőtér dupla kordonjától, így kb. 12-14 méterrel álltunk volna előrébb, ha elköltünk még 27ezret hárman. :)
A hangzás szinte tökéletes volt.
A hangerőt kissé még feljebb toltam volna, bár tegnap este és ma, összesen 8-9 ember írta fb/mondta telefonon, hogy még soha egy koncertet sem hallottak ennyire tisztán a IV., XV., XIV, és a III.(!) kerületben.
Az arányok tökéletesek voltak, ahogy gagyi hifikre rajzolni szokták, itt valóságban is 20-20.000Hz-ig lineáris átvitelt kaptunk.
Dave tökéletesen énekelt és ha nem is annyira kiemelkedően jó énekes, mint Martin, de minden idők egyik legjobb könnyűzenei előadóművésze számomra. (mondjuk holtversenyben Mesterrel)
A hangszerelés a két előző turnéhoz hasonlóan kifinomultan élő, elektronikus és rockos is volt egyszerre (az ízlésességről nem is beszélve) valamivel még talán azokon is túlnőve. (ha nem lenne ez a zseniális hangú dob a zenében élő motorként, a dm majdnem olyan unalmas zenekar lenne mára, mint a dobost állandóan fikázó rajongók - szerintem 30%-ot emel a dm koncertzenekari kvalitásán és élvezeti faktorán Eigner)
Egy hajszállal intenzívebb közönséget el tudtam volna viselni, de ha körülnéztem, 35-45 éves átlagéletkort láttam, így nem csoda, ha egymásra és magukra vigyázó, nem sikítozó, nem őrjöngő, hanem kulturáltan éneklő, tapsoló és néha ugráló emberek vettek körül.
Mögöttem valami zenészek szakmáztak közben. (szinte végig dicsérve, kedvencem: ezek a srácok mindent tudnak: "tempó, stenk, hangszerelés szuper. Értenek a lírához, a pophoz, de a rockhoz és a blueshoz is!") Ilyen és hasonlók mentek, illetve minden egyes Martin gitár váltás után megbeszélték, hogy milyen hangszer, annak milyen al-verziója, stb.
Előzenekar nem igazán jött be, de nem is zavart, szerintem ilyen kis hangerővel nem is lehet megítélni. DJ set sem volt izgalmas, bár a koncert előtti utolsó 10-15 percben már hangulatos volt számomra.
Akkor a dalok sorrendben:
Welcome To My World:
Óriási kezdő dal ahogy a lemezen, úgy a koncerten is. Örömködtem a jó hangzásnak és már extázis közelbe vitt az első refrén. (Brigi egyik kedvence, Niki szerint nagyon jó élőben.)

Angel:
Jó dal, élőben is jó, ha nem lett volna vagy 10 csúcspont a koncerten számomra, jobban dicsérném, így csak "simán jó". (Niki ki nem állhatta eddig, itt kifejezetten tetszett neki)
Walking In My Shoes:
Ez valami űberbrutáljó verzió, nagyon hasonlít a korábbiakhoz, de plusz hangulatot ad az kb. 4db új hang benne. Itt kapott el a dm-koncertláz úgy istenigazából! (Nikim a dal közben elsírta magát, innentől mindenkit nagyon szeretett! :) )
Precious:
Én ezt nem szeretem annyira, az idei koncerteket hallgatva sem érintett meg, de élőben nagyon ütött, üvöltve énekeltem a refrént, ugrálás közben! Talán az első kisebb csúcspont! (Nikinek nagyon-nagyon tetszett!)

Black Celebration:
Kurvajó hangok végig, már az elején libabőr. Végigugráltuk, énekeltük, egy 15-25másodperc erejéig rosszul volt hallható a dob, itt valahogy beugrott, hogy mitől érzed lassabbnak a dalt Lacc, ami valójában, a lábdobot tekintve tényleg felezett, de az egész ritmusszekció a szokásos tempójú, pont úgy tudtam rá ugrálni, mint a régi verzióra. :)
(Niki+Brigi imádták)
Policy Of Truth:
Második mini-csúcspont, ezt már a spoileresben is írtam, sokkal jobban tetszik az albumverziónál és az összes korábbi koncertverziónál is! (Lányok megőrültek érte, pedig nekik sem kedvencük)
Should Be Higher:
Ez már komolyabb csúcspont volt, ez a dal élőben sokkal-sokkal jobban tetszik, mint a lemezen, láthatóan, érezhetően a zenekar is imádja. Meglepetés: a közönség nagy  része énekli a dalt, a végén hatalmas taps, talán még a BC és a POT-nál is nagyobb! :O
(Nikiék megőrültek érte!)

