Puha dobok, az I Want You Now "lihegő" hangjai, majd kemény elektronika és ismét Dave hangja, közvetlen közelről a fülünkben, amint a bűntudatról énekel... ez nem lehet más, mint a HALO! A Violator negyedik dala, az örök "majdnem-kislemez", amihez még egy csodálatos, vonzó, szívfacsaró klip is készült, és ami a második dal abból a trilógiából, amely a Led Zeppelin When The Levee Breaks című dalának a dobjait hasznosította újra (az első a Never Let Me Down Again, a harmadik pedig a Get Right With me). A dal az említett erőteljes dobokkal, néha random zongorahangokkal halad előre, majd a refrén előtt az emelkedő dallam emel minket is az égbe, illetve a refrénbe, ahol szinte dicsőségesen minden ballépésünkre igazolást nyerhetünk: még ha össze is dől a világunk, mégha a falak össze is omlanak, akkor is megérte az egész... Az egyre fokozódó dalt később vonósok is segítik, megjön Martin is a háttérvokálba: minden adott tehát egy tökéletes kislemezhez - ami aztán soha nem lett kislemez, de koncerteken jó sokat játszották azért (a Black Celebration után a második legtöbb koncerten játszott olyan dal, ami soha nem volt kislemez). A dalban igazán "semmi különös" nincs, mégis valami mélységes, egyedi vonzerővel bír: sokaknak ez odáig fokozódik, hogy a könyvüket is erről a dalról nevezik el (helló David McElroy ismét), mások pedig (mint én) úgy vannak vele, hogy nem a kedvencük a Violator-ről, de mégis meglepően sokat hallgatják. Az imádnivaló, kritikus-önkritikus vidám-könnyes klip persze sokat segít a dalon!
