Utólag talán a legmeglepőbb a ma 35 éves Never Let Me Down Again hangszerelésében, hogy mennyi helyről vettek hangmintát. A DM Live Wiki megdöbbentően részletes elemzése szerint a Led Zeppelin (When The Levee Breaks) dobok mellett a New Order: Love Vigilantes című dalának kezdő dobsorozatából a második dobhang is felhasználásra került; a Carmina Burana hangmintázás pedig Vaughn George 2020-as Dave Bascombe interjújából került napvilágra. "Lehet, hogy ezért beperelnek, de a Carmina Buranában mintáztak.... sokat szöszmötöltünk vele". A DM Live Wiki akkurátusan kijelenti az alábbiakat is: "A "Never Let Me Down Again" két szerkesztett kórusmintát használ, amelyek a Royal Philharmonic Orchestra/Southend Boys' Choir/Brighton Festival Chorus előadásából származnak, Carl Orff Carmina Burana című művének első részéből, a Primo vere tételből. A Doráti Antal által 1976. február 1-jén vezényelt előadáson Norma Burrowes szoprán énekelt, Louis Devos tenor énekelt, John Shirley-Quirk pedig bariton énekelt. A mintákon belül énekelt latin szavak között szerepelnek a "Hyemis sevitia" szöveg utolsó mozzanatai. Ah!" ("A tél szigora. Ah!"). (őszintén szólva a fordító itt már elvesztette a vonalat).
Nézzük inkább tovább a mixeket! A 12'' vinyl első dala (és a maxi CD harmadikja) a NEVER LET ME DOWN AGAIN (SPLIT MIX). Ez a káprázatos, csaknem tízperces változat volt az utolsó "extended version", amit a zenekar készített. Alan Wilder: „Ettől kezdve úgy alakult, hogy a remixek elkészítését másokra bíztuk, akik talán frissebb fejjel tudtak nekilátni. A lemezek befejezése után mindig nagyon ki voltunk facsarva, úgyhogy ez így megfelelt nekünk. Mindenesetre látva az utóbbi tíz év néhány végeredményét, úgy gondolom, az első időkben cselekedtünk helyesen, és jobban tesszük, ha magunk csináljuk a remixeket.”
A Split remix a dal nagyzenekari bevezetőjével kezdődik (ami az eredeti változatban a második versszak után volt hallható, az ismétlődő "never let me down" rész előtt), majd teljesen szokványosan átvált az albumváltozatra. Ám aztán nem halkul el, mint később a Music For The Masses lemezen, hanem továbbmegy, és egy hosszú, kiváló instrumentális rész után újra kinyílik és végül az eredeti változat ünnepélyességével zárul.
Anton Corbijn a rövid és a hosszú verzióhoz is készített klipet. Alan nem is tagadja, hogy fontos számára ez a klip: "„Ez az egyik a kedvencem az Anton által forgatott filmek közül. Nagyon sajátságos hangulatot áraszt, ami tökéletesen illik a zenéhez”
Dave és Andy a 2016-ban megjelent Video Singles Collection DVD-n mesélt a klipről. A HDMFC oldalának a fordítását idézem:
Dave: "Ez Anton Corbijn jellegzetes fekete-fehér időszaka - ebben gondolkozott. Egyszerű ötlet, és feltétlen bizalom a részünkről. Igazából, hacsak ezt a kezdő jelenetet nézzük, ez sem más, mint egyetlen állókép, egy megelevenedett fotógráfia. Emlékszem erre az öreg fickóra. Anton szerint hasonlítottunk egymásra. Azt mondta, így fogok öregen kinézni. Hasonló fülei voltak, mint nekem, haha. Az ember, ahogy öregszik, bizonyos szervei megnőnek és megnyúlnak. Alig várom már, hogy a valóságban is elérjem ezt a kort, haha! És itt gördül ki az a picike kis autó. Az ellenkezője mindannak, amit várnál. Már önmagában a kocsi is humoros, nem de?! Mindez persze kontrasztba állítva a hatalmas tájképpel. Anton, a dalt meghallgatva, hatalmas teret és epikus, filmszerű hangzást vizionált. Fellini utánérzés. Hatalmas tér, és az egyszemélyes kiskocsi, haha. Szimpla ötlet; kocsikázás. Körítésnek pedig adott pillanatképek, amit az autóval elhaladva pillant meg az ember. Hirtelen ez az egész képi világ, és a zenei hangulat összeérett. Ugyanakkor merőben eltérővé vált mindattól, ami a popkultúrát jellemezte akkoriban. Senki, még csak hasonlót sem csinált akkortájt. Nyilván nem is szerették a TV műsorok. Mi pedig imádtuk, hogy nem szerették. De muszáj volt játszaniuk, mert abban az időben még népszerűnek számítottunk. Folyamatosan benne voltunk a Top Of The Pops-ban. A klipet amúgy Dániában forgattuk. Emlékszem ezekre a búzamezőkre. Az sem kizárt, hogy a PUK Studios szomszédságában forgattunk. A hajladozó kukorica kalászok pedig pont úgy néznek ki, mint az emberek kezei a koncerteken. Nagyon képies, nagyon érdekes. A karlengetés a koncerteken, az aktuális turnén kezdődött, amely záró szakaszában D.A. Pennebaker dokumentálta a történteket. Teljesen el volt képedbe a jelenségtől. Nem tőlünk, vagy a zenénktől, hanem a követőinktől. Ezt a jelenséget, a rajongókat akarta megörökíteni, ez volt számára a film lényegi része. Ez a fajta, a Grateful Dead-hez mérhető lojalitás, amely igazából még undergroud jelenség volt. Ez misztikus volt mindenki számára, hogy úgy mondjam, ezt volt a mi titkunk. A kapcsolatunk a rajongókkal. Nem is tudom már, hogy hol realizáltam ezt a karlengetést a koncerteken. Az is lehet, hogy Texas-ban volt. Egyszer csak pár emberre lettem figyelmes, amint csinálja. Majd életre kelt egy egész szekció, és végül egy emberként mozgott az egész ház. Amerikában, ahol a sporteseményeken mindennapos a mexikói hullám, könnyen és gyorsan felkapta a közönség. Végül beépült a programba. Mindez akkoriban, a 'Music For The Masses' albumhoz kacsolódó turnén kezdődött, haha.”
Andy: „Anton tudatosan kezdte el használni a lemezborítókról visszaköszönő motívumokat. Innentől kezdve az image erősödött, a stílusjegyek szervesen beépültek mindenbe, amit csináltunk. A videót a lemezfelvétel ideje alatt forgattuk, Aarhus városkához közel, a PUK Studios szomszédságában, Dániában. A klip ismét tartalmaz humoros elemeket. Vajon ki lehetett ez az öregember?! Anton sokszor használ a klipjeimben hírességeket, akiket saját ismeretségi köréből hoz - javarészt holland művészeket, színészeket. Bár nem látszik, emlékszem, hogy rettenetes hidegben forgattunk. Ez a kisautó rendkívül vicces egy olyan rock sztárral, mint Dave. Kontrasztban áll a videó komolyságával, haha. Anton amúgy szereti a különböző autókat. Túl sokat nem tudok hozzá tenni a kliphez, szimplán jó, szimplán jó nézni, ahogy van. Nehéz egy olyan klipbe belerakni egy komplett együttest, amely nem performance jellegű, vagyis nem zenélnek benne. Művészi adottság kell ahhoz, hogy a zenekar minden tagja belekerüljön a klipbe valamilyen formában. Ezért játszunk szerepeket, és tulajdonképpen alakítunk fura karaktereket. Lásd ez az egész kergetőzés itt. Sohasem tudtam meg, hogy miért kellett Dave karakterét kihúzni a tóból. Hogy került a tóba?! Never Let Me Down, vagyis Ne Hagyj Cserben. Könnyebb olyan klipet forgatni, amiben zenélünk, mert akkor csak a körítést kell kitalálni. Anton Corbijn ezzel szemben szeret valódi videó filmet forgatni, így aztán muszáj valamilyen szerepet ránk osztania. Amit persze a végén boldogan alakítunk, hisz Antonnal mindig élvezetes együtt dolgozni. Próbálom itt előadni, hogy mennyire szenvedtünk, haha.”
Nézzük tehát a Split mixhez tartozó klipet, ami a Strange című videókazettán is megjelent:
