GB gecihalk (catwalk végénél) (ultraviolator, még a koncert alatt)

Home kimaradt!

Van csak cserélték a sorrendet! 

(az első változás a setlistben :D ) (ultraviolator, még a koncert alatt)

+2.5 (-10/+10) 

Holnap beszámolót is írok. (ultraviolator)

Gyerekek, ez nagyon jó volt!!! :-D (wildcow)

ÁÁÁÁÁÁÁ!

Ázta kurva élet! Ez iszonyat jó volt.

Az I feel you-nál majdnem végem volt.

Miért voltam olyan idióta, hogy nem láttam őket korábban? (kitzz)

a magyar közönségnél nincs jobb, egészen káprázatos, amit ma véghez vittünk, respect mindenkinek

már a GB is sokkal erősebb volt, mint Pozsonyban, a SML-ra úgy ropta a tömeg, mintha legalábbis a Photographicot játszották volna, Dave háromszor pörgött a WIME alatt, míg Ljubljanában és Pozsonyban csak egyszer, látszott, hogy díjazták a hozzáállást...a Home után nagyon hosszan ment az énekeltetés, az EC után is zúgott a stadion, elképesztő volt, a végére kicsit fejben elfáradtam, de a körülöttem állók nyomták tovább, húztak magukkal...mindenki énekelt, a NLMDA alatt végig ment a waving, nekem ma is az INY volt a csúcs, az EC atomrobbanás, de amúgy folyamatos bizsergető érzés volt ez a buli, egyetlen negatívum, hogy Pozsony sokkal jobban szólt (inchains)

Ez masszív volt! :) (karan)

a Heroes - Dave akármilyen jól énekli - megöli a bulit (inchains)

Amikor megérkeztem, egy pár ült mellém, akiket elneveztem Mr. és Mrs. Halvérnek, mert a koncert alatt egyszer sem álltak fel és egyik számnak sem tudták a szövegét. 

A koncert előtt végig azon nyávogott a nő, hogy oldalt ülve nem fogja látni a színpadi vetítést. Magát nyugtatgatva kérdezett ekkor meg engem, hogy erre számítottam-e, amikor megvettem a jegyet. Mondtam, igen. Na, akkor szerintem egy kicsit megutált :D

A közönségdíjat egy kb 10 éves kisfiú vitte el nálam, aki az anyjával érkezett. (Ők is mellettem ültek) A kissrác az 5.-6. szám felé (végre) felállt mellém és végigtáncolta és kiabálta a hátralévő részeket.

Szuper volt amúgy látni a tömeget a helyemről. Ahogy lengtek a karok, világítottak a telefonok Martin részei alatt. (kitzz)

Összegzem: hülye, aki nem megy DEPECHE MODE koncertre! :D

Ezt kihagyni, pfffff (Average Clouds)

a WIME mennyivel jobb szám mint a PJ meg az ETS együtt.

sosem értettem miért azokat nyomják a violatorről. (Gyurma73)

Úgy álltam hozzá (ahogy minden DM koncerthez alapból kell), hogy nem tudom láthatom-e őket még, ezért ami a csövön kifér, azt beleadom. (Igaz, van jegyem Kolozsvárra is, de addig még mennyi víz lefogyik má' a Dunán, oszt ki tudja mi lesz).

Előzenekarokból semmit nem láttunk, mondjuk nem is érdekelt.

Álltunk sorba piáért, előttem egy német srác Broken Frame Tour pólóban volt, nem mertem megkérdezni, hogy eredeti-e, mert ha igennel válaszol, tuti leütöm :). Viseletes volt rendesen a ruhadarab.

Kezdéskor én is 'bekezdtem', ahogy kell, üvöltöttem azok helyett is, akik nem voltak hajlandóak erre, ezt folytattam a koncert további részében is, a közepe felé még emeltem is egyet a szinten, nem volt baj, hogy sorra került például az AQOL...

Kezdtem magam úgy érezni, mint ha egy spartan race rendezvényt csinálnék, ami előtt egy kettlebell, meg egy kardio edzést végignyomtam volna. :)

Kesztyűs buli megvolt, ott már nem nagyon tudtam felemelni a kezem, de természetesen csináltam, nem kérdés.

Ricsárd tácsmira már egyáltalán nem volt hangom ofkósz, de ez így volt csodás.

Köszönjük a Depeche Mode-nak ezt az estét (is)!

A zsebemben lapult az afterra a jegy, de mivel a végén már nem nagyon álltam a lábamon a fáradtságtól, ezért úgy döntöttem jobb, ha hazafelé veszem az irányt.

Mi a NagyFerós villamossal jöttünk el. Történt ugyanis, hogy éppen hogy feltudtunk nyomulni a vilire, amikor egyszercsak égzengés-szerű "8 óra munka, 8 óra pihenés..." dalolászásba kezdett a nagyérdemű. Nem tudtuk mire vélni, de jópofa volt, aztán meg lett a magyarázat, Feró is velünk utazott. Hogy a koncertről jött-e vagy nem, nem tudom, megkérdezném tőle, hogy tetszett, ha a hangversenyről utazott hazafelé. (Average Clouds)

Fantasztikus koncert volt, NLMDA alatt rengetek fehér kesztyű volt, amin láthatóan nagyon meglepődött Dave :) Ezt elég közelről láttam, mivel fél 6kor már el tudtunk helyezkedni a sima állóhely első sorai között. Az előzenekarok közül a FOX hallgatható volt, a másik eléggé egy kaptafára épített zenékkel állt elő. Igaz, az énekesük folyamatosan biztatta a tömeget, hogy mindjárt érkezik a DM :) Akik az intro után, 3/4 9 körül el is indították a bulit. Az első néhány szám alatt volt 1-2 zavaró, nem józan kolléga, akinek érezhetően nem tetszenek az új számok, meg "'88-ban minden jobb volt", de akkor nem értem, miért tolakszik az első sorokba?! Na mindegy, kicsit előrébb helyezkedtünk és elhárult ez is. A Going Backwards és So Much Love páros remek koncertindító, a Barrel of a Gun helyett mondjuk lehetett volna egy John the Revelator vagy egy Should Be Higher. A Corrupt és Poison Heart élőben kifejezetten tetszett, nagy beleéléssel adja elő Dave. Corruptból koncertklasszis ugyan nem lesz, de itt szerintem elfért, PH refrénjét viszont tolta a közönség is. A WIME-re indult be igazán a buli, imádom ezt a számot :) Cover Me-n tetszett a kivetítés, remélem kislemez lesz. Home után dúdolt a közönség, de Dave az óráját mutogatva lefújta. WTR-nél is sokan kiabálták a refrént, ez elég jó, úgy tudom, új számok nem szoktak ilyen korán közönség kompatibilisek lenni. És akkor a katarzist az EC-Stripped-ETS-NLDMA négyesfogata hozta. Mi fehér kesztyűvel nem készültünk, de volt egy hölgy, aki nagylelkűen osztogatta, így nekünk is lett. A ráadásban a Heroes-t nagyon szépen elénekli Dave, a koncert után a fejembe maradt, de sajnos nagyon leüli a közönséghangulatot. I Feel You sosem jött igazán be, talán jobb lenne helyett a Behind the Wheel. PJ remek zárás, reach out touch faith! :) (Gorky17)

Milyen érdekes fordulatok vannak az ember életében!

Egy éve nem veszem meg a jegyet a koncertre, még nyertem is egy extrát, de azt is másnak engedtem át.

