A Tour Of The Universe célegyenesbe fordult 10 évvel ezelőtt. Ismét Londonban léptek fel a fiúk, ezúttal (is) az O2 Arénában. A turnéblog meglehetősen kendőzetlen és meglepően informatív:
"O2... A Royal Albert Hall koncert után nem is tudom, mit vártam. Egy dologban biztos voltam: a Nitzer Ebb-ben. Sajnos a DM vezetőségével folytatott találkozó miatt (ami 25 perc folyosón várakoztást és 2 perc valóságos találkozást jelentettek) szinte a teljes Nitzer Ebb fellépésről lemaradtam (Booo!). Azért sikerült úgy intéznem, hogy az utolsó két dalra visszaérjek.
A koncert előtt (és pont mielőtt a Nitzer Ebb a színpadra lépett volna) a banda néhány rajongóval részt vett egy "Meet&Greet"-en. Itt hadd tegyek egy egyperces kitérőt, amit a Meet&Greet-ekkel kapcsolatban el szeretnék mondani. A Meet&Greet-ek (általában) a lemezkiadók és a rádió állomások szervezik. Nincs módom arra, hogy eljuttassalak egy Meet&Greet-re. Még a barátaimat se juttatom el. Noha értékelem, hogy a rajongók szeretnének egy perceket, amikor kezet ráznak a bandával és készítenek egy képet, nem tudok segíteni ebben a kérésetekben. Oké, véget ért a közszolgálati hirdetés... térjünk vissza a koncertre.
Mint általában, a fiúk remek programmal készültek. A kiemelt események között megemlítendő a kifutó (catwalk) visszatérése (ami néhány remek kép elkészítésére sarkallt), a jam a Home végén (Mr. Gahan: "úgy tűnik, mintha Essex itt lenne a házban"). és a tömeg énekelte a "Happy Birthday"-t Mr. Gordeno-nak. Valójában először eléggé összevissza énekeltek, és Mr. Gahan ezt kiáltotta: "ugyan már, ennél jobban is tudjátok!", így ezután Peter játszotta a "Happy Birthday-t, hogy segítsen a tömegnek énekelni. Szép.
Az afterpartykról egy mondat. Még egyszer, nem tudok embert bevinni az afterpartykra, noha én általában részt veszek rajtuk. Legtöbbször, egy afterparty néhány ingyenes italt és néhány chipset jelent. A szoba egyik oldalán látni lehet Martin-t vagy Fletch-et egy hatalmas sokaság közepén. Ez néhány percig tart és vége is. A Royal After Hall afterparty sokkal nagyobb volt (és nem is a szokásos), de ez semmi nem volt az O2 afterpartyhoz képest. Szóval EZ legyen az, amire a rajongók gondolnak, amikor be akarnak jutni egy "afterpartyra". Ismét volt egy "ki kicsoda" a DM történelemben (Lynn a Bong-tól, Dave Bascombe, Mr. Wilder, Gary Numan, JD, a Mute nagy része, Douglas a Nitzer Ebb-ből... és még lehetne folytatni). Személy szerint soha nem láttam ilyen sok embert egy helyiségben. Szinte féltem. Rengeteg ember beszélgetett, élő DJ volt, ingyenes italok - szóval nem egy tipikus afterparty volt! Királyság.
Noha Mr. Wilder nem lépett fel az O2 koncerten, ott volt a közönség soraiban. Alan volt olyan kedves, hogy adott egy rövid interjút az oldalnak. Tutira megéri megnézni (ezt láthattátok 17.-én itt az oldalon - a szerk :D )
A koncert (és az afterparty) után 1 órán keresztül lehetett sorba állni taxiért (a mínusz 2 fokos hideg szélben - au!). Külön köszönet a London Undergroundnak, hogy bezárták a vasúti szolgáltatásaikat egy ekkora koncert estéjén :P Másnak visszarepültem Los Angelesbe és pár napra kikapcsolódtam.
Mindenkivel, akivel Londonban találkoztam, köszönök mindent. Peter, Big Pete és May fog írni az utolsó 4 koncertről."
Jöjjön a koncertről az A Question Of Time, amiben én némi régi időkre emlékeztető megőrülést látok :)
