És általában 10-ből 7 embernek a PHOTOGRAPHIC a kedvence az albumról :D Kétségtelen, hogy a kislemezek mellett ez a dal nőtt hatalmasra az évek során a DM koncerteken: sőt, csak a Just Can't Get Enough-hoz mérhető a fontossága. A zenekar nem a Some Bizzare Version-t tette fel a lemezre, hanem teljesen új változatot alkotott. Vészjósló, két szintihang gyors lejátszásával induló kezdés (egy idegesítő "infrahang"-effekttel kiegészítve), majd bejön a kifejezetten erős és táncos dobalap, és már jön is Dave éneke. A basszusmenet egyszerű, de nagyszerű és már sokakat megihletett az 40 év során... A dal igazi ereje a második versszaktól megérkező, mindannyiunkba beleégő szintidallamban van (ugyanebben a versszakban kiváló háttérvokál is hallható), pedig a dal "alternatívságát" jelzi, hogy a "bright light - dark room" nem a legszofisztikáltabb refrénje az együttesnek. Az igazi csoda az instrumentális rész, ahol három tökéletesen harmonizáló szintirészt hallhatunk - csak elismerően lehet csettinteni Vince munkájára! Nagyon ötletes a levezetés: a "bright light - dark room" zord ismétlődését kiválóan oldják az újra, egyesével bekúszó kiváló (és egymással természetesen harmonizáló) dallamok. A végére visszajön az "infrahang" és még egy plusz magas effekt is: már-már barokkos "túlhangszereltség" a Speak And Spell többi dalához képest! :)
