Ismét összefolynak a dalok, és ismét kopogásszerű hangokkal indulunk: itt az idő egy újabb Martin miniballadának! A dalszövegíró egyedülálló módon a szokásos kettőhöz képest 4 dalban is fő vokált visz az albumon; ez a negyedik ilyen dal, melynek már a címe is beszédes: WORLD FULL OF NOTHING. Gyönyörűen kitartott szintihangok, "elolvasztó" harmóniák: ez a lemez tele van ilyen fura Martin "miniötletekkel": akár hiányérzetünk is lehetne némelyiknél (Sometimes, ugye), de mégis mindegyik egytől egyik gyönyörű dal... A refrénnél a vonóshangokkal kísért billentyűs tényleg meseszerűvé növeli az élményt. A dalszöveg? Vágy, szerelem, csalódás, ártatlanság elvesztése, és ezzel szemben a "semmivel teli világ" - említettem már, hogy mennyire koncepciózusak a Black Celebration album dalszövegei? És amikor már azt hihetnénk, hogy fokozhatatlan a gyönyörűség, akkor jön Martin dupla vokállal, ami aztán elhalkul (pont, mint a Here Is The House végén), és csak a szépséges zene marad, ami - az utolsó pár másodpercében - szinte már a Clean-t vetíti elő... Újabb Martin-gyöngyszem, talán az egyik legszebb a teljes Depeche Mode katalógusban.
