Végül pedig a kétnapos bejegyzéssorozatomat a Never Let Me Down Again Global Spirit Touros verziójával (mit finomkodok: a VOLT Fesztiválos változattal!) zárom. A Tour Of The Universe-höz hasonlóan itt is a főprogramot zárta a dal, és megmaradt a középrész kiállásánál Peter Gordeno zongorajátéka is, azaz szinte hangról hangra megegyezett ez a változat a Delta Machine Touros változattal. A dal végén a pólókilövés őszintén szólva még most is kissé zavarba ejtő.
Búcsúzunk, kimerítő két nap volt. Még egyszer, boldog 35. születésnapot, Never Let Me Down Again! :)
