Egy DM rajongó története, aki későn kapott észbe, de végül eljutott a budapesti koncertre...
A Depeche Mode iránti rajongásom 1989-ben kezdődött, amikor nyolcadikos voltam. A barátnőm felhívta a figyelmem egy jóképű srácra, aki depeche-es volt. Nem tudtam mi fán terem az �, de hamarosan kölcsön- kaptam néhány magnókazettát, amiket átmásoltam és rövid időn belül ronggyá hallgattam. Szóval körülbelül 1998-1999-ig tartott az az időszakom, hogy sokat hallgattam őket. Az Ultrát még magnókazettán vettem meg, CD lejátszóm nem volt és még a CD lemezek elég drágák is voltak. 1999-ben ismertem meg a férjem, aki nem volt sosem egy DM rajongó, amikor összeköltöztünk egyre kevesebb időt töltöttem egyedül, amikor a nekem tetsző zenéket hallgathattam volna magamban. Ezért kicsit homályban maradt a Depeche Mode számomra. Pedig ebben az időszakban kezdett elterjedni a internet, a számítógép nem csak a munkahelyen, hanem otthon is, pont megnyílt volna az információszerzési lehetőség. Teljes tudatlanságban telt el számomra a következő majdnem 20 év. Nem is tűnt fel, hogy ilyen sok. Az Ultra után megjelent albumokat már nem ismertem. Talán 1-1 számot, amit a rádióban esetleg lejátszottak.
Arra emlékszem, hogy 2013-ban láttam a plakátot, hogy jönnek Bp-re koncertezni, akkor majdnem elmentem, mert egy kollégám megígérte, hogy jön velem, aztán visszamondta. Mindig az volt a problémám, hogy vagy még túl fiatal voltam és nem mehettem koncertre vagy pedig már mehettem volna, de nem volt kivel, egyedül meg nem jó. Soha nem volt olyan barátom, barátnőm, ismerősöm, bárki, aki olyan rajongó lett volna legalább, mint én.
Aztán végül kiderült, hogy mégis akad egy ismerős DM rajongó. Ő azt mondta, hogy eljön velem legközelebb koncertre, ha még fellépnek egyszer Budapesten. Ugyanis most már felkerült a bakancslistámra, hogy el kell menjek egy koncertjükre, ha már életem egy hosszabb szakaszában imádtam a zenéjüket. És igen, eljött 2017, új album, új turné, budapesti fellépés május 22-én. Februárban meghoztuk a döntést, megyünk. Igen ám, de nem volt már elérhető jegy. Én naivan azt gondoltam, hogy még bőven tudunk venni, hiszen 2013-ban ennyivel előtte még simán lett volna jegy. De nem...Szomorúan elfogadtam a hírt, és utána nem is foglalkoztam vele, nem fájdítottam a szívem. Utána júliusban megint tudomást szereztem róla, hogy a turné meghosszabbodik és lesz téli szakasza, megint jönnek Budapestre. Szeptember elején naivan elmentem a jegyirodába, hogy a 2018. február 2-i koncertre megvegyem a jegyeket. És megint jött a sokk: már csak ülőhely lett volna. Dilemma: ülve egy koncert nem jó, mi legyen... Közben a barátnőm visszamondta, hogy mégsem akar jönni. Én nagyon letörve bandukoltam haza, jegy nélkül, azon kattogott az agyam, elmenjek-e egyedül és legalább ülve megnézzem-e őket. Férjem nem szerette volna, féltett, de rám bízta a döntést. Az égiek döntöttek helyettem, mert 2 nap múlva már semmilyen jegy sem volt kapható. ☹ Mélységes csalódás. Pedig már beleéltem magam.
És akkor belevetettem magam az internetbe, hogy mi újság van ma a Depeche Mode-dal? Hogyan lehet az, hogy nem kapható a koncertjükre jegy ennyivel hamarabb? Tényleg még mindig ennyi rajongójuk lenne? 1 hét alatt annyi információt szívtam be magamba, hogy csak kapkodtam a fejem. Döbbenetes DM láz van még mindig, és nem csak Magyarországon, hanem az egész világban. Te jó ég, hogy én mennyire tudatlan voltam! Szégyen, nem is érdemeltem volna meg azokat a jegyeket! Mindent, de mindent meg lehet tudni az internetről, youtube felvételek tömegével vannak. Ezt tényleg nem gondoltam volna, teljes ufó módban éltem! Szépen megismerkedtem a legújabb dalokkal és a kevésbbé újakkal, amelyeket eddig nem ismertem, meg a feldolgozásokkal Szerelembe estem pár „új” szerzeménnyel. Telefonomra rátöltöttem jó pár számot, amikor csak tehetem hallgatom őket. Megnéztem régebbi és újabb koncertfelvételeket, és napi rutinná vált a DM blog és fórum követése, hogy most már aztán napra kész legyek belőlük. Elhatároztam, hogy azért nem adom fel a dolgot és hátha az utolsó napokban még el tudok csípni egy visszakerülő jegyet, legyen az bármilyen.
Október 27-én őrületes meglepetés ért. Korán reggel vittük a gyerekeket suliba , majd beültünk a férjemmel egy kávézóba reggelire. Ismét mondtam neki, hogy majd Karácsony környékén megint nézem a jegyárusító oldalt, hátha visszakerül jegy, meg majd a koncert előtt is közvetlenül, mert más híres előadónál is volt rá példa, hogy visszakerültek el nem adott jegyek (szeptember óta elég sokszor mondogattam már neki ezt). Amikor már beültünk a kocsiba reggeli után, egyszer csak a kezembe nyomott két papírdarabot azzal a felkiáltással, hogy én minden meglepetést elrontok, amiről kiderült, hogy 2 db DM KONCERT JEGY!!!!! Karácsonyra vette nekem,megszerezte, mert látta mennyire el szeretnék menni. KIEMELT ÁLLÓHELY! Ez az egész olyan sokkhatásként ért, amit még én sem gondoltam volna magamról, elkezdtek potyogni a könnyeim annyira örültem és olyan meghatott voltam! Óriási örömet okozott vele és ezt tényleg nem tudtam, hogy ennyire szeretnék elmenni, de ebből kiderült, hogy igen, nagyon-nagyon szeretnék! November, december és a január izgalomban és sok-sok zene hallgatással telt. A férjem eljött velem a koncertre, még úgy is, hogy nem különösebben szereti őket, de értem bármit megtesz.
