A Music For The Masses a Depeche Mode egyik legemblatikusabb, legbombasztikusabb dalával kezdődik: ez a NEVET LET ME DOWN AGAIN!
Ahogy azt már a kislemez megjelenésének jubileumánál említettem, már a dal rövid bevezetője egy csoda, egy szerencsés véletlen eredménye: a gitárt samplerezték és a részlet a szám közepére került volna, de valahogy az elejére keveredett, ráadásul nem is teljesen jól találták el a számolást. De ahogy először lejátszották, valahogy tökéletesen odaillett. Ezután elindulnak a Led Zeppelin When The Levee Breaks-ből importált dobok (Dave Bascombe szerint akkor még nem voltak annyira agyonhasználva), majd érkezik Dave erőteljes, fémes hangja, aki szinte „végigkiabálja“ a versszakokat. A szárnyaló, harsogó, lázas refrénre megérkezik zongora és Martin is: „duettben“ éneklik végig a versszakokat. A második versszak alá plusz dob érkezik, majd a „safe as houses“ résznél Martin ismét megérkezik, majd a „trousers“ szót már Alan is kiejti talán, vagy Martin duplázik? Aztán a második refrén előtt ismét nagyzenekari effektek, harsonák, aztán a végén már csak a hömpölygő, harsány, ünnepélyes lezárás (Dave Bascombe szerint ennél a résznél a Carmina Buranából kölcsönöztek hangokat). Dave skandálja, hogy „never let me down“, Martin pedig a „see the stars they’re shining bright“ részt énekli, kétértelműen nyugtatva a himnikus hangszereléssel szöges ellentétben álló nyugtalan, elárvult szöveget.
Mert miről is szól a dalszöveg? Repülünk, szárnyalunk egy barátommal, de azért bízom benne, hogy nem hagy cserben ÚJRA... pedig megígéri, hogy biztonságban leszek, amíg észben tartom, ki viseli a nadrágot. A dal végén Dave kérlelő, ismétlődő „soha ne hagyj cserben“ éneke különös, nyugtalanító ellentétben áll Martin soványnak tűnő nyugtatgatásával: „nézd a csillagokat, milyen fényesen ragyognak - minden rendben van, ma este...“. Számomra a dal tökéletességét az a kontraszt adja, ami a szárnyaló hangszerelés és a szárnyalni akaró, de titokban gyötrődő dalszöveg között feszül. Van olyan értelmezés, ami szerint a dalszöveg a gay szexről szól, megint mások pedig a drogok által szerzett könnyű mámorra asszociálnak.
De mit mondanak a zenekar tagjai a dalszövegről? A DM Live Wiki gyűjtése alapján egy 1988-as rádióinterjúban Andy Fletcher azt mondja, hogy bár túl sokat nem árulhat el Martin Gore dalainak jelentéséről, de azt elárulja, hogy a 'Never Let Me Down Again' "csupán az ártatlanságról szól". Martin elárulja a BRAVO 1987/44 számában, hogy a dalt már 1986 márciusában megírta (!). „Olyan régen volt, hogy már nem tudok sokat mondani róla. De a dalnak semmi köze a párkapcsolatokhoz. A valóság elől való menekülés koncepciójáról és az utána következő gonosz ébredésről szól. Bármilyen menekülésről. Drogok, alkohol, vagy bármi más." 1993-ban így nyilatkozott a Rolling Stone magazinban: "Volt egy eset a 'Never Let Me Down Again'-nel kapcsolatban, amikor egy este két különböző ember odajött hozzám egy koncert után, és azt mondta: "Nagyon tetszik ez a dal". Az egyikük azt hitte, hogy ez egy meleg himnusz, a másikuk pedig azt, hogy egy drogos himnusz. Mindketten imádták a dalt, úgyhogy ez nekem megfelel."
Amikor Alant megkérdezték, hogy melyik a kedvenc DM szövegrészlete, akkor habozás nélkül azt válaszolta, hogy „Promises us we're as safe as houses, as long as I remember who's wearing the trousers.“. Még azt is hozzátette, hogy „egyszerűen zseniális!“ Kétségtelen persze, hogy Alan esetében nem lehet tudni biztosan, hogy mikor ironizál és mikor beszél komolyan. Ugyanakkor maga a dal talán a kedvenc Depeche Mode dala - nem véletlen, hogy még 2010-ben is hallhattuk tőle! A Wilder hampsteadbeli otthonában programozott Never Let Me Down Again első változatában még a refrén volt hangsúlyos, és ilyen értelemben a dal nem különbözött a többi számuktól. Alan szerint mégis "a dal nyilvánvalóan kislemezként is kiemelkedett, és a 'Stripped'-hez hasonló hangulatot sugallt. Van egy nagyon határozott himnikus minősége, ami különösen akkor mutatkozik meg, amikor a dalt élőben adják elő, és a végén az egész közönség egységesen integet a kezével - szerintem ez a Depeche csúcspontja."
Steve Malins Black Celebration című könyve szerint a dal hatásosságához az is hozzájárult, hogy „a Music For the Masses albumon a Depeche Mode már nem ragaszkodott a régi kliséihez, miszerint nem használnak hagyományos rock akkordokat. Ez a változtatás azonnal nagyot dobott a dinamikán, ami nagy előrelépés volt a korábbi elektronikus lemezeik egyszerűségéhez képest, de a legnagyobb durranást, a Never Let Me Down Again-ből csinálta. „Ezzel a számmal vagyok a legelégedettebb - büszkélkedik Bascombe. - Egyszerűen imádom. Az alapritmushoz a Led Zeppelin, When The Levee Breaks című dalának fantasztikus dob-alapját használtuk. Martin az alapot megspékelte egy kis gitárral, így sokkal teltebb lett a hangzás. A gitárhangzást telepakoltuk még mindenféle effektekkel. Még nagyzenekari hangok is megjelennek rajta, vonósok, fúvósok, plusz egy kicsit átalakítottuk a nótát, hogy kiemeljük a kórust, ami hihetetlenül megdobta.”
„Emlékszem, Dave nagyon elégedett volt a vokállal, úgy érezte, sikerült áttörést elérnie. Lehet, hogy csak könnyebb volt ráénekelnie egy természetesebb alapra. Ha így is volt, biztos tudat alatt működött. Korábban, az indusztriális korszakukban minden hangzással kapcsolatos meló még nagyon szét volt választva. A számok nagyon megtervezettek voltak és szokatlan hangzásuk volt, telepakolva milliónyi effekttel. Nem hiszem, hogy ezek túl sokat segítettek a dalokon és egyértelműen nem volt könnyű Dave-nek sem felénekelni őket.”
Ezzel a dallal indul a Music For The Masses tehát. Az albumverzió szinte teljesen megegyezik a klipváltozattal, jöjjön hát a klip!
