Milyen is volt ez a Recoil-fellépés 10 éve a Diesel Clubban? Ez még a turné tavaszi időszaka volt, tehát néhány dalban eltért a műsor a későbbi, A Strange Hour In Budapest Blu-Ray-en található anyagtól; ennek a műsornak a hanganyaga majd csak ebben az évben júniusban jelenik meg a Selected Box Setben.
Az INTRO máris az egyik legérdekesebb része a koncertnek: ebben brutálisan erős dobok mellett egy ragyogó egyveleget hallhatunk különböző Recoil dalokból (New York Nights, Black Box Pt 1., Electro Blues For Bukka White, Red River Cargo). Szenzációs kezdés, önmagában a legjobb 5 Recoil dalban benne lenne! Érdekesség, hogy itt hosszabb az Intro, mint a turné második szakaszán. A koncert ezután a PREY (SHOTGUN REMIX)-szel folytatódik, majd a kissé furán megeditált WANT következik, amelynek itt még nincs meg a veretős második fele, ehelyett - a műsor DJ szett jellegét erősítendő - az OPTICAL nevű formációnak a TO SHAPE THE FUTURE című szigorú, rideg, törtütemű alkotása következik. Ezután a DRIFTING (POISON DUB) következik, plusz dobokkal, zseniális hangulattal, majd a STRANGE HOURS '10 következik, amelyet a BLACK SHIP nevű formációval készített el Alan (sőt, volt hír róla, hogy a Black Ship elkíséri Alant a turnéra, sajnos ebből nem lett semmi). A különös, még az albumverziónál is bluesosabb hangulatú Strange Hours-verzió szintén kihullott a turné második felére. Az ALLELUJAH (NOISY CHURCH) remixe következik; de ne felejtsük, hogy ez a törtütemekkel operáló húzós verzió ekkor még meg se jelent, hiszen csak három nappal később került a boltokba a SELECTED címet viselő best of lemez... Ezután a Nitzer Ebb-es Bon Harris munkája, a THE KILLING GROUND (SOLID STATE MIX) következik, ami aztán átmegy egy másik alkotásba, ami az est fő meglepetése, ez pedig a NEVER LET ME DOWN AGAIN! Az Aggro mixet és a 2006-os Digitalism mixet is felhasználó alkotás a koncert egyik csúcspontja volt - ráadásul ekkor még ez volt a setlist egyetlen DM-dala (a turné második felére aztán megjön az In Your Room, a Walking In My Shoes és a Personal Jesus is...). A bulihangulat azonban hamar véget ér, ugyanis a műsor legszigorúbb dala következik, a PAN SONIC-tól az URANOKEMIA, ami aztán átmegy - természetesen a SHUNT (PAN SONIC DUB)-ba, amiből a HAYFEVER című SPEEDY J dal lesz hamarosan - ha hozzávesszük, hogy közben ismét Drifting mixrészletek is bekúsznak, akkor elképzelhetjük, hogy kissé kaotikus része ez az előadásnak... A turné második felében jobban működött ehelyett a rész helyett Paul Kendall magánszáma, a The Normal: Warm Leatherette-jére! De ezt majd év végén :) Az emíltett Speedy J dal hirtelen spanyol beszéddel a BLACK BOX középső, ütős részére ugrik, majd néhány perc után egy kihagyott ziccer jön: a zseniális STALKER-nek a kitűnő PUNISHED mixe érkezik, de a dalból minden energia ki lett zsigerelve ebben a verzióban sajnos. Douglas McCarthy énekhangja velünk marad továbbra is, hiszen érkezik a FAITH HEALER, mégpedig a DISBELIEVER mixe (ez is kicsit különös koncepció, de végül is egy "rendes" Faith Healer talán túl slágeres lett volna ide), ami aztán SASHA: FUNDAMENTAL című dalába megy át. Ezután a Black Box Pt 2 vonósai kúsznak be, de máris közeledik a Trans-Europe Express, hogy elsöpörje az ambient hangulatot: megérkezik a SHUNT! A dal után pedig már csak az OUTRO van hátra, aminek az alapjai a Black Box 2. vonósai, de a Jezebel és a New York Nights hangjai is fel-feltűnnek benne. (A turné második szakaszán itt már ráment Alan a bulihangulatra, a Jezebel/Walking In My Shoes medley-vel és a Personal Jesus-szel ;) ).
Így nézett ki nagyjából a fellépés... hamarosan írok a korabeli reakciókról is! :) Addig is, nézzük meg a Killing Ground/Never Let Me Down Again egyveleget! :)