A haverok persze, nem hagyták, győzködtek, hogy vegyél, hülye lennél kihagyni stb stb stb, ez ment hónapokig. Volt most amúgy ezen felül éppen elég bajom, bajunk. Nem a szűk, de családi ügy, hónapok óta tart, aztán egy sajnálatos haláleset lett a vége, pont tegnapelőtt. Nem részletezem most itt, de ennél a pontnál veszett el minden remény arra vonatkozóan, hogy esetleg koncertre menjek másnap. Aztán tegnapra valahogy mégis jó ötletnek tűnt a dolog, vagyis inkább olyan rossz ötletnek, hogy az már jó. Nem tudtam, hogy hogy fogom magam érezni így, meg mit akarok majd csinálni, talán csak egy picit egyedül akartam lenni a tömegben és a hangerőben, meg a barátokkal találkozni és valahogy megpróbálni lezárni magamban a történteket. És a sors meg úgy intézte, hogy jegy is pottyant megint, nem is akárhova, a Gold-ba, korlátlan étel-italfogyasztással. Nem is bántam, mert bár koncerteken sosem iszom, ezen az estén szükségem volt néhány unicumra... Egyébként egészen sajátos érzés Újpest szurkolóként a Fradi VIP-ban üldögélni, szombaton is jövök majd! :D

Ja igen, útközben meg láttam a zenekart, mert pont a Deákon szálltam át, amikor indultak a koncertre. De csak messziről néztem, rengetegen álldogáltak ott, nem volt kedvem közelebb menni.

Egyébként jó helyen ültem, vagyishogy oda ültem, ahova akartam, tátongó üres sorok vettek körül, kiválasztottam egy szimpatikus spotot, de elég hamar felvettem inkább az álló helyzetet. Morgott, aki mögöttem volt, de max egy picit arrébb ült ő is. Aztán valahogy csapódott mellém két rendkívül csinos spanyol lány is, táncolni akartak, valahogy kinéztek maguknak, hmmmm... Pedig én meg pont egyedül akartam itt kényelmesen dülöngélni. Elmondásuk szerint Spanyolországban és Bogotában sokkal lelkesebb a közönség, nem értik, hogy mi olyan nagy szám a magyar dm-rajongásban, a hírünk miatt jöttek, de csalódtak. A koncert amúgy tetszett nekik, minden számot végigcsápoltak. A koncert végén mesélgették ezeket, érdekes észrevétel...

A koncert:

- Az első négy szám nem túl jó, sőt, semmilyen. Azért a Pain első percében már beindult a boogie a lábamban, valahol itt "érkeztem meg" a koncertre.

- Corrupt, az amúgy sem túl nagy hangulatot rántja a mélybe ez a kétszázötvenhatodik szintű vacak, hogy lehet így ELTÖRNI egy bulit? Kinek jutott eszébe ez a rettenetes ötlet, hogy a szettbe rakják?!?

- In Your Room, na, ez tényleg fantasztikus volt. És tényleg nincs szétdobolva, meg eddig egyik sem, fel sem tűnt, hogy Eigner is a színpadon van, NA VÉGRE!!! 5 turné óta írjuk, hogy SOK az az ember, talán ez is eljutott a zenekarhoz? Nem csak az, hogy IYR albumverziót kéne játszani?!? VÉGRE rájöttek arra, hogy hogyan lehet Eigner játékát érzéssel, ízléssel és értő módon a DM sound-ban integrálni!

- World In My Eyes, óóóó csodás, dehogy unom én az agyonjátszott dalokat, ha nincsenek szétcseszve, szétrokkerkedve (jó, a WIME-t nem is szokták). Nagy kár az ásítozós koncertnyitányért, mert nem volt mese, itt már a lányokkal táncoltam én is...

- Cover Me, azt hittem, élőben jobban fog működni, a tömeg nem reagált túl jól. Érdekes színfolt, kellemes a lüktetése, magasan a leginkább koncertképes dal az új lemezről még így is

- AQOL, na és számomra itt volt a csúcspont. Sosem tudtam, hogy ezt a dalt ennyire szeretem, vagy a gyász érintett meg (vagy a dal érintette meg a gyászt), de nagyon eltörött a mécses, fantasztikus, felemelő érzés volt...

- Home, eltelt pár perc, amíg "lejöttem" az előző dalról, de aztán megérkeztem és a végén már újra buliztam

- Poison Heart, na, ez nagyon fájt. Ezt hogy lehet ide időzíteni? A közönség is ledermedt, egy igazi poéngyilkos kókler a koncert a zenei rendezője sajnos. Meghalt a buli.

- WTR, hát, ez sem az igazi...

- Wrong, na és akkor innentől kezdve diadalmenet. A Wrong végre feszesebb, mint korábban volt. Az Everything Counts csodálatos, a Stripped is. VÉGRE nagyon beletenyereltek a koncertbe. Én még tettem volna ide, sajnálom az elpuskázott lehetőségeket, amik csak elvitték a jobb dalok helyét: nekem nagyon hamar jött az Enjoy és a NLMDA.

- Somebody, ez is nagyon tetszett. A korábbi AQOL élmény piciben. Azért persze kár, hogy Martin nem vállalta be élőben a Fail-t, ami a kedvencem az új lemezről.

- WIMS, jáááj, ez viszont még mindig borzalmas. Alig vártam, hogy vége legyen, Eigner is megérkezik a buliba és a pojáca Dave is (itt jegyzem meg, hogy viszont egészen idáig jóval visszafogottabban viselkedett, itt lett kontrasztos a dolog, itt tűnt fel csak)

- Heroes, na, megint megölték a bulit. Indokolhatatlan ez a kényszeres tiszteletadás. EGYSZER hatalmas poén lett volna ez a dal, itt most csak ez is elvette egy dal helyét (ami pl lehetett volna a EC és a Stripped között!) az amúgy is szűkös szettben. A közönség értetlenül áll. Jó, OK, minden harmincadik nézőnek tetszik ez is, ne legyek igaztalan...

És itt akkorát robbanna szerintem egy Behind The Wheel például. Helyette IFY. Imádom, de nem élőben és itt már végleg elszabadul a Dave-Eigner-Rock pokol, kellemetlen, percenként nézek az órámra...

- Personal Jesus, hát, rendben van, de itt már a kijáratot keresgélem a szememmel. Nagy a buli rá, de igazából csak az elején robban, utána nem nagyobb, mint a többi régire. SIMÁN lehetne már cserélni. Talán egyszer majd ezt is elolvassák.

Hát, végül nem bántam meg. A "hangulatom" miatt egy nagyon különleges élménnyel gazdagodtam. Nem tudom, hol tartok most még a gyászomban, de biztos egy fontos mérföldkő lesz ez a fellépés benne(m).
Az előző két turnénál mindenképpen jobb a cucc. Voltak nagy csúcsok, kár a nyitásért a törésekért és a teljesen lefullasztott ráadás blokkért. A sound tényleg jobb, lám, a kevesebb Eigner TÖBB, már nem csak én gondolom így. De az itt koptatott "zseniális" meg "szenzációs" jelzőket hagyjuk meg olyan koncerteknek, amelyek tényleg meg is érdemlik.

Egyébként tényleg jó ötlet volt menni. Picit visszatért a hitem.

Kevesebb Eigner, kevesebb Dave ripacskodás, az egész valahogy MÉLTÓBB lett, mint az utóbbi időkben.

És végsősoron csemegéket is hallhattam. Most azt mondom, hogy szívesen mennék legközelebb is, nem kéne ennyit győzködni :D

De azért köszönöm, hogy kitartóan mellettem voltál/voltatok néhányan, ez most nekem KELLETT.

és ne felejtsük el, hogy tegnap új koncertklasszikus született

a Wrong az!

elméletileg már a megjelenése pillanatában is az volt, de aztán a SOTU turnén valahogy elveszett, kétséges volt, hogy valaha halljuk még, de ezen a turnén újjászületett, nagyon helyesen

mindig is tudtuk, hogy ez a dal megérdemelné ezt a rangot és tessék, ebben is igazunk lett

jó érzés, hogy Alan után is születnek azért klasszikus, örök darabok, az ING és a Home jut még eszembe (mindenki senkije)

Katarzis nélküli, de pöpec koncert volt, fitt és pörgős Dave-vel. Mondjuk egy Gillette-et vki adhatna neki leszedni ezt a Clarke Gable bajuszt, meg az ősz borostát. :D

MISE-vel értek egyet, túl sok volt a lassú dal és rossz helyeken.

