És máris itt az 2009-es barcelonai koncert második estéje, ami talán jó felvezető lesz a mai esti programunkhoz ;)
Természetesen a turnébloghoz nyúlunk újra:
„A tegnap esti twitterparádé (és a lenyűgöző koncert) után eléggé élveztem egy relatív nyugodt napot a gyönyörű Barcelonában. Jó nagyot aludtam, későn reggeliztem, sétáltam egy nagyot Mr. és Mrs. Big Pete-tel, ebédeltem, kicsit vásároltam, aztán visszamentem a koncerthelyszínre.
Valamiért eddig soha nem tudtam megnézni az előzenekarunkat, a Soulsavers-t, de ma végre elérkezett ez az alkalom is. Nagyon-nagyon jók, és meglepően jól fogadta őket a spanyol közönség. Imádtam.
A Depeche Mode koncertje brutális volt – a legelejétől a végéig nagyon keményen nyomta a banda. Dave olyan tűzben égett végig, amit én még nem láttam eddig rajta – amikor lement a kifutón a közönséghez, akkor felrobbant az egész koncerthelyszín; a közönség a tenyeréből evett, de fordítva is így volt. Martin leénekelte a zokniját (nem szó szerint – a zoknijai és a cipője rajta maradt a koncert végéig), és Fletch is elfoglaltan csavargatta a gombokat és tüzelte a tömeget.
Az I Feel You fejrázós része volt a koncert csúcspontja számomra, teljesen letaglóztak a kőkemény hangok. A Policy Of Truth kicsit át lett szabva, Christian kicsit máshogy játszotta, mint máskor – kicsi változtatás volt, de tényleg dögösebbé tette hangzást, mindenképpen ez volt a másik csúcspontom. A Home végén a közönségénekeltetés végét Dave vezényelte a képzeletbeli karmesteri pálcájával, és egyre gyorsabb és gyorsabb éneklésre ösztökélte a tömeget, amíg aztán röhögésbe fulladt egész. Nagyon vicces volt!
Ahogy az szokásos, kicsit megkeverték a setlistet mára; kihagyták a World In My Eyes-t, máshol játszották el az It’s No Good-ot, eljátszották a Sister Of Night-ot, a One Caress helyett a Dressed In Black-et játszották, a Miles Away helyett pedig a Come Back-et, valamint visszahozták az utolsó estére, egyetlen alkalomra a Waiting For The Night-ot. Elég érdekes volt egymás után látni a két setlistet.
A Fly On The Windscreen alatt benéztem a mobil stúdióba, ahol a felvétel zajlott és belekukkantottam a rögzítés folyamatába – lenyűgöző volt, hogy noha „csak” egy élő mixet hallottam, mennyire jól szólt. Jó volt látni néhány ismerős arcot a LiveHereNow csapatból – az utolsó pár koncertről hiányoltam őket. Teljesen más beállítást hoztak, mint amit korábban láttam tőlük.
A koncert után a backstage felé indultunk egy kis éjszakai álombaringatóért. Amikor Fletch átsétált a szobán, a résztvevők spontán megtapsolták, amit eddig még sosem tapasztaltam. Elég világos volt ma este, hogy ez a koncert különlegesre sikeredett és szerencsére pont voltak kamerák, mindezt megörökíteni. Az afterpartyn ismét elindult a szokásos iPod-küzdelem és ismét Bamonte-é volt a leggyorsabb kéz azon a bzonyos ravaszon – ezúttal ráadásul egy másik elektro-szettel készült, mint tegnap. Az erőfeszítései mindenestre le lettek söpörve Mr. Gore iPod-ja által, ami több reggae-zenét tartalmazott, amiről a legkeményebb rastafari valaha is álmodhatott.”
Mi mással is búcsúzhatnánk a barcelonai koncertek visszaemlékezéseitől, mint azzal a WAITING FOR THE NIGHT-tal, amit itt nagyon aranyosan elront Dave és Martin, és amit azóta se játszanak Depeche Mode koncerten – és ami rímel talán sokunk mai hangulatára is, ami sokaknál egy közös mozizást jelent, a SPIRITS IN THE FOREST bemutatóját. Várjátok már az estét? ;)
