A mostani hétvége a 15 éve megjelent Dave Gahan szólólemez, az HOURGLASS jegyében fog eltelni itt a Freestate Facebook oldalán! Persze azért lesz szó például a ma 35 éve induló Music For The Masses Tour-ról is :)
Dave tehát a Playing The Angel után ismét szólólemez készítésére adta a fejét. Ezúttal nem Knox Chandler volt a segítőtársa, hanem a korábban Martin jóbarátjaként ismert Andrew Phillpott és a Depeche Mode "állandó vendég" dobosa, Christian Eigner. Ők hárman voltak a lemez producerei is.
A legnagyobb változás a hangzásban történt: a Paper Monsters bluesos-softrockos megoldásai után az Hourglass egyértelműen elektronikus, szintetizátor-alapú muzsika, ami - hangzás alapján - Depeche Mode-sorlemez is lehetne a Playing The Angel és a Sounds Of The Universe között. Nagy kérdés, hogy a szólóprodukciójában minden egyéb alkalommal rockos-bluesos-soulos alapokon megszólaló, az elektronikáról általában távolságtartással beszélő Dave milyen indíttatásból készített egy szinte teljesen szintetikus alapokon nyugvó lemezt. Ha esetleg a Depeche Mode rajongók kedvében akart volna járni, akkor az vélhetően sikerült (az Hourglass összességében népszerűbb lemeznek számít a DM-fanok körében, mint a Paper Monsters), ugyanakkor a tény, hogy ezzel a lemezzel nem indult turnéra, azt is jelezheti, hogy nem érezte magát annyira komfortosan ebben a szerepben.
Dave - mint szinten minden szólómegnyilvánulásánál - ezúttal sem titkolta, hogy a Depeche Mode nem elég már számára a kreativitása megvalósításához: "Egyre kevésbé érzem úgy, hogy az együttes jellemez engem, jóllehet annak köszönhetek mindent. Egyre inkább szeretném saját magamat megtalálni, és ez kijön a dalokban is. Számomra ez a lemez jelen pillanatban a legjobb, ami történhet velem. És sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt vártam."
A lemez felvételei Gahan 11. emeleti házi stúdiójában zajlott fogadott otthonában, New York városában, ahová 10 éve költözött. Tony Hoffer (aki leginkább Beck, Air, the Kooks és the Fratellis munkáiról ismert) lett megbízva a lemez mixelésével.
Dave: "Tudatosan törekedtünk a hangzás feszítettségére, illetve arra hogy a spontanaitás mindvégéig megmaradjon. Nem akartunk abba a hibába esni, hogy a végsőkig tökéletesítsük a hangzást. Szerettük volna, ha megmarad egyfajta éle a dolgoknak. Christian dobolt, míg Andrew remekül kiegészítette őt basszus és elektromos gitáron - ezek után egyszerűen megvágtuk az anyagot, tököltünk vele egy sort a ProTools-al, effekteztünk, meg ilyenek. El is szúrtunk dolgokat néhány helyen, de így lett jó!"
Dalszerzés terén viszont Dave Martint tartja a fő inspirátorának: "Ez valami olyan, amit az évek során Martintól tanultam, aki nem igazán kitárulkozó és kiismerhető, ha emberi kapcsolatairól van szó. De tisztán érzem és (meg)ismerem őt, a dalain keresztül. Martin a dalokban tárulkozik ki; és ez adott számomra is erőt arra, hogy kövessem a példáját."
A lemez témái szokás szerint Dave belső démonai voltak. "Ma is ugyanaz a tinédzser srác vagyok, aki fel akar nőni, viszont nagyon fél attól, hogy ez valójában bekövetkezik." (...) "Nem tudom, hogy mindez csak az idő, vagy maga az öregedés... De vannak dolgok, amelyek már nem működnek számomra. Nem élvezem annak a luxusát, hogy jól essen egy éjszaka alatt merev részegre inni magam és elbújni minden, és mindenki elöl. Az a félelmem, hogy túl sok időt töltöttem a félelemmel, egyszerűen féltem dolgokba belevágni. Most pedig mintha az idővel versenyeznék. Minduntalan úgy érzem, nem marad elég időm arra, hogy elérjem azt, amit akarok. Félek attól, hogy mit hoz a jövő, és félek attól, nem hozok létre valami maradandót! (...) Az egész arról szól, hogy megtaláljam magam, azt hogy ki vagyok valójában. Szeretnék békében élni saját magammal, bármit is csinálok éppen. Azt hiszem, mind a mai napig küzdök magammal legbelül."
Kezdésként következzék hát a teljes Hourglass-lemez, és persze kíváncsi volnék, mik a kedvenc dalaitól róla :) Nekem a Deeper And Deeper :)
