Na, a koncert után először újra meghallgattam az albumot:
1. WTMW: tökéletes kezdés, hibátlan darab, élőben igazi gyilkos.
2. Angel: nem passzol a WTMW lecsengéséhez, túl hangosra maszterelték. a dal jó, csak a hangereje miatt kilóg nagyon, mintha máshonnan rántották volna az albumba. a végéről hiányolom a durvulást, pedig ott lappang a ritmus a háttérben, így a katarzis elmarad.
3. Heaven: gyönyörű dallá nőtte ki magát, főleg a szuperjó kivetítéssel tarkított koncertverziónak köszönhetően. a refrén végén az átkötés továbbra is egysíkú, túl szimpla. valamint dobokat érdemelt volna. a vége az Angeléhez hasonlóan ötlettelen.
4. STTE: nagyon jó dal mind az albumon, mind koncerten, a hideg ráz tőle. soha nem értettem a dalt, meg a refrén egyszerű szövegiségét támadó kritikákat. az átkötő gitártéma zseniális. a Björk:Hunter-szerű dobok kicsit megint túl primitívek, de legalább nem puttyogás és torzított éles hangok helyettesítik. a fokozódó befejezés a lezárással 100%-os! kár, hogy élőben ez annyira nem jött ki. kiváncsi leszek a bilbaoi webcastra többek közt emiatt is.
5. MLU: igazi elcseszett Martin-nóta á lá Comatose, Macro... a jobbról jövő FM-szinti Triál boltba való, a háttérben gerjedő ringmod kirvajó, a fokozások/kiállások zseniálisak, C3 a javából! a fokozásba/lezárásba (még több) perkusszió kéne! ez a pulzáló szintihang techno alapokért könyörög.
6. Slow: borult blues, tetszetős dal, szépek a gitárok meg minden, de ha blues, akkor miért nincs koszos Badalamenti-s dobok? a fokozásban ez az Angel-re (és a Minden lében 2 kanál főcímzenéjére) hajazó tekergő hang furcsa.
7. Broken: a szívem csücske ez a Dave-dal, a modernkori Depeche Little 15-szerű balladája. majdnem hibátlan, kár, hogy az 1. és 2. verze között nincs rendesen megírt átkötés, csak ciccegések. a refrén és az átkötés gitártémája szó szerint szívfacsaró. a fokozás megint egysíkú, mint a Heavenben, de aztán zseniális a folytatás. viszont megint nincs a dal befejezve, kár érte.
8. TCI: gyönyörű Martin-szóló, szépséges, az új Damaged People. ezt is sokan savazzák, nem értem miért. mondjuk a 70-es éveket idéző FM effektek megint murisak.
9. ST/RN: sztem ezt a dalt elkúrták. nagyon jó, meg minden, szuper az analóg szinti, az üveggitár, a rockos gitár és a nejlonhegedű is, állat... de egy ilyen tökös megszólaláshoz dobok dukálnának és nem Casio "ping-pong" dobgép... és a vége: mindig azt hiszem, hogy ezt is így hagyták lógni a levegőben, de aztán mégse. pöpec!
10. SBH: nagyon jó dal, sztem élőben is jól működik, főleg a kivetítéssel együtt. kicsit sok már az analóg pergő és a Sinner-es gőzgép csattogás, de igazából a tempóján kellett volna egy picit feljebb tekerni, mert egy kicsit vontatott így. a 2. refrén után a váltás megint zseniális, a befejezés dettó, bár picit több ötlet ide is férhetett volna még.
11. Alone: ááá, mekkora dal már! hibátlan benne minden, a verze, a refrén, az átkötés, a middle8 (!!!), a lezárás a Lennox-féle Drakula betétdalra hajazó pumpáló FM-orgonákkal... Minden! Csillagos ötös!
12: SMS: jó kis pumpáló slágerdal. néhol kicsit ötlettelen, de ettől még igazi sláger. a rendes perkusszió ebből is hiányzik, az élő dob a koncerteken hatalmasat dob rajta. a befejezés a sok búgással elég trágya.
13. Goodbye: ugyanolyan ütős, mint a kezdő dal, "új füllel" hallgatva hibátlan, születésekor a klasszikus státusz azonnal garantált. nem egy igazi koncertszám, de tökéletes lezárasa a főprogramnak. negatívuma, hogy albumtársaihoz hasonlóan túl nyers, egy ilyen blues-os kezdés Lynch-es, Nick Cave-es sejtelmességet, halkan belopódzó seprűdobot, stb. igényelne, nem csettegő Sinner-pergőt, illetve a WTFN-es vokális lezárásban jó lett volna vmennyit a dallammal variálni.
Bónuszok:
1. LTL: C3 feelingű Stardust-reinkarnáció, gyönyörű felvezető hangokkal és míves gitárjátékkal. érthető, hogy miért nem került az albumra, nagyon leülne tőlne. viszont a 4 bónusz dallal miért nem pakolták/pakolják tele a kislemezek B-oldalát? csomó olyan húzás, amit nem tudok mire vélni. nyilván nem véletlen, de ha egyszer alapból a klasszikus dalformákat követik, akkor miért rondítanak bele csomószor értelmetlenül? polgárpukkasztás? különcködés? közben lehalkulva véget ért a dal, ez is ritka manapság.
2. HATM: újabb lassú dal, gyönyörű dallammal és hangulattal, de ez is kilóg a sorból, 100%-os B-oldalas dal. kicsit klisészerű a felépítés, kevés az ötletes megoldás, de nem vészes, B-oldalra tökéletes!
3. Always: 100%-os dal, újabb C3-ra való tökéletes gép/nemgép kohézió. nálam simán váltaná az albumon a bumlizó ST/RN-t, bepakolnám valamelyik büntető dal elé "kisebb fellélegzésnek". :-) SMS és Goodbye közé simán beférne One Carressnek. semmi negatívum, viszont szvsz NEM BÓNUSZNAK való, igazi albumdal.
4. ATM: tökéletes B-oldalas dal, kicsit több layerezés férne bele. nagy kedvenc, kár, hogy nem játsszák koncerten.
