Az A Broken Frame hangulata a hatodik dalig (Satellite) tökéletesen egységes: komor, fenséges, hangulatos, mély, bájos, érzelmes, sötét. A hetedik (és a nyolcadik) dal aztán teljesen elrontja ezt a hangulatot. A már korábban megjelent THE MEANING OF LOVE olyan, mintha Vince Clarke visszatért volna a stúdióba. A bohókás hangszerelés némiképp továbblépés persze az első lemez hangulatához képest, de azért elég egyértelműen egy „popos kompromisszumot“ hallunk itt. De ismerek olyat is, aki szerint ennek a dalnak van a leginkább keserédes szövege. Mások szerint bájos dal, szerintem inkább csak idétlen. De természetesen megértem: kevés dal volt kész ebben az időszakban és nem ártott a popos, húzódaloknak gondolt alkotásokat szerepeltetni a lemezen - furcsa is lett volna, ha lemarad ez a lemezt nem sokkal megelőző kislemez magáról a nagylemezről. A kislemez- és klipverzió került fel a lemezre.