Barrel Of A Gun:
Gecijó volt! Nagyon tetszik ez a Dave-hiphop ritmizálás. (Brigiék itt már néha sikítottak - amolyan felnőttesen, szexisen)

Higher Love:
Csudaszép dal, nagyon bejön ez a visszafogott kezdés, majd a teljes zenekaros pulzálás. Újabb csúcspont! (Nikivel és Brigivel csókolgatjuk egymást, amikor éppen nem énekeljük a dalt)

When The Body Speaks:
Talán az egyik kevésbé emlékezetes 4-5 perc ez volt, csak "simán jó", mint az Angel. (viszont pont jókor jött a pihenő, és itt szúrom be: tökéletes dalmenet! Még 8-10 dalt nagyon szerettem volna hallani, de a koncert minden pillanata indokolt, ízléses, jó ívű volt, semmit nem hagytam volna le és összességében volt ez minden idők egyik legjobb koncertje, nem részleteit tekintve számomra. Ja, külföldi alatt azt értem, nem magyar szövegű dalok koncertje. Ezzel egyenértékű talán 2-3 Ákos, 5-6 Mester és a 93-as DM koncert volt eddigi életemben. Csak azok nem voltak ennyire összerakva, ezen meg nem vagyok már tini. :) )

Heaven:
Egyik Csúcs-csúcspont. Ez számomra a dm történetének legjobb dala, a legtöbb érzelmet ez váltja ki belőlem és a közönség nagyon jó ízléssel, meglepően szépen végigénekelte a dalt, majd a koncert egyik legnagyobb tapsával jutalmazta a zenekart. (Nikim extázisban, Brigi "könnybelábadva" közben)
Soothe My Soul:
Ha jól érzékeltem, akkor a 3 legnagyobb ugrálást, örömködést kiváltó dal egyike volt, mint a lemez megjelenésekor említettem, észre kell venni, hogy ez 2013 PJ-e. (még ha a téma más is, de dalfelépítés és bulifaktor szempontjából)
Óriási hangulat, a dal végére lihegtem, de végigugráltam tízezredmagammal együtt!
(érdeklődtem ma egyet, ha már telafonon beszéltem az MTV Networks aligazgatójával:
36ezer jegyet terveztek eladni, ebből 32 ment el a koncert napjáig, majd még 2ezer tegnap, ezen kívül kb. 2000 repijegy és promóciós jegy került kiosztásra (nyereményjáték, stb.) Ennek ellenére valahogy szellősebbnek tűnt a stadion, nem reprezentatív, de tudok olyanról, akinek annyira nem tetszik a Delta, hogy nem jött el a koncertre, noha volt jegye. Az adatok előtt 30ezerre becsültem volna, így legyen 32+2+2-3=33ezer.)
A Pain That I'm Used To:
Fasza verzió, sokkal jobban hasít, mint a 2005-06-os.

A Question Of Time:
Ennél csak a Dave koncerten tetszett jobban, mert hiányzik 5-15bpm tempó nekem. Egyébként óriás buli! :)

Secret To The End:
Érdekes csúcspont. Maga a dal csak méltóságteljes, "korrekt", de a vége gigakatarzis, közben úgy éreztem, talán ez nem annyira jön be a közönségnek, aztán amikor vége lett, felrobbant a stadion! Akkora tapsot kapott, amitől megnyugodtam: az átlag dm kedvelőknek is jó ízlésük van. :)
Enjoy The Silence:
Talán ismét "csak nagyon jó", semmi több, de végigéneklős, szerethető verzió.

Personal Jesus:
Brutáljó! Beteg ez a hosszan-lassú eleje, de utána hatásosabb a tempóváltás!
SMS mellett másik legnagyobb buliszám! (Niki itt már talán harmadszor mondta: "nem gondoltam előre, de életem egyik legjobb koncertje!" Brigi: "én tudtam, mert nagyon jó az új lemez és nagyon jól sikerült innunk!" :D
Goodbye:
Legjobb helyen, tök jó olyan hangokkal, amik a lemezen nincsenek, minikatarzissal.

Home:
Martin klasszis énekes, technikailag és adottságilag is. A dal bődületesen jó, megint tökéletes helyen. Szuper, hogy csak egy ilyen minimalista szám van a koncerten, ez viszont úgy kell, mint szomjazónak a víz. (korábbi véleményekre emlékezve, ezzel biztosan sokan vitába szállnának, de akkor visszakérdeznék: ez hülye? :) )
Ez is a legjobb dm dalok egyike nekem. És a végén óriási volt a közönség, majd a spontán zenélés is!

Halo:
Köszönöm Gábor, pont így érzem én is. Ebben a verzióban a dal drámája domborodik ki, nem a lendülete. Így nekem Sokkal jobban tetszik, mint ahogy Dave is, magához képest is hatalmas átéléssel adja elő. (Niki itt úgy érzi, hatalmas tisztaság van a zenekarban, saját karja és szíve pedig átéri a több tízezres tömeget és a zenekart is)
Just Can't Get Enough:
Aranyos buliszám, semmi baj vele egy koncerten, a hangszerelése meg így élőben kifejezetten jó.
I Feel You:
Dal eleje valahogy nem jött át, ez máskor már sikerült jobban, de a végére ismét katarzis.

Never Let Me Down Again:
Fájt, hogy tudtam, ez a vége, de a búzamezős karlengetés és a zenekar látható, tapintható öröme felemelő volt.
Összességében brutálisan nagy élmény volt, +9.5/-10-+10
(hagytam fél pontot arra az esetre, ha lesz ennél jobb koncert és/vagy közösen éljük meg)
A fanyalgókat csókoltatom és elküldeném pszichológushoz! (igaz, biztosan volt hangzás és buli szempontjából rosszabb hely, de azt bele kell kalkulálni...)
Mára ennyi.