Ez volt az első együttes, amelyhez Martin csatlakozott. Martin így festette le az együttes zenéjét: "egy középutas, West Coast orientációjú együttes, ami szép dalokat játszott". A bandát Phil Burdett alapította Martinnal (Phil később elismert folkénekes lett)
Phil: "Amikor 13 vagy 14 éves koromban össze akartam hozni egy bandát, arra gondoltam, hogy egy blues zenekart kellene alakítani, mivel már tudtam rengeteg blues dalt... könnyű volt eljátszani őket, legalábbis rosszul! Csak akkor döbbentem rá, hogy vannak más zenék is, amikor elkezdtem hallgatni a slágerlistás dalokat. Amikor először találkoztam Martinnal, megállás nélkül a zenéről beszélt, ami eléggé meglepett engem. Azt gondoltam, hogy olyasvalaki, mint ő - aki az iskolában a jó tanulók, a magolók közé tartozott - tutira tudja, mi van a slágerlistákon, és úgy is volt. Mindig nagyon csendes volt, de volt benne valami kicsit más, kicsit különleges, és mivel ugyanez megvolt bennem is, nem volt kérdés, hogy összeállunk."
Az együttes eleinte csak feldolgozásokat játszott, de aztán Phil és Martin is fokozatosan megtanult dalokat írni, amelyek aztán később a fellépéseiken átvették az uralmat a feldolgozások felett. Phil: "Martin meg akart tanulni gitározni, szóval úgy döntöttem, hogy megtanítom, amit én tudok, ami nem volt valami sok, ráadásul nagyon gyorsan tanult. Volt benne valami természetes. Nagyon sokrétű dalokat írt. Visszatekintve, úgy vette a dalírást, mint gyakorlást. Szorgalmas volt, mindig hozta a házi feladatát. Azt hiszem, hogy ő ilyen egyszerűen. Mindig nagyon ügyesen bánt a szavakkal. Nem mintha túl sokat beszélt volna."
Phil elárulta, hogy a banda neve Simon Spence írótól származik, aki Norman-nek nevezte el a gitárját (egy fehér telecaster másolat, a legrosszabb gitár a világon), Phil és Martin pedig a The Worms (Férgek) voltak. Phil: "Azt gondoltuk, hogy a Norman And The Wormds név beleillik a zenei közegbe, mert pont úgy is néztünk ki és biztos nem úgy, mint a punkok. Mi voltunk a legkevésbé fenyegető kinézető banda a világon, nem voltunk punkok, nem is játszottunk punkot. Semmi ilyesmi nem volt. Ugyanakkor szerettem a punkot, de a zenei hőseim nemhogy nem voltak punkok, hanem a punk teljes antitézisei voltak. Martin és én írtunk pár érdeeks dalt, és valahogy úgy jött ki, hogy mi voltunk a furcsa banda a punk szcéna közepén."
A Norman And The Worms stílusát nehéz meghatározni: bár ők nem szerették a mainstream zenét és kedvelték a punkot, mégis a stílusuk a folk, a country, a dalszerző-énekes és a glamrock keveréke volt. A helyiek között jól ismert dobos, Peter Hobbs így festette le a dalokat: "mint egy átlagos fehér együttes - minden dal valami másra emlékeztetett, leginkább a Beatles-re. Volt néhány köztük, amik country-stílusúak voltak, amolyan Steely Dan-szerűek. Richard Seager, a helyi fanzine, a Strange Stories egyik írója is megerősítette, hogy a Norman And The Worms minden volt csak nem punk. "Nem illeszkedtek a képbe. De aztán mégis a szcéna részeié váltottak, mert boldogan játszottak minden olyasmit, ami teljesen ellentétes volt a szcénával. Sue Paget a The Vandals-ból (és aki később még feltűnik a történetben) így emlékezett rájuk: "Martin és Phil Burdett egy nagyon furcsa páros voltak. Fehér kabátban mászkáltak (mintha egy tudományos laboratóriumból szabadultak volna ki), aminek a közepére oda volt festve, hogy "Norman And The Worms". Nem igazán illeszkedtek a punk szcénához. Phil hasonlóképpen írja le a NATW egyedülálló stílusát: "Úgy néztem ki, mintha Marc Bolan elindult volna a mezőre vetni. Hosszú, erős szálú hajam volt óriási kuszaságban, Martinnak meg mintha egy buborék lett volna a fején. Azt szoktam mondani - és Martin ebben egyet is értett velem - hogy valójában mi álltunk közelebb a punk szellemiségéhez. At ötlet az volt, hogy nem számít, hogy hogy nézel ki. Mi voltunk az ötödik oszlop a basildoni punk szintéren.
