Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Stories Of Old - ami szintén felcsendült 2009-ben, csak nem ott, ahol vártuk

2019. szeptember 25. - Szigi.

Amikor a Sounds Of The Universe kiadványon a studio session-ök között felcsendült a STORIES OF OLD, sokan azt hittük, hogy végre, ezt a soha nem játszott dalt előveszik és játszani fogják a Tour Of The Universe során. Nos, ebben csalódnunk kellett: az említett turné során jónéhány különlegességet…

Tovább

Master And Servant - ami még 2009-ben is felcsendült

A Master And Servant a nyolcvanas években mindegyik koncerten volt, aztán még a World Violation Tourt is végig bírta, majd meglepetésre elővették a Tour Of The Universe-re - ám az amerikai turnészakasz közepén repült, mert az együttes egyik tagja túl giccsesnek találta a dalt. Íme egy összeállítás a…

Tovább

Blasphemous Rumours - a rendkívül érzelmes utolsó előadása a dalnak

A Blasphemous Rumours a People Are People-lel együtt "szállt a sírba", mindkettőt mindegyik koncerten játszották 1984 és 1988 között, azóta viszont egyik sem csendült fel. Ha ma már volt 1984 és Hamburg, valamint 1986 és London, akkor illik, hogy legyen 1988 és Pasadena is, nem? :) Íme a mindmáig…

Tovább

If You Want - az őrületes koncertdal, amit valamiért nem játszanak azóta

Az If You Want koncerten is őrületes volt (tulajdonképpen rejtély, hogy 1985 óta miért nem játsszák). Dave a végén plusz vokált is adott az instrumentális levezetéshez, és a végén a Master And Servant hangjai zárták az alkotást. Nem a "szokásos" hamburgi felvételt mutatjuk most, hanem a turné vége…

Tovább

"A sok szaké volt az oka" - az It Doesn't Matter szokatlan debütálása Tokioban

Az It Doesn't Matter első előadása igencsak emlékezetesre sikerült! A tokioi koncerten az egyszámos Martin blokknál Alan leült a zongorához, és - mint addig a turné minden előadásán - a Somebody-t kezdte el játszani. Meglepetésre Martin viszont - a turné során először - a Some Great Reward másik…

Tovább

People Are People - a nyolcvanas évek koncertkedvence elfeledett dal lett a kilencvenes évekre

A People Are People gigaslágerként indult, ám aztán 1988 óta nem csendült fel koncerteken; az együttes már "kissé nyálasnak" tartja az alkotást. Mi most némileg szokatlanul nem az 1984-es hamburgi és nem is a 101-verzióval idézzük fel az erőteljes koncertkedvencet, hanem a Black Celebration…

Tovább

Lie To Me - a túlhasznált akkordváltás és egy be nem váltott ígéret a Touring The Angel során

Martin: "LIE TO ME - nem tudom, hogy végül a legjobb változatot készítettük-e el a lehetségesek közül, de így is eléggé kedvelem ezt a dalt."   Daniel Miller: "A Lie To Me volt, azt gondolom az egyik legjobb dal, amit Martin addig írt. Azt gondoltam, hogy nagy érzelmek vannak…

Tovább

Ma 1984-es koncertfelvételekkel foglalkozunk: a Something To Do egyetlen "átnyúlása" a kilencvenes évekbe

A Some Great Reward 35. születésnapját ünnepeljük továbbra is, néhány koncertfelvétellel! És már az elején gondban vagyunk: a SOMETHING TO DO melyik koncertfelvételét mutassam meg? 1984-ben szenzációsan indította a dal a koncertet, 1986-ban is iszonyúan jól szólt, a 101-en pedig szépen felrázta a…

Tovább

Blasphemous Rumours, a gyászos albumzáró

Az If You Want vészjósló hangulata egy percig sem enged az album végére sem, ugyanis a Some Great Reward az egyik legsötétebb Depeche Mode alkotással, a BLASPHEMOUS RUMOURS című dallal zárul. A dalt végigkísérő, kísérteties kezdő szintidallam, a szaggatott dob, a térben zörgő fazekak az…

Tovább

If You Want, a félelmetes(en jó) eksztáziskereső dal

Vészjósló hangokkal indul a következő alkotás, az album egyetlen Alan Wilder által írt dala, az IF YOU WANT. A hosszas instrumentális felvezetés (ami legalább 6 And One nagylemezt inspirált) Dave "fenyegető" hangjával egészül ki: aztán jön néhány fémes effekt és máris indul a második versszak, egy…

Tovább
süti beállítások módosítása