A ma 15 éve boltokba kerülő Hourglass című Dave Gahan-szólólemezt a DOWN című dal zárja. Ez talán a leglevertebb, leggyászosabb alkotás a lemezen. Elszórt ütősökkel kezdődik, finom elektronikával, aztán később kap formát a ritmus, majd jön a gyászos refrén, ami engem meglepő módon Ákos 7 évvel korábbi Fénykép című dalára emlékeztet. A refrén háttérvokálja Jenni Muldaur nevéhez fűződik. A dal a háromnegyedénél majdnem megáll, de aztán jön még egy versszak majd még egyszer a valóban földrehúzó refrén - Dave Gahan egyik legrosszabb kedvű daláról van szó,
A DM Live Wiki szerint Dave nem titkolta 2007-ben hogy mennyire szereti ezt a dalt: "Igazából ez az egyik kedvencem az albumon, Nagyon nem hollywoodi módon akartam befejezni az albumot. Úgy értem, az albumnak számomra van egy nagyon filmes jellege, és számomra a Down a tökéletes dal az album befejezésére. A felvételek során, már elég korán tudtam, hogy a Saw Something-gel akarom kezdeni, és a Miracles-szel akarom befejezni az album első oldalát, és a Down-nal akarom befejezni a második oldalt. Szóval már volt egyfajta struktúrám. Szerintem a Down az egyik legerősebb szöveg és dallam az albumon, és különösen tetszik a lassú, húzós, szinte country-szerű zenei hangulata. (...) Ez az utolsó kis tükörképe annak, ahol a Paper Monsters-szel abbahagytam. Vizuálisan visszatükrözi azokat az időket, amikor még nem vettem részt az életben. Biztosan vannak olyan pillanatok, amikor még mindig úgy vagyok vele, hogy bassza meg, nyissuk ki a Jack Daniels-t."