Nézzük pl a setlist ezen részét:

05 Corrupt
06 In Your Room
07 World In My Eyes
08 Cover Me
09 Home
10 A Question Of Lust
11 Poison Heart
12 Where's The Revolution
Ezekből csak a World In My Eyes gyorsabb, a többi eléggé altató volt, bár a Martin blokkokat nagyon szeretem. A Corruptot nem értem, szemrebbenés nélkül kicserélném a Should Be Higherrel, ill. a Cover Me-ért és a Poison Heart-ért sem hullajtanék könnyeket, főleg, ha pl. egy Blasphemous Rumours, vagy egy Rush lenne helyettük. 

Szóval lett volna min variálni, már csak azért is, mert bár nyilván a Never-Enjoy-Personal alatt volt a legnagyobb őrjöngés, ezeket ismerik a nem hardcore fan koncertlátogatók (így ezeken robbant fel leginkább a stadion), szóval elfogadom, hogy ezeket nem veszik ki a setből, de érthetően a World In My Eyes-Everything Counts-Stripped féle klasszikusok is közönségdíjasok voltak és valahogy az volt az ember érzése, hogy sok olyan átlagosabb dal is a setlistben szerepelt, amely elveszi a helyet a jobbak elől. :D

Szerencsére jó formában vannak a srácok, de én ebben a legutóbbi etapban (DelMa-Spirit) tapasztaltam leginkább az öregedést rajtuk és ez persze csak rosszabb lesz... Na nem szeretnék ünneprontó lenni, láthatóan tök rendben vannak az arcok. :) (MarK)

Érdekes élmény volt ez a tegnapi. Csak néhány gondolat, nincs kedvem/erőm hosszú elemzést írni... :D Vegyes érzéseim vannak, voltak (nagyon) jó momentumok és voltak fájdalmasan kínosak is... Utóbbihoz sorolom Dave sok, borzalmasan ripacskodó pofavágását és mozgáskultúráját, élén a szörnyűséges kacsatánccal.. komolyan, mi lett ezzel az emberrel??? (Van egy elméletem, a végén ki is fejtem, csak hogy megválaszoljam a saját kérdésemet) :D Ami a hangulati csúcsot illeti, sztem egyértelműen az Enjoy és a Never let me alatt értük el, ott véget is kellett volna érnie a koncertnek. Ami a számokat illeti és a hangminőséget, a Barrel of a gun totál nem koncertre való, iszonyúan szólt, ami pedig Dave rappelését illeti, igen, az is a kacsatánchoz mérhető mélypont volt... Túl sok volt a mély, sokszor nem is lehetett hallani mást, csak a dübörgést, ami amellett, h. élvezhetetlenné tette az adott számot, kb. tüdőrepesztő élménnyel szolgált, ami cseppet sem kellemes... Ami tetszett: Going Backwards (jól szólt), A Pain That I'm Used To (bár a szám amúgy nem szívem csücske, ebben a változatban jó kis koncert szám), World In My Eyes (szerencsére ezt nem sikerült szétbarmolni, még mindig ütős), Cover me (nagyon nem értek egyet Markkal, a legjobb dal számomra az egész Spirit-en és koncerten is nagyon jó kis elszállós dal. Hogy mennyire bejön, mi sem jelzi jobban, mint h. hosszú-hosszú idő óta ez az első DM szám, aminek tudom a szövegét, ki is szúrtam, h. Dave elrontotta egyszer) :D ; Poison heart (az albumon is bejön, koncerten is működött nekem, szupi szakítós dal); Wrong (Markkal megint nem egyezünk, soha nem volt a kedvencem, de ez a változat kilóra megvett! Ütött!); Everything counts (a legjobb példa arra, h. hogy a régi dalokhoz hogyan kéne hozzányúlni tisztességgel, az intro Wilder-nek is a javára válna!); Stripped (lásd WIME); Ami elment: So much love (buli hangulatot csinál, de nekem az albumon se egy nagy durranás); Where's the revolution? (ha egy kicsit "koncertesítették" volna, jó lenne, főleg ha már ez volt a single az albumról, de ez a változat még rövidebb, mint az albumverzió.. ki érti ezt?) Ami a Currupt-ot illeti, érthetetlen, h. mit keres a setlistben, annyi más, sokkal-sokkal jobb dalt lehetne a helyére tenni, ami működik a koncerten.. azonnal kukáznám! És akkor a ráadás: őszintén szólva kínkeserves egy élmény volt! Mint mondtam, a Never let me-vel véget kellett volna érnie a koncertnek, és akkor azt mondom, h. még a katartikus élménynek is megvolt, de amit a ráadásban szereplő régi számokkal műveltek, az színtiszta meggyalázása a Depeche Mode-nak! Ha valamit szét lehet teljesen püfölni és teljességgel élvezhetetlenné "verni", akkor az a WIMS, IFY, PJ hármasa! Szó szerint fájdalmas volt és alig vártam, h. vége legyen a "fül- és szívkínzásnak"! És egy mondat a Martin blokkról. Valaki érti, h. miért nem vállalta be az új albumról a Fail-t a Somebody helyett? És a QOL-ot miért nem lehet rendes verzióban előadni a bárzongorás változat helyett?? És végül a Bowie szám. Értem én a gesztust, értékelem is, de ez a stílus olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Ásítoztam közben és elkezdett azon járni az agyam, h. mivé lett a ("depesmódos") világ... és akkor most térnék vissza az elején feltett kérdésemre, h. mi lett Dave-vel? Már évek óta egyre lanyhuló lelkesedéssel és egyre erősödő ellenérzésekkel figyelem Dave színpadi produkcióját és próbálom megérteni, h. vajon mikor és miért vált ekkora nagy ripaccsá? Megkérdeztem néhány embert is ez ügyben, h. mit gondolnak és elég egyöntetűen arra a következtetésre jutottunk, h. az Exciter turné volt az utolsó, ahol még hiteles produkciót nyújtott Dave, bár már akkor láthatók voltak az aggasztó jelek, h. ha így megy tovább, akkor a vége az lesz, amit most láthatunk. Mert mit látunk? A régi (fiatal) Dave Gahan-hez képest egy teljesen kicsavart, parodisztikus figurát, aki lényegében hülyét csinál magából a színpadon. Olyan skizofrén az emberünk, mintha lenne egy rocksztár Dave Gahan, akin a Depeche Mode nevű gigagépezet működése múlik, és mivel jó sokan, igen jól megélnek belőle, ezért nem szállhat ki belőle, vagy legalábbis morális vagy ki tudja milyen szempontból ezt gondolja. És van egy Dave Gahan nevű EMBER, akinek viszont a f@sza kivan már ettől az egésztől, 37 éve, 18 éves kora óta csinálja és mivel mindent megélt már és mindent kifacsart ebből az életvitelből, amit csak lehet, a teljes és totális kiégettséget már csak úgy tudja elviselni, h. hülyét csinál a karakterből, Dave Gahan-ből, az imádott rocksztárból. Ezért én azt kezdtem el érezni mostanra, h. -bár az a része továbbra is szuper, h. egy-egy ilyen koncerten tízezrek összejönnek, h. együtt imádják a múltat-, viszont mindenkinek jobb lenne, ha végre felhagynának a nimbuszuk teljes és totális tönkretételével. Ha olyan lemezeket tudnak csinálni még, mint a Spirit, akkor még adjanak ki 4 évente egy-egy új lemezt, de a koncertezést most már hagyják a fiatal tribute zenekarokra. (patee)

