Ott hagytuk abba a Composition Of Sound történetét, még május végén, hogy összeállt az aranycsapat: Dave a hírhedt Heroes-prezentálással megnyerte az énekesi posztot, Vince, Martin és Andy pedig szintetizátoron játszott. Néhány dalban Vince gitározott és Andy basszusgitározott is. Anne Swindell, Martin első barátnője szerint "kicsit olyanok voltak, mint a The Cure, és kicsit olyanok, mint amit már ismerünk a korai Depeche Mode-ból".
Ekkor már megvolt a Photographic, és néhány 1980-as setlist alapján a Big Muff és a Tora! Tora! Tora! is. Játszották az Everly Brothers: The Price Of Love-ját, a Jason Knott szerzemény Television Set-et, a Lieuteant Pigeon népies beütésű slágerét, a Mouldy Old Dough-ot, valamint Phil Spector The I Kissed Her-jét.
Egy újabb koncert június 14.-én már hozott is egy érdekes eseménysorozatot, ami jól jellemzi a korszak nyugtalan, izgalmas légkörét. Jonathan Miller Stripped című könyvéből idézünk:
"A Composition Of Sound szerencsétlen debütálása a tizennyolc éves Dave Gahannel 1980. június 14.-én történt. A helyszín a Nicholas Comprehensive, Leinster Road, Basildon. A szerény, kézzel rajzolt poszter, amit Vince öccse, Rodney tervezett, így szólt: "Diszkó a French Loko és a Composition Of Sound közreműködésével a Nicholas Schoolban, június 14.-én, 19:30-kor.
Vince: "Fletcherrel elkészítettük a posztereket, körbejártunk a városbam és kiragasztgattuk az aluljárókban és hasonló helyeken".
Ezúttal a French Look volt az előzenekar és a Composition Of Sound játszott főzenekarként. Mindkét együttes csak szintetizátorokat használt, Andy Fletcher ezúttal otthon hagyta basszusgitárját és Rob Allen imádott Korg 700-asán játszott. Martin Gore most is kétszer lépett színpadra.
Egy évvel később a Smash Hits-ben Steve Taylor így tudósított: "Gahan felidézi, ahogy a négyes első fellépése előtt a Nicholas School bejáratánál állt, ahol Fletcher és Gore volt a diák. "Fél óra kellett kint, hogy megnyugodjunk - mondja Fletcher. - vagy tíz doboz sört megittam". Gahan csak annyira emlékszik, hogy azt hajtogatta: "Nem akarom, nem akarom."
Ahogy Gahan később elismerte: "Sokkal ijesztőbb először a színpadra állni az emberek elé, mind gondolnánk. Jó pár évbe tellett, míg a koncertek alatt meg mertem mozdulni, tenni akár csak egyetlen lépést is."
Vince Clarke így emlékszik a Nicholas School-beli előadásra: "Nagyon jó volt, mert először lépett föl velünk Dave, és az összes menő haverja ott volt."
Egy ilyen menő haver volt Steve Brown: "Néhányan elhatároztuk, hogy elmegyünk, emlékszem, ott keringtem Basildonban, fogalmam sem volt, hool ez az iskola. Láttam egy fazont, akiről úgy tűnt, hogy ő is oda tart, úgyhogy megálltam és megkérdeztem, tudja-e, merre van a Nicholas Comprehensive. Mondta, hogy épp oda tart, beszállt a kocsiba, én meg mondtam ,hogy a haverom, Dave játszik. Mikor legközelebb láttam a srácot, már fenn állt a színpadon - Vince Clarke volt az! Nem szólt egy szót sem, de hát olyan csendes srác."
A beengedő a Nicholas diákja, Robert Skinner volt, aki huszonkét év múltán is emlékszik a rendezvényre, ha nem is a koncertekre: "Az iskola felső ruhatárjában volt. Nem sokat hallottam a zenéből, mert segítettem a nővérem barátnőjének, Alison Jeffsnek szedni a belépődíjat, ami ötven penny volt."
Vince értékelése a koncertről, amely a Depeche Mode köreiben később a "Nicholas School-beli botrány" néven vált ismertté, a közönség szemszögéből igaznak tűnhet, legalábbis ezt támasztja alá az egyik szemtanú, Mark Bargrove leírása, aki a közönség soraiban állt: "Az iskolának vannak felső és alsó épületei, egy közös földterületen. A felső épület ruhatárja egy nagy terem volt, ahol a kabátokat mozgatható fogasokra akasztják. Ezeket a bulik és a koncertek alkalmával a fal mellé állították. Ami a koncertet illeti, biztosan játszották az Ice Machine-t, a Dreaming Of Me B-oldalát. Elég jól ment nekik, mivel helyiek voltak és a terem tele volt a helybéli újromantikus kontingenssel".
Azonban a törékeny egók első helyért folytatott versengésében a feszültség magasra szökött.
Robert Marlow: "Képtelen vagyok visszaemlékezni, mi volt a vita tárgya, de az biztos, hogy a Nicholas School-beli koncerten kitört a balhé. A Composition Of Sound azzal vádolt bennünket, hogy összekavartuk a szintihangokat".
Vince Clarke: "Volt egy kis veszekedés a koncerten, mert a French Look azt állította, hogy piszkáltuk a szintetizátor-kontrolljaikat, és nem dugtuk vissza rendesen a felszerelésüket."
Sosem nyert perdöntő bizonyítást, hogy az egyik banda tudatosan szabotálta volna a másik előadását, de sem a határozott Vince, sem riválisa, Rob Allen nem volt hajlandó visszavonulni az ügyben. Tény, hogy az iskolai "bandák háborúját" megelőzően felizzottak a kedélyek kettejük közt.
Vince Clarke: "Azt hiszem, veszekedtünk a koncert előtt. Basildonban csak bizonyos számú zenész volt, akik valamilyen hangszerhez értettek. Egyetlen dobos volt Basildonban, úgyhogy minden bandának őt kellett alkalmazni. Ugynaez volt a helyzet Martin Gore-ral, akinek volt szintetizátora, így állandóan azzal vádoltuk egymást, hogy el akarja rabolni Martint a másik bandájából. És Martin - amilyen diplomatikus volt - sosem foglalt állást, csak tette, amit mondtak neki."
A mindig úriember Robert Marlow egyetért a helyzet ilyen értékelésével: "A két együttes rivalizált, lényegében Martin miatt. Martin pedig Martin, ezért megosztotta a lojalitását. Csak sodródott a két tábor között egy ideig, Vince és én pedig összekaptunk, és nem szóltunk egymáshoz, pedig mindennap találkoztunk. Azt hiszem, körülbelül két hét telt el, mire kezdtünk ismét szóba állni egymással. Emlékszem, aztán az utcán megláttuk egymást, és kirobbant belőlünk a röhögés."
Íme a "szerény, kézzel rajzolt" buliplakát, a DM Live Wiki oldaláról:
