Ma 5 éve kezdődött Stockholmban a Depeche Mode történelmének leghosszabb menetelése, a Global Spirit Tour, ami csak több, mint 14 hónappal később, Berlinben ért véget. A 130 állomásból álló menetelés a leghosszabb egybefüggő koncertsorozata volt a zenekarnak (a Devotional és az Exotic Tour-t külön szoktuk venni, noha időben az is egybefolyt), és a 6 szakaszból álló menetelés során ezúttal - néhány Dél-Amerikában adott koncertet leszámítva - végig "hazai pályán", Európában és Észak-Európában játszott a zenekar. Elmondható, hogy az "elátkozott" Tour Of The Universe után ez már a második hosszú túra a Delta Machine Tour után, amely minden különösebb probléma, váratlan esemény nélkül ért véget. Nekünk, magyaroknak, különösen közel állhat a szívünkhöz a turné, hiszen - egy turnén belül első ízben három alkalommal is ellátogatott hozzánk az együttes.
Az együttes összesen 38 különféle dalt szerepeltetett a repertoárjában: ez a harmadik legtöbb a zenekar eddigi történelmében (a legtöbb különféle dalt a Delta Machine Tour szerepeltette 40 dallal, a második helyezett a Tour Of The Universe, 39 dallal). Minden egyes fellépésen eljátszották az alábbi dalokat: Going Backwards, A Pain That I’m Used To, World In My Eyes, Cover Me, Everything Counts, Enjoy The Silence, Never Let Me Down Again, Walking In My Shoes, Personal Jesus . Mindössze egy koncerten, a legutolsón maradt ki az In Your Room, de a koncertek több, mint 90%-án szerepelt a Stripped, a Home, a Barrel Of A Gun és a Where’s The Revolution is. Mindössze egyszer szerepelt a dallistában a But Not Tonight és a Halo. A turné érdekessége az Ultra-dalok túlsúlya volt; most először fordult elő, hogy az aktuális album után nem a Violator-ről csendül fel a legtöbb dal a lemezhez tartozó turnén, hanem az ekkortájt 20 éves albumról. A már említett Barrel Of A Gun és Home mellett az It’s No Good, a Useless, az Insight, és néhány alkalommal a Sister Of Night is a setlist része volt. A turné legnagyobb hiányzója a Behind The Wheel volt, amely pont emiatt a turné miatt esett ki a valaha volt legtöbbet eljátszott Depeche Mode-dalok Top 10-éből (itt az első helyezett a Never Let Me Down Again). A legnagyobb meglepetés a Corrupt volt, amely még a saját turnéján, 2009-ben sem került be a repertoárba, most viszont az első 2 turnészakasz állandó vendége volt, és az utolsó előtti koncerten is felcsendült. Hasonló kellemes meglepetés volt a David Bowie-feldolgozás, a „Heroes”, amely szintén az első két turnészakaszban volt a repertoár része és az utolsó koncerten is eljátszották. Martin – amellett, hogy bosszantóan sokáig ragaszkodott a Somebody-Home-A Question Of Lust hármashoz – a legkellemesebb meglepetést az ekkortájt 30 éves Music For The Masses-dalcsokrával szerezte; a Strangelove, a The Things You Said és az I Want You Now mind-mind olyan dal volt, amelyre nem tippeltünk volna a turné elején. Jónéhány olyan most csak „csereszám” volt, ami a korábbi turnékon kirobbanthatatlan volt a setlistből (Policy Of Truth, Shake The Disease, Just Can’t Get Enough). Ezen a turnén lett végleg a kétezres évek nagy koncertkedvence, az A Pain That I’m Used To, a Barrel Of A Gun pedig meglepetés Grandmaster Flash-részlettel a végén csendült fel minden alkalommal. Először fordult elő, hogy 3 különböző zárószám is volt egy turnén belül: a Personal Jesus és a Just Can’t Get Enough mellett egy ízben (az Isle Of Wight fesztiválon) az Enjoy The Silence zárta a fellépést. Az Ultra mellett egy másik korábban mellőzött lemezről, a Sounds Of The Universe-ről is szerepelt két dal: a már említett Corrupt mellett a Wrong volt az első két turnészakasz állandó szereplője.
A turné számtalan emlékezetes élménnyel szolgált: Gordeno basszusgitározása az A Pain That I’m Used To-ban és Useless-ben, a World In My Eyes-ban Dave kislemezborítót mímelő mozdulata, a már említett Grandmaster Flash-idézet a Barrel Of A Gun végén, Cover Me végén a buli a kifutón, és a „Will Ya?” kiáltás, a kitűnően átdolgozott, állandó bulicsúcspontok közé tartozó Everything Counts, a Stripped alatt Dave gúnyolódása a mobiltelefonjukba bújókon, a Never Let Me Down Again végén a pólók kilövése a közönség közé, a Walking In My Shoes „William Orbit hangjainak” skandálása és persze a Waldbühne-zárókoncert vésztjósló "that's all folks" búcsúja mind-mind feledhetetlenné tette a 2017-2018-as menetelést.
A turné pedig - ahogy már említettem - Stockholmban indult, pont ma 5 évvel ezelőtt. A zenekar ekkor a turné "korai setlistjét" játszotta még, ami - állítólagos koncepciózussága mellett - nem volt minden idők legbravúrosabban összeválogatott dalcsokra. Sokáig nem változtattak ezen a setlisten (illetve Budapesten felcserélték a Home-ot és az A Question Of Lust-ot, hogy a Home közönségénekeltetésére érkezzen vissza Dave a színpadra), csak két turnészakasz után, télre kezdtek el bátrabban belenyúlni a koncerten elhangzott dalok listájába.
Stockholm igazi "turnékezdő" koncert volt, kissé hűvös közönséggel, és egy érdekességgel: valamiért itt kétszer játszották el a Where's The Revolution végén a közönségénekeltetős részt. Nem tudni, hogy ez szándékos volt-e (a felvételek alapján igen), mindenesetre többször ez nem történt meg a turné során.
És ami a gyűjtőknek érdekesség: a koncert megvan teljes felvételen, több kameraállásból és audio-ban is. Ekkortájt én személy szerint azt hittem (főleg, miután a két nappal későbbi amszterdami buliról is volt minden, mi "szem-szájnak ingere", hogy a Global Spirit Tour-ról minden koncerről lesz felvételünk, mert "már itt tartunk technikailag". Természetesen ebben tévedtem ;)
Nézzük tehát a ma 5 évvel ezelőtti fellépést Stockholmból! És egy kicsit fel is idézzük az előttünk álló időszakban a 2017-es-2018-as hosszú menetelést.
