Az említett kaparászós-tengerparti-tücsökciripelős őrület aztán egy sötét, Kraftwerk: Radioactivity-jéről ideimportált hanggal zárul, majd elindul egy sötét elektro-blues, Dave panaszos, gyászos énekével, amint a tisztaságról énekel, egyáltalán nem meggyőzően... ráadásul ezeket a kétkedéssel fogadott sorokat egy sor végére biggyesztett "sometimes" még jobban idézőjelbe teszi: ez a CLEAN! A Pink Floyd-szerű, One Of These Days-re emlékeztető zenei alap és a dülöngélő alapritmus gyászos, fenyegető hangulatot teremt, amin a minduntalan visszatérő fütyülés-szerű effekt sem segít. Aztán a dal végén Alan Wilder zsenialitása jelenik meg: jellegzetesen a későbbi Recoilt eszünkbe juttató vonósok jelennek meg, ismét a későbbi Twin Peaks-re emlékeztető gitárok színesítik az összképet, majd szinte madárként szállunk a hosszú instrumentális levezetéssel a vége felé, ami aztán mégsem levezetés: még kapunk 40 másodperc ráadást a világ egyik (?) legjobb lemezéből, a ma 30 éves Violatorből... A Clean - a Waiting For The Night-hoz hasonlóan - főleg 1990-en és 2001-ben volt szereplője a Depeche Mode koncerteknek, de erről részletesen beszélünk még nyáron. Íme tehát a Clean, amelyhez - a Halo-hoz hasonlóan - egy hangulatos klipet forgattak (bár valamiért a hölgyrajongók kevésbé lelkesednek ezért a vidóeért), ami aztán a Strange Too videókazettán jelent meg, 1990 végén. A klipről fogunk még részletesebben is beszélni! :) És ma még lesz bejegyzés: a Violator kiadásáról tartozunk még egy bejegyzéssel, az Almost Predictable Almost blogról!