 Na akkor én is megpróbálom összeszedni a teljesen szubjektív benyomásaimat, először a többnyire jót, majd a többnyire rosszat, aminek nincs köze már annyira a zenekarhoz. A koncert segített közelebb jutnom ahhoz, hogy megértsem, mit nem tudnak elfogadni az olyan ősmódosok a jelenlegi DM-ben, akik nem olyan ősmódosok, mint én (tényleg szubjektív lesz). Mert mit kéne tennem módosként ? Visszatekintve rugalmatlanul, nyitni nem képesen, véresen komolyan, várni az elektro-isteneket. Bázz, nájlonszatyorral?! Istenek, bálványok? Ugyan. Nem. Ezek emberek, egyszerűek úgy mint mi, mint mindenki. Elégedettek. Kíváncsian kényelmesek, élvezik a hivatásukat, a kellemes késő középkort, az életet. És pont annyira veszik komolyan azt, hogy egy alternatív elektronikus gyökerű popzenekarban játszanak, amennyire azt jó ízléssel kell. Jól esik nekik, hogy együtt zenélhetnek, komolyan, ugyanakkor bolondozva. Na most koncert közben rájöttem, hogy pont annyira sikerült nekem is megöregednem, hogy tudok együtt örülni az ilyen egyszerű dolgoknak. Koncertmottó: nem kell mindent olyan komolyan venni, mint magas hőfokon égve huszonakárhány évesen. Az élet túl rövid a kesergéshez. Teljesség igénye nélkül: GB: kurvajó, már-már mint egy rockzenekar! Welcome to the future :) SML: dettó. BOAG: szétesett a hangzás, nekem furcsa mode tetszett a rapbetét. Végre valami más. Annyira tehetségesek, annyira muzikálisak, miért ne játszhatnának, ha kedvük tartja? Pain: ez a verzió ismét atomállat. Baszgitár! Egy ilyen vékony fos számból buliklasszikust csináltak. Corrupt: végre! Kiböjtöltem. Hatalmas blues, dalszerzői zsenialitás, húzós, tökéletes előadás. WIME jó volt, Cover Me szép, AQOL nagyon tiszta, egyszerű, nagyszerű. Furcsa módon, 2001 óta várom a Home albumverzióját, most annyira nem jött a lúdbőr. Egyfelől tetszik a szám végi gajdolás, másfelől elveszi a vonós rész szép lecsengését, a lebegő elmélyedés varázsát. De Martin élvezi :-). Wrong kibaszott nagy dal, brutális, katartikus. EC: kirúgtuk a stadion oldalát. Így kell méltóképpen megidézni, ahogy anno Zsiguli rádióján bömböltetve képzeltük magunkat kicsit Dave Gahannek. Igazi boldog nosztalgia. Stripped mindig üt. ETS, NLMDA kihagyhatatlan, tényleg. Somebody: már ezért megérte kimenni. Atyaúristen. WIMS: először untam kicsit életemben, pedig az egyik legnívósabb daluk. Az a baj, hogy túlságosan szeretem, és agonhallgattam 24 év alatt. Heroes: Kész. Ha ebből valakinek nem a tisztelet, a meghatottság, a jó értelemben vett pátosz, a fájdalommal vegyes életigenlés jön le, ismerve mind a 37 évüket, hát nem is tudom. Nem leült a buli, hanem felhágott a zenitre. Érdekes, hogy így, és nem mondjuk valami pörgős zúzdával. Felnőtt buli :-). IFY: kérem, vegyék ki a setlistből, vagy tegyék be helyette az Enter Sandmant. PJ: jó volt. Viszont a szervezők tehetnek egy szívességet. 24 rugóért kap az ember egy limited view-t :-/. Sebaj, négy év múlva új turné ;-)

IYR: nagyot ütött, de mégsem. Valahogy... nehéz ezt megfogalmazni, de az jutott róla eszembe, amit leírtam az előbb: annyira KOMOLYAN vártam, hogy húú, meg háá, hogy a könnyem majd' belecsordult. Nem kellett volna. Ettől nem jön vissza, aki elment, ez egy szimpla albumverzió, ami a világ egyik legjobb száma, azt kész. Nálam a nagy várakozás - meg az, hogy a fene egye meg, mar megint előre tudom a setlistet - kicsit megölte az élményt.
PH: nagy zene. Ez maga a 2017-es Depeche Mode, ami kíváncsian, befogadó attitűddel hallgatva akár akkorát is üthet, mint az IYR. Nekem tegnap nem ez volt a csúcspont.
WTR: csak még egy kicsit, csak egy kicsit lett volna megtorzítva az a gitár, jobb lett volna. Jó kis dal.

Akikről nem beszéltem:
Herr Eigner: HÖRRRRRR! Az Állat újra veri a bőröket! Ez az ember az élő DM része, nem tudom, ki tudná pótolni.
Mr. Gordeno: szeressétek már kicsit ezt a visszafogott burmai érzékeny tálentumot! Lassan már érte nagyobb lelkesedéssel megyek ki, mint
Andrew Fletcher: ért. A Tata újra tapsol! ;-) azért jó volt látni őt is, kell, mint ahogy mindig is kellett.
(Nyúltelep Pohárszék)

Én is megpróbálom összeszedni a gondolataimat a tegnapi napról, és szokás szerint a kályhától indulnék :)

A F.O.X. nekem tetszett, elég jók voltak, de a The Raveonettes-et igazán kihagytam volna, én inkább büntetésként éltem meg őket, és körülöttem elég sokan szintén így éreztek :) 

Mivel több fórumon is kérdezték már korábban is az előzenekarokat, így részben közvetítettem őket Periscope-on. Hát nem tolongtak az élőben nézők a streamen :) és az is jelzésértékű , hogy utólag is csak kb. 100 ember nézte vissza őket. 

A minőségért, ha nézte volna innen valaki, utólag is bocsi - nem kifejezetten az én hibám volt, bent nagyon rossz volt a net, főleg, ahogy elkezdett telni a stadion. Sőt, később már egyáltalán nem is tudott felkapaszkodni a netre a telefonom sem, pedig ilyen gondom még soha nem volt korában. Mondjuk ez a része nem is érdekelt engem, mert egy koncertre én az élményért megyek, nem pedig azért, hogy a mobilommal játsszak.

És akkor a koncertről is pár gondolat.

Nekem nagyon tetszett minden, az elejétől a végéig, nagyon jót buliztunk! :) Végig, megállás nélkül. 

Sőt, már a koncert előtt is egészen felfokozott volt a hangulat. Nagyon klassz volt, ahogy a tömeg hey-ezett, meg kántálta, hogy +depesmód, depesmód", és a tapsolgatások is, szóval mire kijöttek a srácok a színpadra, ott az én részemen már nagyon jó volt a hangulat :)

Sőt, még jóval a kezdés előtt történt egy vicces jelenet is, amit nem tudom, hogy máshol mennyire lehetett hallani.

Egy lány elvesztette a Heni nevű barátnőjét, aki próbált a nevét szólongatva megtalálni a tömegben, kevés sikerrel. Mivel épp mellettem állva Heni-zett, én is jó hangosan elkiáltottam kétszer a lány nevét, mire hirtelen körülöttem mindenki elkezdett ütemesen Henizni :-D

Végül több százan kiabálták, hogy Heni, Heni, és meg is lett a lány, amit a tömeg egy üdvrivalgással nyugtázott :-D Jópofa jelenet volt :)))

Az egész koncert alatt teljesen rendben volt a hangzás, Dave-ék szemmel láthatóan remek formában voltak, és érezhetően többet kaptunk itt Pesten, mint Pozsonyban.

Nagyon tetszett, hogy az új számokat is lelkesedéssel fogadta a tömeg (legalább is ott a catwalk mellett én mindenkin ezt láttam).

