Ma szünnap volt 20 éve az Exciter Tour brit szakaszán, de rettenthetetlen barátaink most sem pihentek. Lemezboltok, emlékművek, és egy kellemetlen kocsmai kaland. Szalai Márk beszámolója 2001-ből:
"Day off. A bandának is, nekünk is :). Újabb csodás nap városnézéssel. Mint említettem, igen sok látnivaló van, úgyhogy végül kihagytunk olyan dolgokat, mint Andy étterme, v. a Mute Records. Utóbbi amúgy sem nagy szám, legalábbis, amit fényképről láttam. Beiktattunk azonban egy érdekes utcát a Sohoban, ami tele van alternatív lemezboltokkal, majd egy piacszerű résszel, végül szexboltokkal folytatódik... :) Itt található a Sister Ray nevű lemezbolt, ahol többek között a teljes DM diszkográfia és néhány érdekes promo (cd és bakelit) is fellelhető. Talán a Metro-Nomhoz hasonlíthatnám, bár a Sister Ray mind méretben, mind kínálatban nagyobb annál. A cd árak itt egy kicsivel borsosabbak voltak, egy sima Virgin Megastore-ban viszont nem drágábbak, mint itthon. Elsőként a V.M.-ban bömbölt a Kylie dal... [amire néhány nappal később olyan nagyot nézett, majd tombolt mindenki poénból a PeCsában... :)] Megnéztük a Monument-et, ami az 1666-os londoni tűzvész emlékére készült. Ez egy eléggé keskeny, de igen magas torony, a tetejére 311 lépcső megmászásával lehet feljutni... Állítólag az azonos nevű DM dalt ez ihlette, hm, nemtom.
A nap zárásaként ismét néhány pint sört szerettünk volna legurítani, beültünk négyen egy külvárosi tipikus angol pubba :). Tökéletes berendezés, halk, finom country zene, gyöngyöző sör, bebaszott helyi people. Kellemesen éreztük magunkat, röpködtek a poénok, a jó sztorik. Beszélgetésünket a helyi Józsi bácsi szakította meg, aki instabil állapota ellenére kiszúrta, hogy "idegenek" vagyunk. Leült közénk és igyekezett kommunikálni, de úgy be volt állva, hogy egy szavát sem értettük. Pedig 3 nap alatt azért viszonylag jól belejöttünk az alap angolba, de ezt a tagot tényleg nem lehetett érteni. Csakhogy valamennyire képben legyetek: Elkezdte, hogy "I think..." [áj tszinkhhh...] és a szájából kb. másfél deci nyál hasított az asztalon...de nem akárhogy, remegve, dermedten, mint egy kocsonya... :)) Ahh, sz'al egy sima pribu volt [primitív bunkó]. Kiszúrta a "magyar" West cigarettámat, amit mindenféleképpen meg akart kóstolni. Cserébe sodort egyet a sajátjából. Innentől azonban negatív fordulatot vett a hangulat: valszleg nem ízlett neki cigaretta, mert innentől már csak fucking Budapest + shit + hasonló szavakat lehetett hallani, amit némiképp zokon vettünk, sőt a társaságomban lévő egyik srác több, mint zokon vett, egyenesen sérelmezett... Azonban jobbnak láttuk nem belemenni ilyen csinbe, úgyhogy a srác ütésre lendülő kezét lefékeztük, a pribut pedig szépen otthagytuk a kocsmával együtt. Ezúttal nem taxival, hanem busszal indultunk a hotel felé, ami nem bizonyult valami könnyű feladatnak, de egy kedves arab "angol", valamint a feka buszsofőr segítségével helyes irányba terelődtünk. Londonban sok náció él [fekete, arab, indiai, sárga], s mondanom sem kell, nem az echte angolok végzi a gyér munkákat... Egyébként általában segítőkészek az emberek."
Itt pedig a Condemnation, a második Wembley koncertről, 2001 október 18.-áról:
