Steve Burton, a banda régi barátja: "Andy egy született vezető volt, és mindig nagyon-nagyon magabiztos. Soha nem kételkedett önmagában. Mindannyian felnéztünk rá. Ez volt a szerepe a csapatban: a vezető. (...) Egy dobókockával játszott focis stratégiai játékkal játszottunk, aminek az volt a neve, hogy Soccerama. De mi átneveztük Flusherama-nak, mert Andy beceneve Flush volt (...). Amikor átmentünk hozzá, az a következőképpen nézett ki: anyukája mondta nekünk, hogy "Gyertek be, de várnotok kell, mert Andy a vécén van". A vécéjük tele volt képregényekkel (Whizzer&Chips, The Beano, The Dandy, ilyesmi), és ezeket lapozgatta a klotyón ülve, baromi hosszú ideig. Ott ejtőztünk a kertjében, várakozva, hogy végre letegye a képregényeket és kijöjjön hozzánk játszani. Vártuk, hogy öblítsen végre a vécézés végén (öblítés=flush). De soha nem tette. Ezért elneveztük őt Flush-nek. Andy sokáig nem Fletch volt nekem, hanem Flush. Flush Fletcher"
Volt egy kis lemezbolt a basildoni piacon, az volt a neve, hogy Pop-Inn. Vince, Andy és barátaik itt szerezték be a kedvenc lemezeiket. Robert Marlow első lemeze a The Sweet-től a Coco volt. Vince-é a Sparks-tól a This Town Ain't Big Enough For Both Of Us.
Steve Burton: "Az enyém a Son Of My Father volt a Chicory Tip-től. Andy egyik első lemeze pedig a Procol Harum-tól volt a Whiter Shade Of Pale. Erre tutira emlékszem, mert én is rákérdeztem erre a lemezre, de én Wintery Shade Of Pale-t mondtam. Andy kigúnyolt ezért és gyakran felhozta ezt élcelődésként.(...) Andy nagy David Bowie-rajongó volt, és a T-Rexet is nagyon szerette. A Ride A White Swan és a Heroes volt a két örök kedvenc dala. Emlékszem, hogy Andy apukája vett egy nagy sztereó magnót - ez volt az első sztereó rendszer az utcában. Emlékszem, ahogy Andy áthívott és azt, ahogy az apukája mutatja nekünk az új Moog Stereo Systemet... hallgattuk a Hot Buttler-től a Popcorn-t és teljesen le voltunk nyűgözve attól, ahogy az egyik hangszórótól a másikig megy a hang."
Vince és Andy is tagja volt a keresztény szellemiségű Boys Brigade-nak, ebben a templom köré szerveződött közösségben találkoztak először.
Steve Burton: "Mindannyian abban a korban voltunk, amikor nagyon fontos volt számunkra a zene. Vince briliáns gitáros volt, ahogy Martin is. Martinnál mindig ott volt a gitárja, unatkozott, ha nem volt vele. Én is imádom a zenét, de nem vagyok ösztönös zenész. Andy - szíves engedelmével - szintén nem ösztönös zenész. Szeretem a zenét, de soha nem tudnánk zenét készíteni, mert ez a zenészek dolga - és Vince és Martin zenészek.
De akkor mi ez a THE BLOOD? 1981 végén a Look-In című gyerekmagazinban volt egy adatlap a Depeche Mode tagjairól, és volt egy olyan kérdés is, hogy "mik voltak az előző együtteseid"? Andy erre azt válaszolta, hogy a "The Blood".
Jonathan Miller, a Stripped című könyv szerzője megpróbált utánajárni a The Blood-nak, de nem járt sikerrel.
Vince Clarke: "Ez tipikusan Andy! Ismerve őt, ez leginkább a képzeletének a szülöttje! Lehet, hogy volt ilyen elképzelése, de én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a The Blood valaha is színpadra állt, és a tagjairól se tudok - leszámítva őt magát!"
Daryl Bamonte ezt mondta a DMLiveWiki weboldalnak: "Nem emlékszem a The Blood-ra".
Johathan Miller ugyanakkor a Nicholas Általános Iskola egyik régi tanítványával, Chris Sheppard-del is beszélt, és Chris rendszeresen látta Andy-t: "Ugyanazzal a késő éjszakai busszal utaztunk haza, amikor egy basildoni kocsmában játszott. Mindig egy gitárt cipelt magával".
Lehet, hogy ez a banda lenne a The Blood? Más bizonyíték egyelőre nincs erről az együttesről.
1979 tavaszán viszont megalakult egy együttes, amelyben Vince volt az énekes és a gitáros, Andy pedig basszusgitáron játszott. A banda neve NO ROMANCE IN CHINA volt...