Ami érdekes volt, hogy a közönségénekeltetés és a jammelés közben lehetett hallani, hogy elég sokat késett a hang a stadion többi részében :)), és Dave talán ezért is mutogatott az órájára a Home utáni dúdolgatás közben, mert nagyon nem volt szinkronban a tömeg, hiányzott az ütem, és mi ott (és szerintem incl. depesék is) inkább egy fura katyvaszt hallottunk az egészből :-D , de ezzel együtt is egy élmény volt.

A Never alatti kesztyűs integetést eleinte én is fura ötletnek tartottam, de persze vittem magammal én is néhány párat, hogy ne lógjunk ki a sorból.

Így utólag visszanézve jó ötlet volt, jól mutattak a fehér kezek, és imádtam Dave-ék meglepett arcát, majd azt, hogy amikor leesett nekik, hogy mi ez, mindegyikük nevetett ezen a fan action-ön :)

Még Andy arcán is felfedezni véltem egy apróbb mosolyt, ami tényleg rendkívülinek tűnt, mivel az ő arca kb. 30 éve mindig ugyanolyan rezzenéstelen szokott lenni...

Ami még vicces volt ezzel kapcsolatban, az az, hogy a szám kezdetekor mindenki igyekezett gyorsan felhúzni a kesztyűjét, viszont az így befehéredett kezeikkel a korában szinte mindig tapsoló és integető tömeg most furán, leengedett kezekkel állt, majdnem az integetés kezdetéig, mert senki nem akarta elrontani a meglepit. A színpadról nézve azért ez elég szokatlan látvány lehetett, hogy ugyan énekel a tömeg, meg lelkes, de a kezek lent maradnak... :-D

Amikor a szám végén levonultak, még mindig nevettek, és mindegyikük, még Peter és Andy is, külön megköszönték, és thumbsup-oztak a tömegnek.

Számomra külön élmény volt, amikor Martin a catwalkon, tőlem alig karnyújtásnyira a szemembe nézve énekelt, pontosabban oó-zott egy rövid ideig.. :) Tudom, tudom, ez nyilván a koreográfia része, de ott és akkor egy pillanat alatt kitört belőlem a tinédzser rajongó énem, és teljesen kész lettem :-D 

Pozsony is remek buli volt, de még a kanyarban sem volt az itthonihoz képest! Imádtam minden pillanatát, egyszerűen nem volt egyetlen rossz, vagy akár csak kevésbé jó momentum sem. 

A közönség szó szerint végig tombolt, csúcspontokat nem is nagyon tudok kiemelni - talán a TQOL a lassabbak közül, az EC a gyorsak közül. (na jó, azért Heroes alatt nem, de az alatt is volt ütemes tapsolás néhány résznél, és éneklés legalább a refrének alatt), és a lassabb  számok alatt is végig mindenki énekelt és lelkesedett.

Biztos rengeteget számít, hogy ki hol van egy koncert alatt, nagyon sokat adhat hozzá a tömeg reakciója az élvezeti értékhez.

Tudom, sokan fanyalognak az új számokra az itteni fórumozók közül is, de ott a környezetemben a tömeg már a Going Backwards alatt is úgy bulizott, mintha nem jönne el a holnap, és a So Much Love-on is olyan irtózatos felszabadult tombolás volt, hogy én is kezdtem azt hinni, hogy aznap este az összerogyásig fogunk bulizni (ami kis híján így is lett :-D).

Nekem ez itt most Budapesten, a színpad előtti zúzdában :) tökéletesen megvolt, minden egyes szám alatt vibrált mindenki, egyszerűen szuperek voltunk! :)

Szóval köszönöm Depeche Mode, és köszönöm a rajongóknak is, hogy ilyen fantasztikussá tettétek az estémet! Egy életre szóló élményt szereztetek!

Azt hiszem MiSe írta itt lentebb, hogy két spanyol lány bulizott mellette.

Én a koncert elején összehaverkodtam egy csajszival, aki Új Zélandról jött megnézni a pesti szeánszot, ő is pontosan azért, mert még arra feléjük is legendás jó hírük van az itthoni koncertek hangulatának :)

Összefutottunk kifelé menet is, és kérdeztem hogy tetszett neki az este - azt mondta elképesztő volt, ilyen hangulatot ő még egyetlen másik koncerten sem tapasztalt. 

Büszke vagyok magunkra! (wildcow)

Én sima kiemelt állót vettem, mert kb erre számítottam, hogy egyrészt káosz lesz meg úgyis bent összekeveredik a tömeg és lehet jó helyet szerezni. Fél 5-re mentem ki, láttam a tolakodást elől, de inkább megvártam mire nyugszik a tömeg, aztán egy kordonmászással balról jobbra elől is voltam a másik kapunál és elég jó időben sikerült bejutni: Dave-el szemben kb 5-ik sor. Aztán hogy utána ki merre milyen jeggyel ment azt már senki meg nem mondja: Többen mentek át a tömegen, hogy bocsi meg itt meg ott álltam...

A koncert nagyon jó volt, féltem hogy ugyanazok a dalok, mint mindig, de a verziókon csavartak itt-ott és a zenekar bombaformában volt még ehhez. A közönség elől pedig fantasztikus, szerintem az utóbbi évtized legjobb BP bulija volt ez. (bbfan1)

Érdekes ez a mai fórum így majd egy nappal a koncert után. Van itt minden (első emlékek, kihagyott pillanatok, családi koncertek, túl sok BB) de valahogy mégsem olyan igazi koncertnapi a felhozatal (ezt még kora eset kezdtem írni, időközben azért jövögetnek a beszámolók). Ennek okát nem tudom, én nem voltam tegnap, csak a kíváncsiság hajtott ide.

A történet előzményéhez tartozik, hogy nekem a 88-as első BS és a Cure Kistadion is megvolt, így én csak az elmulasztott Volán pályás koncertet sajnálhatom (ha egyáltalán valamit). Azóta mindegyik itthoni DM-en ott voltam (cserébe viszont egyetlen külföldin sem) a tegnapi volt az első hiányzásom. Nem picsogni, vagy fikázni jöttem - nem is jöhettem, hisz ifjú kori zenei eszmélésem meghatározó, talán legmeghatározóbb bandája ez - sokkal inkább az érdeklődés, hogy milyen volt, ki milyennek látta. Ahogy látom, kb olyan hatást váltott ki, mint maga az album. És én is pont emiatt nem voltam tegnap.

A legutóbbi Népstadionos bulin még ott voltam, a régi haverok elcibáltak, pedig már ott sem volt meg a belső tűz. Nem tudtam mi változott meg (valószínűleg bennem), hisz ahogy jönnek a 4 éves ciklusok, a lemezeken mindig volt valami, aminek lehetett örülni. De sajnos most a Spirit-tel jöttem rá, hogy mi (nekem) a bajom: ez a DM már nem nekem szól. Ők is változtak nyilván, meg persze én is és egyre nagyobb a különbség. Ha hideg fejjel leülök hallgatni az albumokat lehet bennük találni jó pillanatokat, érdekes dolgokat, ideig óráig lehet örülni a soundnak, de jó ez a kis kaparászás, hú űr hangok meg miegymás, itt-ott egy egy jó dal, más téma, tetszetős mix, de ezek mulandó dolgok, a zene - úgy egyben mint lemez - elmegy mellettem. A Spirittel való ismerkedés során/után jöttem rá, hogy erőltetnem kell magamat, hogy az elmúlt pár lemezt fel tudjam idézni.

