A következő dal, amelyről Dave McElroy ír a mai blogbejegyzésében...
Waiting For The Night
"Szerintem a Waiting For The Night egy duett. Maga a dal egy kísérteties, buborékos hangzású alapmű: az album tökéletes középpontja. Alan és Flood megpróbáltak egyfajta Tangerine Dream-érzetet adni a dalnak (lásd Alan Shunt oldalát, a Violator kérdezz-felelek szekciónál), és az általuk létrehozott hatás erőteles, de felemel. A bugyborékoló szintetizátorok viszik a prímet, és az őket kísérő duett fokozza a dal intenzitását.
A Dave szekció halkabb, helyenként szinte suttogó. Martin harmóniái szépen egyensúlyozzák ezeket a suttogó sorokat. A versszakokban a pislákoló szintetizátorok a Dave-et és Martint vezérlő csillagokat idézik, és őszintén tökéletes. Annyira csodálatos ez a dal. Alan persze nem lenne Alan, ha nem zavarná meg valami zajjal a nyugalmat (főleg a "ez meg mi az ördög?" awa-awa-awa-awa-awa-awa-awa hang, ami 3 perc 6 másodpercnél érkezik, felrázva téged az álmodozásból.)
3 perc 33 másodpercnél, amikor Dave hunyorogni kezd és a világ ööö.... ja igen, rózsaszínűnek látszik, kísérteties zajok érkeznek, miközben Martin éneke vezet minket az utolsó versszakhoz, amelyben Martin ezúttal kontrázó dallamokat énekel azokon a helyeken, amik korábban hangosak voltak. Csodálatosan működik. A dal ezután a végső kísérteties szintivonalra áll rá, amit Martin "ah-ah-ah-ah" vokálja kísér, ahol szellemszerű hangok kísérnek, egészen a dal végéig, hogy teljesen elmerülhess abban az igézettségben, amelyet a Depeche Mode egyik csúcspontja szerez számodra. 1990-ben fel kellett kelned, és meg kellett fordítanod a kazettát vagy a lemezt a B-oldalra. Ha szerencsés gazdája voltál azoknak a flancos CD-lejátszóknak, akkor is fel lettél ébresztve a transz-állapotból az Enjoy The Silence első taktusaival. Atyaég, mekkora dal ez a Waiting For The Night!
Az együttes is szereti a dalt, 88 alkalommal játszotta a World Violation Touron. Amint azt nagyon jól tudjuk (és még fogjuk is emlegetni a Violator-hónap alatt) nincs hivatalos felvétel a World Violator Tourról, így csak a frankfurti koncertfelvételen láthatjuk, hogy milyen csodálatos is volt ez a dal ezen a turnén. Martin otthagyja a billentyűzetét és a gitárját és mikrofon mögé áll, hogy duettet énekeljen Dave-vel, és Anton fenséges filmje forog mögöttük, nem meglepő módon tökéletesen kiegészítve a dalt. A dalt a World Violation Tour mellett 131 alkalommal játszotta még a zenekar (az Exotic Touron 3, az Exciter Touron 85 és a Tour Of The Universe-en 43 alkalommal), és mindig jól szólt, de soha nem volt annyira jó, mint a csodálatos World Violation Touron."