2018.02.02. Budapest – felvirradt a nagy nap! Este 6-kor indultunk otthonról a koncertre. Havas eső szakadt, a stadion előtt várakozók helyzetét megnehezítve. Sikerült viszonylag közel leparkolni és bejutni, bár baromira nincsenek kitáblázva a bejáratok. Ezután lekeveredtünk a küzdőtérre, ahol meglepve megállapítottam, hogy még sok hely van, elég elől lehet állni. A színpad bal oldalán álltunk, kb.10 méterre, azon a részen állt Martin is. Nagy nehezen jött az előzenekar EMA, néhány számot kellett kibírni, eltelt. Pár perccel ¾ 9 után indult az intro, füst felhő a színpadon, bejöttek a tagok, elfoglalták a helyüket, utolsónak megjelent Dave is és felcsendültek a Going backwards első taktusai. Az emberek már szorosan körbevettek minden oldalról minket, bármerre is néztem, mindenhol csak a rengeteg izgatott rajongót láttam. �Nehéz leírni szavakkal azt a borzongató érzést, amit végig éreztem. A legnagyobb slágereknél, ahol a közönség tombolt és hosszasan énekelt még a dal végén is tovább, azt hittem kiszakad a szívem a helyéről. Nincs összehasonlítási alapom a többi koncertjükkel, ezért csak azt tudom leírni hogy ez, mint első koncert hogyan hatott rám. Szóval nekem a kezdés és intro nagyon bejött.
Going Backwards – hatásos kezdés volt, tetszett
It's No Good- nagyon szeretem, jól szólt
Barrel Of A Gun – számomra közepes
A Pain That I'm Used To- elég pörgős volt
Useless – nekem kicsit leülteti a hangulatot, nem annyira koncertre való szerintem, de egyébként jó dal
Precious – lassabb szám, de nagyon szép
World In My Eyes – nagyon jó, kezd egyre jobban belendülni a közönség
Cover Me – új szám videóklippel, nagyon jól sikerült darab, a férjem ezt emelte ki az új dalok közül, nekem is tetszett
Insight – Martin énekelte, nekem nem olyan nagy kedvencem, de szeretem ha Martin énekel
Home- Martin dala szintén, fantasztikus volt, hosszú közönség énekléssel a végén
In Your Room – nagyon tetszett
Where's The Revolution – új számuk, én szeretem
Everything Counts – felrobbant a stadion, szerintem most ezt még nagyobbat szólt mint a NLMDA, hosszú éneklés a végén, mintha sose akarnánk abba hagyni, innétől kezdve teljes eksztázisban mindenki
Stripped – régi klasszikus, nagyon jó volt
Enjoy The Silence – imádom, az elején lévő beveztőt jó hosszúra csinálta Gordeno a végletekig fokozva a feszültséget, óriásit robbant, mint amikor szívod, szívod be a levegőt, és egyszer csak bang..
Never Let Me Down Again - felejthetetlen, mint mindig. Óriási tombolás, feszültség, mindenki együtt énekel, és aztán a búzamezős karlengetés.....libabőr....úgy érzem örökre lengetném így a karom nekik. A fan akció megint megvolt, fehér kesztyűt húztunk, úgy integettünk. Persze a májusi koncerten volt ez hatalmas meglepetés, de most is örömmel nyugtázta a zenekar
Strangelove- a ráadás első dala Martin előadásában, nagyon régi emlékeket hozott elő bennem (azért sajnálom, hogy a Somebody élő verzióról lemaradtam, mert ahhoz még több emlékem társul)
Walking In My Shoes – nagyon jó kis dal
A Question Of Time –egy másik nagyon régi kedvenc, ráadásul ez a tavaszi koncerten még nem volt a repertorában. Iszonyatos tombolás. Az emberek majd szétrúgták a stadiont. Férjem szereti, örülök, hogy hallhatta élőben, ha már eljött velem a koncertre.
Personal Jesus –Agyonjátszott sláger. Nekem nem olyan nagy kedvencem, de a koncert zárásként tökéletes választás. A tombolás tovább folytatódott, a végén Gordeno egy mini áriával még Dave-et is meglepte.
Meghajlások, ováció, végelláthatatlan ünneplése a koncertnek, a zenekarnak. Nagy vigyorok mindenki részéről, még a robotnak tűnő Fletch is puszikat dobál, integet, sőt a szám alatt is táncikolt a szintije mögött. Dave meg kirobbanóbbnál kirobbanóbb formában, tényleg egy örületes kisugárzással megáldott frontember. Fantasztikus volt minden! Köszönjük Depeche Mode!
A Wrong-ot nagyon szerettem volna még élőben hallani, mert szerintem nagyon koncertre való, kár, hogy kihagyták.
Ezúton köszönöm a fórum törzstagjainak és Sziginek a rengeteg információt, amit megosztanak, nekem nagyon sokat jelentenek! �
A DM visszaszivárgott az életem mindennapjaiba és nagyon-nagyon jó. A rajongói plakát, amit a koncerten láttam a szívemből szólt: "Thank You Depeche Mode to make better this world through ur music!"