Az Exciter volt az utolsó, ami még betalált, emlékszem a lemez megvételére, az első belehallgatásra, az első hangok alatti döbbenetre, a későbbi érzésekre, a koncertre, a szigorított biztonsági ellenőrzésre, az esőre, a Kisstadion katlanának forrongására, a koncert utáni hamis póló árusokra, hogy milyen volt később a turné dvd-t kézbe venni, újraélni annak minden pillanatát. Az összes azelőtti lemezhez is tengernyi emlék, élmény, érzés köt. Az utóbbiakhoz (kis túlzással) meg szinte semmi, a későbbi 3 (a Spirittel együtt már 4) körből már minden összemosódik, a dalcímeket is csak hiányosan bírnám összeszedni, a koncertek is összemosódnak, ... (persze lehet, csak én butulok :-)

Ha már személyes élmények kerültek szóba a mai napon, álljon itt pár sajátom (ha másért nem a fórum kollektív emlékezetének):
- 85-ben a szüleim vállalati üdülést kaptak az NDK-be, így én emiatt nem maradhattam/mehettem az első DM koncertre (amiről persze fennhéjazva mondhatnám, hogy bezzeg én már akkor is mekkora nagy fan voltam, pedig nem. A legjobb barátom apja Gelkás volt, saját gmk-val, bátyjának már akkor - főleg a kor szintjén - jelentős lemez gyűjteménye volt meg cserélgetett, mi onnan 'csemegéztünk'. Így csodálkoztunk rá erre a bandára, annak az akkori 'mainstreamhez' képest extrém izgalmas világára.) Egy szó mint száz a Gelkás haver + még 2 másik ment a koncertre én meg helyette valahol Drezda környékén élveztem a baráti szocialista vendégszeretetet. (Ez a bekezdést - most így visszaolvasva - felér egy durva retró cunamival, bocs miatta.)
- SGR album eszméletlen nagy kedvenc volt, minden házibuliban be akartam rakni a Blasphemous Rumours-t és nem értettem, amikor azt mondták, hogy arra nem lehet táncolni!
- A The Singles és a BC idején már a vasárnapi Poptarisznya volt ez első számú hírforrás, ott lehetett megtudni a legújabb koncerthíreket és hallani a legújabb számokat. Fergeteges hír volt, amikor kiderült, hogy a MFM turné a BS-be eljön. Valahogy postán kellett a jegyet igényelni.
Emlékezetes volt, hogy a koncert után a metróban épp egy olyan társaság volt a szomszédban, akiknak jutott egy darab Dave koncerten a közönségbe dobott(?) kockás ingéből!
- A Violator és a SOFAD idejére nálam elmúlt a tini korszak, úgy általánosságban a zene kicsit veszített jelentőségéből illetve egyre jobban érdekeltek más dolgok, pluszban a DM is egyre távolodott korábbi önmagától és tőlem is. Mindezek eredményeképp a befogadásuk is máshogy működött, a 93-as koncert full csalódás volt, a 88-as eufória után itt éreztem azt, hogy megváltoztak, ez már nem az amiért megszerettem őket.
- Az Ultra idejére én is 'kívánni' kezdem újra jobban a DM-et, plusz a srácok is visszatértek a földre, így a lemez hozott egy újjászületést, ami valahol az Exciterrel és annak koncertjével tetőzött. Ekkor (a koncerten) már párom hasában volt a kisebbik gyerekünk, míg pl a 2010-es Puskás koncertre már a nagyobbikkal kettesben mentünk ki.

Mindezek után ilyen-olyan behatásokra még kitartott egy darabig a lendület, de sajna mostanra már elfogyott. Jó meghallgatni az új, meg a legutóbbi lemezeket is, jó hogy vannak, de semmi egyéb. Pedig hihetetlen, hogy ezekhez képest a korábbi cuccok mennyivel több érzést és érzelmet hoznak fel. (Persze, hogy a Spirit kapcsán x év kihagyás után végigment az egész életmű. Lehet precíz, racionális érveket sorakoztatni az Alan utáni lemezekhez (direkt nem megyek bele a korábbiakba) pro és kontra, de mit érnek ezek, ha egyszerűen az Ultra és az Exciter megérint, míg a többi nem nekem szól.) És innentől kezdve valójában lényegtelen, hogy a Corbijn papa hányadik bőrt húzza le ugyan arról a színpadról, hogy a néha metálosba hajló dobolás passzol-e az összképbe, hogy Martin áriázása a pengeélen átesik-e a 'bórsódzik a hátam tőle' oldalra, hogy Dave és színpadi lénye, kisugárzása hány ezer mérföldre van attól a csávótól, akit annó megismerhettünk (Hamburg, vagy pl a 101 videóban). Röviden ennyi a történet a tegnapi kihagyott koncert mögött, de jó olvasni a pozitív élményeket. (exit66)

A tegnapi koncertről most csak egy rövid szösszenetet írok.
Annak ellenére, hogy magam sem tudom már hány koncerten voltam, ez egy teljesen új élmény volt. Soha ilyen messze nem voltam még a színpadtól, soha nem láttam, soha nem hallottam ilyen perspektívából a Depeche Mode-ot. Érdekes volt. Egy két dologra rácsodálkoztam, amit nem látok, illetve nem hallok közelről. Azt kell mondanom, hogy teljesen másképp szólnak a távolság függvényében. Nagyon új volt az, hogy látom, mi működik és mi az ami nem egy koncerten. Elöl minden működik, de hátrébb ez már nem igaz. Valóban vannak olyan dalok, amik egész egyszerűen megölik a hangulatot. Ez nekem soha nem tűnt fel.

Egy kifejezetten szolid szektorban voltam. Szerintem én élveztem a leginkább. Tökre látszott, hogy nem vagyok odavaló. Én már az In Your Room-nál felálltam volna, de akkor lehet, hogy nem örülnek. A Wrong-nál már alig bírtam, de végül az Everything Counts-nál csak megtettem és szerintem mindenki erre várt. Innentől már csak álltunk.
Kár hogy nem jött össze normálisan a jammelés a Home után, pedig emiatt még cseréltek is. A fehér kesztyűs dologról pedig ha nem olvasok, meg sem tudom, hogy megtörtént.
Szóval ez is megvolt. Egy dolog biztos, a jövőben visszatérek a helyemre. �
Ugye mindenki itt Budapesten vette meg a turnés portékáját? Én már nagyon szenvedtem, mert már Szlovéniában be akartam vásárolni, de meghökkentem az árakon. A turné könyv 25€, a pólók pedig 35€. Szerintem az sok. Abban bíztam, hogy itthon tuti olcsóbb lesz. Nem tudom miért, de mégis. Kicsit még reménykedtem, hogy a szlovákoknál hátha kevesebb, de nem. Ehhez képest itthon a turné könyv 3 000 Ft volt, ami kevesebb, mint félár! Amúgy nagyon igényes, tök szép, nagy képekkel, kívülről dombornyomott. A pólók 7 000 Ft-ba kerültek. Az is sokkal jobb. Megérte várni.
Zárásként pedig egy igazi kuriózum. Mint írtam, apukámmal voltam. Nem állítom biztosan, hogy ő volt tegnap a koncerten a legidősebb, de az biztos, hogy benne lehetett a TOP 10-ben. Idén lesz 70! (MASTER LACUS)

Életemben most ültem először koncerten (általában mindig legelöl állok) és most láttam, hogy mi működött és mi nem.

Az új album számai (kivéve a Where's the revolution)alatt rengetegen mentek vécére és csak legeslegelöl csápoltak az emberek.

Nekem szerencsém volt, mert a környezetben már A Pain That I'm used to alatt felálltunk és csak az új album számai alatt ültünk megint le.

A Heroes nem volt annyira partykiller, mint ahogy azt itt többen írtátok. Sokkal jobb hangulat volt alatta az egész arénában, mint az új számok alatt, amikor konkrétan szinte teljes érdektelenség volt érezhető. (legalább volt időm megenni a pogácsámat :D )

No, de az Everything Counts és a Never Let Me Down Again között szinte felrobbant a közönség.

Amikor hazafelé mentem, el-elcsíptem beszélgetéseket és kizárólag azt hallottam, hogy mennyire szuper volt a koncert.

Megértem amúgy azokat is, akik már évtizedek óta ismerik és szeretik őket, de már alábbhagyott a lelkesedésük. Komoly elhivatottság kell ahhoz, hogy valamiért ilyen sokáig és ilyen intenzitással tudjon valaki rajongani. Nekem biztos, nem menne. (kitzz)

Üdvözlök mindenkit itt a fórumon, mivel első alkalommal írok ide.

