A NODISCO-t érzem a lemez leginkább "Vince-es" dalának: szerintem ebben a változatban is egy az egyben felfért volna a Yazoo első lemezére. Kopott diszkóritmus, remekül harmonizáló szintetizátordallamok, kiváló instrumentális középrész: a fiatal Vince zeneileg számomra ebben a dalban mutatja meg az erejét. Különösen a végét szeretem, ugyanis amikor én először hallottam a Speak And Spell-t, akkor egy olyan kazettán került hozzám, amelyen a Nodisco volt az utolsó szám. Nagyon tetszett az "instrumentális levezetés", és a hódító diszkóhangulat a lekeverésben, ami mintha már egyenesen a Yazoo első lemezére mutatna...
