És akkor következzék a Never Let Me Down Again legendás 101-es változata, ahol meg lett örökítve az a pillanat, amikor Dave először kezdi el a legendás "karlengetést". Dave és Andy szerint is a DM egyik legnagyobb pillanata ez...
Dave: ""Számomra ez az egyik legintenzívebb pillanat a koncert során, először is azért, mert ennek a számnak nagyon erős érzelmi töltete van, és minden alkalommal benne van a karlengetés is. Ráadásul ez a dal már a koncert vége felé hangzik el, amikor már teljesen meg van őrülve a stadion. Amikor Pasadenában láttam, hogy mennyi ember van ott, sírni támadt kedvem. Nagyon megható volt."
Érdekes, hogy Martin eredetileg nem volt oda a "karlengetéstől".: „Never Let Me Down Again - Ez az egész olyan érdekes számomra! Nem is értem..., mint zeneszerző beszélek a számokról és mégis a címek hallatán először a videóklip jut eszembe… Ez a szám egy klasszikus koncertszám... még a 101-ben is van egy rész, amikor Dave arról beszél, milyen érzés ezt a számot előadni. Amikor a közönség először kezdte azt a bizonyos 'karlengetős' dolgot csinálni én bizony mondom azt gondoltam: "Mi ez a hülyeség? Miért csinálja ezt a közönség egyáltalán?" De aztán felülkerekedtem ezen... Elkezdtem értékelni azt, hogy annyi meg annyi ember akarja, szereti és csinálja ezt a dolgot. Szerintem nincs kettőnél több ember, aki nem lengeti a karját a szám végén! Persze az is lehet, hogy csak én nem látom őket... Azt hiszem, a Never Let Me Down Again a nagy klasszikusaink egyike.”
Dave állítólag a közönség néhány tagjához csatlakozott a karlengetéssel. Dave: "Számomra egyértelműen egy kép ugrik be, a Rose Bowl. A 'Never Let Me Down Again' közepén észrevettem néhány embert, akik lengették karjukat... gondoltam csatlakozom hozzájuk... a végén pedig több mint 70.000 ember lengette a karját... lenyűgöző volt! Éreztem, amint a könnyeim végigfolynak az arcomon, de az öröm könnyei voltak azok... közben arra gondoltam: 'Ennél jobb már aligha lehet... a basildoni fiúk megcsinálták!'
A Music For The Masses Tour-ra készült koncertváltozat már magában hordozza a későbbi koncertváltozatok nagy részének alapsémáját. A "torzított gitáros" kezdés egy helyett négyszer csendül fel, majd viszonylag szokványosan folytatódik a dal, bár az elszórt pluszhangok nagyon sokat dobnak az összhatáson. A második versszak után jön a "középrész", amiben az Aggro Mix és a Split Mix "keveréke" hallható, és aztán tér vissza a zongorás-csilingelős-harsonás dallezárás, de az is jóval hosszabban, mint az albumváltozat. Csak hosszabb szünet után tér vissza Dave "never let me down" kérlelése; érdekesség, hogy ebben a változatban nem szerepelnek Martin "see the stars..." kezdetű sorai, noha a turné korábbi részén ez is a dal része volt - így tehát egy színpadi bakit sikerült megörökíteni, ami akár mehetne a "something went wrong" sorozatba is :) valószínűleg Dave túl sokat karlengetett és nem jutott már idő Martinra :D