Jómagam 1990 óta tartom magamat Depeche Mode rajongónak és ennek ellenére a 22-i koncert csak a második volt amin személyesen részt vettem. (Az első a 4 évvel ezelőtti volt)

A fenti okból kifolyólag így nem nagyon van összehasonlítási alapom, de azért a koncerttel kapcsolatos benyomásaimat szeretném megosztani itt.

Lehet, hogy régen minden jobb volt és ha ahhoz mérjük a dolgokat akkor ez a zenekar már nem az a zenekar, de ez a zenekar képes volt akkora élményt nyújtani amit más zenekar még nem. A kevés DM koncert ellenére elég sok zenekart, énekes láttam élőben és nem volt még ilyen, hogy az elvileg jó ülőhelyről nem láttam csak a színpad elejét és az egyik kivetítőt és mindezek ellenére azt mondom, hogy nagyon örülök, hogy ott voltam.

A lemezek és a számok már közel sem jelentenek annyit, mint régen, de az életem sem olyan, mint régen. A nyugodt és kiegyensúlyozott  magánélet mellett a zenehallgatás már csak sokadlagos tevékenység és nincsen olyan érzelmi hullámzás sem amihez akarva-akarvatlanul bizonyos számok társulnak. 

A koncert nagyobb részét állva, táncolva töltöttem és nagyon jól éreztem magamat. Nagyon jó, hogy olyan számok is voltak a setlistben amiket nagyon szeretek. 

Ha csak ez az öt - hat szám hangozott volna el, akkor is elégedett lettem volna, de ezek felértékelték a többit is.

A 4 évvel ezelőtti koncertet akkor komoly csalódásként éltem meg, de a mostani után már alig várom, hogy ősszel, télen esetleg 1-2 közeli koncertre elmenjek. (Povelsen)

Engedjétek meg, hogy megkésve , de én is megosszam Veletek az élményeimet.

Én 1987. óta vallom magam Mode-osnak. 1993-ban voltam először nagy koncerten, ami a DM volt. Azóta azon kevés zenekarok közé tartoznak, akik akármit hoznak össze, az nekem tetszik. Valamiért egy hullámhosszon vagyunk. Így felőlem akármit játszhatnak. Érzem a különbségeket az albumok között, ahogy a slágerek között is (amik ma már valahogy nem nagyon születnek mástól sem), de ha egy albumot meghallgatok tőlük, az éppen akkor a kedvencem. Minden számuk kincs, és bármikor szívesen hallgatom őket. Nekem az utóbbi lemezek is tetszettek, de inkább, mint album, amit egyben jó meghallgatni. A Spiritet meg kiemelkedőnek tartom az újkori lemezek közül. Így nagyon vártam a koncertet.

A helyszínen ért az elő csalódás. A legdrágább színpad közeli C5-ös szektorból nem láttam a színpadot. Annyira felhúztam magam ezen, hogy az F.O.X.-re nem is tudtam nagyon odafigyelni, pedig szeretem meghallgatni az előzenekarokat is. Bejártam a stadiont,és azt tapasztaltam, hogy kb. a fél stadionból korlátozottan látszik a színpad, és minden ülőhely nagyon messze van a színpadtól. Első alkalom, hogy ülőhelyre vettem jegyet DM esetén. ’93 óta az összes budapesti koncerten ott voltam. Aztán kerestem egy illetékest, és feltettem a kérdést, ezt hogy gondolják…
Ami meglepett, hogy felajánlottak egy valamivel jobb helyet. A 24. sorból átkerültünk 4-en a 6. sorba, néhány székkel távolabb a színpadtól. A betekintési szög jobb volt, de a színpadot továbbra sem láttam. Ebben a formában alkalmatlan a helyszín koncertre. Talán, ha elfordítanák, ahogy a Puskásban szokott lenni, jó lenne.

A Raveonettes fellépését már a „jobb” helyről néztük, ami nem volt rossz, de semmi extra.

A kiábrándultságomat csak az enyhítette, hogy nagyon jó volt a koncert. Így, hogy a látványról szinte teljes egészében lemaradtam, talán jobban oda tudtam figyelni a zenére, ami nagyon egyben volt. Szép íve volt az egésznek, nekem tetszett a hullámzás a gyorsabb és a lassú számok között. Az első libabőr érdekes módon a APTIUT alatt ért. Hallottuk már, de valahogy most nagyon megérintett ez az átirat. Amúgy nekem élőben a BOAG sem lógott ki nagyon, a kezdés meg sokkal jobb volt, mint vártam. A setlist ismert volt, de szándékosan nem nagyon néztem videókat. A Corrupt nem tudom, hogy került a listára, de ha belegondolunk, mindig akarunk egy számot a B oldalakról, amit inkább csak a rajongók ismernek. A Warm Up koncerteken egyértelművé vált, hogy rockosra van hangszerelve az egész műsor, és ebbe teljesen jól beillett. Amúgy nekem tetszik, hogy élőben máshogy szól a koncert, mint a lemezen. A lemezt otthon is meg tudom hallgatni. Mindenki fanyalog, hogy Fletch semmit nem csinál élőben. Ha stúdió változatokat nyomnának, a többiek is csak állnának Dave kivételével.
Az IYR hatalmas kedvenc, és a második libabőrt is az hozta. Nekem is nagy kedvenc a Cover Me, ami tényleg jobb élőben, ahogy az összes új dal is a WTR kivételével, ami élőben valahogy nem húz annyira. Az első hallgatástól kezdve az agyamba kúszott a szám, de élőben valami hiányzik belőle. A Wrong volt a következő meglepetés, hogy mennyire jó ez a változat. Az EC nekem nagyon tetszett. Ezeket a régi dalokat kicsit poénra veszik, úgy érzem, de még így is robbanás volt. A főműsor vége meg nem is lehetne más. Kár, hogy a fehér kesztyűből nem volt még több.

A Somebody gyönyörű volt, ahogy a telefonok is alatta. Nekem a WIMS is mehet mindig élőben. A Heroes nekem nagyon bejött. Nagyon lebegős, és méltó tisztelgés az Ikon előtt. Én úgy láttam, hogy a közönség is jól fogadta. Nem éreztem, hogy leülteti a bulit. Sőt. Felemelő az egész. Viszont az IFY nálam is felejtős lenne már élőben, bár megértem, hogy Dave ez alatt tud igazán rockerkodni. A PJ-t én otthon ritkán hallgatom, de élőben mindig nagyot üt.

Szóval egy remek koncert volt, ami biztosan még jobban tetszett volna, ha látom a vetítéseket is.
Nekem nagyon tetszenek így tisztán. Sokkal boldogabbnak tűnnek a színpadon. Dave ripacskodása talán annak is köszönhető, hogy tisztán más lehet megélni ezt a szeretetet, és pörgést, amit neki minden este át kell élni. Amúgy nekem nem sok, ahogy az élő dob sem, ami most tényleg még visszafogottabb volt. Ettől lesz élő a koncert. Ami még feltűnt, hogy hihetetlen jól énekeltek mindketten. Stúdió minőségben.
Valahogy azt éreztem végig, hogy letisztult az egész produkció. Ahogy az utolsó lemezek is. Már nem slágergyárként dolgoznak, hanem valami iszonyatos letisztuláson mentek át, és azért dolgoznak még, mert jól esik nekik, ami nekem tetszik, és remélem, legalább még egy új album és turné lesz!

És várom Őket a Papp Laciba is, hogy végre egészben láthassam a műsort… (Geski)

Kicsit megkésve, de én is szeretném megosztani az élményt, amiben hétfő este volt részünk...

Kocsival mentünk fel Pestre egy közeli nagyvárosból. Bíztunk benne hogy lesz parkolóhely a közelben.

A Nagyvárad téren 18 h környékén még bőven volt hely, ahol mi parkoltunk, a fél utca üres volt, de később az is megtelt.

Párommal mentünk a koncertre, aki még nem volt DM koncerten, de ismerte nagyjából a számokat.

Hála Istennek hogy végül is a koncert idejére nem esett az eső... Korábban több alkalommal is lehetőség adódott az elázásra..

Az előzenekarokat nem ismertem, annyira nem vonzottak.

Maga a koncert, nagyon tetszett, úgy éreztem hogy "hamar vége lett"... :)

Az intro nagyon állat volt a kivetítéssel együtt! A GB jó nyitószám szerintem. ( Végre nem valami lagymatag nyitószám, hanem van benne dinamika.. ) A So much Love nagyon ott volt, tetszett. A BOAG szerintem nem működött, nem lett volna hiányérzetem, ha nem játszották volna. Az albumverzió nagyon jó, de koncerten nem. A Corrupt-nál is ezt éreztem. A APTIUT jó volt. Aztán az IYR-nál elkeztem libabőrözni!! Sokkal jobb hogy az albumverziót játszák! ( Előjöttek az emlékek, tinédzserkorom, kollégista időszak, régi barátok.... ). A  WIME jó volt. A Cover me is jó szám, élőben is jól működött, a hozzákészült klip is nagyon jó. Aztán következett a Martin blokk. Meg kell hogy mondjam, én úgy érzem hogy Martint én még ilyen jó formában nem hallottam élőben énekelni! A Question of Lust úgy megérintett, mint még soha.. A szám második felét megkönnyeztem! Tiszta lúdbőr.. ( Korábban ilyen a 2006-ban a Stripped alatt, a WIMS számok alatt, A Behind the Wheel alatt volt! )

Most a Home is működött.

A WITR szám szerintem sokkal jobb lenne dinamikusabban koncerten. A párom nagyon várta ezt a számot! :)

Ezek után olyan szakasza volt a koncertnek, amiért érdemes DM koncertekre járni. Jött a Wrong, aminek nagyon jól felépített verziója volt. Az EC meg az egyik, ha nem a legnagyobb CSÚCS volt!!!! Nagyon megérintett ez a szám is... Ez a koncertverzió nagyon állat! A Stripped meg örök kedvenc, mindig mélyen érint.. Az ETS videója szerintem botrányos, nem méltó a számhoz.. A NLMDA olyan volt mint mindig. Jó ötlet volt a fehér kesztyű, de nem volt általános a dolog.. Kíváncsi vagyok hogy ezután más helyszínen is lesz-e ilyen?! A ráadásban a Somebody egy csoda volt!!! Soha nem gondoltam volna hogy ennyire működik. Martin nagyon jól énekelt, körbenézve a stadionban, csodálatos volt!!! Még utólag is lúdbőr.. A WIMS szám tökéletes, de itt is a hozzá készült klip borzalmas.. A Bowie dal szép volt, nagy tisztelet érte, de a hangulatot visszahúzta. Az IFY most valahogy jobban működött, nem vagyok oda élőben ezért a számért .. A PJ ismét a csúcs volt a koncerten! Jót tett neki hogy az eleje nem volt elnyújtva.. Mindenki tombolt!! Nagyon állat volt!! A párom ezt a számot várta legjobban!! Nagyon tetszett neki az egész koncert! Mint "laikus", azt mondta hogy van valami művészi Dave előadásában és hogy még mindig milyen fiatalos! :)

Végezetül nagyon jó koncert volt, ismételten!! Bízom benne hogy visszajönnek még?!! (damaged77)

Magáról a koncertről: az ülőhely minden előnyét-hátrányát megtapasztalhattam. 2006-ban, az első koncertemen már "ültem" egyszer, de akkor az APTIUT első hangjaira mindenki felállt körülöttem velem együtt, itt pedig kissé megrökönyödve vettem tudomásul, hogy körülöttem SENKI sem! A Touring the Angel Puskás-koncertjén is álltam végig, pedig ott szemben, leghátul "ültem". A WIME előtt a környéken szinte nulla élet volt a szektorban! Lehet, hogy csak az én meggyőződésem, de az idősödő tábor és az elkényelmesedés az évek során oda vezetett, hogy a koncertre járok mondjuk 20-30%-a a "kemény mag", akik jellemzően nyilván nem ülőhelyet vesznek... Az EC-re aztán végre feltámadt a közönség, és Lacival ezt a pillanatot szerintem mindketten nagyon vártuk. Tanulság: következőleg irány a küzdőtér! Persze pozitívum volt, hogy nem kellett hajnalban lesátrazni a kapuk előtt, és őrült módjára sprintelni, majd a tűző napon dekkolni.

A hangulat jó volt, én nagyon élveztem, főleg a koncert második felét, mondjuk a WIME-től tudtam teljesen beleélni magam. Nagy kár, hogy ahol mi voltunk, ott már nem nagyon ment a Home-os énekeltetés, és úgy általában baromi langyi volt a közönség. Soha nem értem meg, hogy egy csávó előttem miért nyomkodja szinte folyamatosan a mobilját oda sem nézve a színpad felé. Az EC-re, az Enjoyra hatalmas densz volt azért hátrébb is, érezhető volt, hogy a slágerek/régi számok pörgetik fel a népet.

Csúcspontok: EC (valóban volt az intróban valami "jó értelemben vett" bonanzás fíling, brutál sláger volt, csak észreveszik, hogy ezt bűn lenne kivenni a dalmenetből), In Your Room (végre az eredeti hangszerelésben! eleve az egyik kedvenc dalom), ETS (mindig működik nálam, pedig otthon sose hallgatom), Somebody (úristen!). A WIME, Wrong sem volt rossz. A Cover Me-nek helye van a setlistben! Amit viszont száműznék, de nagyon sürgősen, az a Poison Heart. A Spirit egyetlen ócska száma a szememben, imádkoztam a turné előtt, hogy CSAK EZT NE játsszák. Kéretik kicserélni szinte bármelyik másik dallal (a You Move szerintem működne, de a Behind the Wheel talán a legjobb csere)!

A hangzással nekem nem volt problémám, összességében jól szólt a cucc. A Going Backwards mintha csöppet halk lett volna, főleg az elektronikus hangok. Egyedül a szétrockerkedéseknél kezdett el fájó lenni a hangzás. Az I feel you néha fizikai fájdalmat okozott, totál szétfolyt, süvített. A csúcs hangzásilag talán a lemezen általam annyira nem kedvelt So Much Love volt, elképesztően odavert! Ráadásul ez volt az egyetlen szám a Spiritről, ami igazán működött koncertkörülmények között. Oké, a Cover Me a kivetítéssel számomra zseniális, de ott azért picit leült a hangulat.

Ami számomra a leginkább emlékezetessé teszi ezt az estét, az két dolog volt:
1. Dave és az egész banda most mutatta az eddigi 5 koncertem közül a legprofibb, legjobb teljesítményt. Minimális szétdobolás, szétklimpírozás, szép énekteljesítmények. Dave 55 (!) évesen brutális, igazi sztáralkat, hihetetlen állóképessége van annak az embernek! A rockerkedés-ripacskodás nekem most még épp' belefért. Lehet, hogy rosszul hallottam, de egy-két kivételtől eltekintve nagyon tisztán is énekelt, főleg az Exciter Tour óta hozott szintjéhez képest. Le a kalappal!
2. Somebody: nálam most érett be ez a dal! Ráadásul nem is feltétlenül a koncerten, hanem utólag kúszott be a gondolataimba. Már az is nagyon megható volt, ahogy Martin - aki szintén tisztábban énekel ezen a turnén IMO - előadta a koncerten, de utólag még hatásosabb. A szöveg, a zongorajáték, az egész hangulata, mondanivalója tökéletes.