A Mute Records, a KROQ rádió és a Wherehouse aggodalmát fejezte ki az események miatt, és megjelentettek gyorsan egy kazettát, amelynek mindkét oldalán ugyanaz volt megtalálható: interjúk, és az USÁ-ban addig kiadatlan Something To Do (metal mix). A borítón Anton Corbijn fotója volt látható, amint a fákon várakozó rajongókat fotózta a lemezbolt előtt. A kazettához úgy lehetett hozzájutni, hogy aki írt a KROQ rádiónak, hogy megsérült az incidensben, és küldött felbélyegzet válaszborítékot, megkaphatta a kazettát. A KROQ DJ-je, Jim "The Poorman" Trenton akaratlanul is növelte a feszültséget: "Emlékszem, hogy egy csomó hülyeséget beszéltem aznap este a rádióban, például hogy egy lány eltörte a lábát. Ez nem volt valami okos tőlem. A KROQ, a Mute Records és a The Wherehouse nagyon félt, hogy beperlik őket, én pedig még vadítottam is a rajongókat... A KROQ rádió azonnal törölte is a következő heti műsoraimat. Nagyon féltem, hogy elbocsátanak. Elhagytam a várost és néhány napra barátnőmmel, Jenniferrel San Franciscoba utaztunk. Láttuk Sean Connery-t és Alec Baldwin-t a Vadászat a Vörös Októberre című filmben. Ez az egész, amire emlékszem az utazásból, és végül nem is rúgtak ki, amikor visszatértem Los Angelesbe. Érdekesség, hogy március 22.-én indultunk San Franciscoba, és 25.-én tértünk vissza. Pontosan 9 hónappal később, szent este, december 24.-én született meg az egyetlen fiam, Nick. Ezt csak úgy mondom..."
Los Angeles város önkormányzatából Zev Yurolovsky kritikáját fejezte ki a KROQ rádiónak, hogy engedték, hogy ennyi rajongó összegyűljön egy ilyen kis helyen. A helyi újságok arról számoltak be, hogy Los Angeles városa 20 000 és 30 000 dollár közti kártérítést kvöetel a The Wherehouse-tól a rendőrök, a mentők és a tisztítási költségek miatt. A zavargás felvételei szerepeltek a júniusi After Hours című szórakoztató műsorban is.
De mi volt az együttes reakciója?
Martin: "3-4000 emberre számítottunk, de több, mint 15000-en jöttek el. És nyugtalanok lennek a kintrekedtek, hogy mi lesz velük... és mivel egy nagy üvegablaknak nyomódtak sokan, a rendőrség aggódott, hogy hátha betörik, ezért lefújták az egészet. A kintmaradó rajongók persze ennek nem örültek... de azt hiszem, nem történt súlyos sérülés. Nekünk persze nagyon jól jött az egész.
Alan: "Nem voltak zavargások. Ezt akár le is szögezhetjük. Nyilván, nagyon sok ember volt ott, de erőszak nem történt. Sajnálatosan néhány ember ugyan megsérült, de tulajdonképpen a rajongók összegészében jól viselkedtek. (Dave odasúg valamit Alannek, Alan bólint): Igen... Chelsea vasárnap délután - na az, zavargás." (az újságírók helyeslően röhögnek)
Daryl Bamonte: "Nem volt ijesztő, csak egy kicsit éles. A dolgok egészének érzékeltetése nem volt eltúlzott. A félrevezető riportok szerint a rajongók lázadtak, valójában azonban semmi ilyet nem csináltak. Egyszerűen csak túl sok ember volt összezsúfolódva túlságosan kicsi területre."
Alan, 2006: "Az eseményről megőrzött legfőbb emlékem az, hogy mennyire szerencsések voltunk azzal, hogy rengeteg publicitást kaptunk, közben pedig nem csináltunk semmit. Arra készültünk, hogy jó négy óra hossznyit kell majd dedikálnunk, ehelyett azonban mindössze négy percet töltöttünk a helyszínen. Azaz nemhogy csak a munka elől menekültünk meg, hanem a szállodába visszatérve tapasztaltuk, hogy a televízióban rólunk szólnak a főbb hírek. A lehető legtöbbet hoztuk ki a dologból, sokkalta többet, mint azt reméltük."
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): "Örömmel mondhatom, hogy az egész az én ötletem volt. Azon gondolkodtam, mit kellene tennünk az album megjelenése kapcsán ahhoz, hogy bekerüljünk a sajtóba?! A végén minden esti híradó rólunk szólt az Államokban, egy nappal az album boltokba kerülése előtt. Véleményem szerint, aligha intézhettük volna szebben. "
Dave: "Minden híradó rólunk szólt aznap este. Egy brit együttes, a "Dííí-Pess Mód" leállította a forgalmat Los Angelesben! Szenzációs."
Az együttes végül kicsivel később közzétett egy rövid videót. Martin rövidgatyában, trikóban és baseballsapkában beszél, az együttes meglehetősen flegmán ül körülötte egy kanapén. Martin így szól a rajongókhoz: "Helló, mi vagyunk a Depeche Mode, és szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani, akik most márciusban ott volt a Wherehouse-ban a dedikáláson, és nagyon nagyra értékeljük mindazon emberek erőfeszítését, akik megpróbáltak bejutni, hogy velünk találkozzanak, de nem sikerült nekik. Köszönjük".
Az interjú és az említett rövidgatyás Martin köszönetmondás ennek a videónak a vége felé található:
