A második dal a ma 15 éves Recoil lemezen, a SUBHUMAN-on instrumentális, noha a brit énekesnő, Carla Trevaskis végigénekli, de elvileg csak egyetlen szót, a dal címét énekli végig, különbözőféleképpen: azaz azt, hogy ALLELUJAH. Finom gitárok a kezdésnél, majd kialakul egy elég lágy, telt zenei hangulat, visszafogott dobokkal és effektszerű Carla énekkel. Az igazi meglepetés 2 és fél perc felé érkezik, ugyanis Alan egy az egyben felhasználta az In Your Room emblematikus, „cseréptörős” hangját. Kedvelem ezt a dalt, de ezt a húzást – ami ráadásul végigkíséri a dalt – 15 év elteltével is elég olcsó húzásnak érzem. Aztán egy rövid – sajnos túl rövid – időre sokkal filmszerűbb, vonósokkal tarkított lesz a hangzás, ám aztán visszatérünk a „Recoil ambient” hangzáshoz. A finoman építkező alkotásba aztán egy idő után máshonnan ismerős hangok kúsznak be, amelyek a végére meghatározóak lesznek: ez bizony szinte egy az egyben a Tangerine Dream: Rubycon, Part 1. című 1975-ös alkotás. Alantól sosem állt távol a szinte „kopipészt” szintű zenei felhasználás (ne feledjük, hogy a DM-ben is akkor terjedt el a teltebb, sample-alapokat felhasználó hangzás, amikor egyre inkább érvényesíteni tudta az érdekeit a stúdióban (1987-1993), ám ettől még két ennyire egyértelmű „nyúlás” egy dalban kicsit sok. Ugyanakkor ez alighanem Alan „legkellemesebb”, legkönnyebben hallgatható dala, tehát ha nem vagyunk nagyon szigorúak (és 15 év után miért lennénk), akkor okoskodás nélkül merüljünk el ebben a jóleső hangóceánban… � A hosszú instrumentális levezetés átmegy a következő dalba.
