A Paper Monsters egy ütős, gyors dallal kezdődött, a ma 15 éves Hourglass viszont egy lassan építkező, a végén kinyíló balladával. A SAW SOMETHING volt a lemez első elkészült dala. "A szerzemény egyfajta katalizátorként működött számomra, hogy újra elkezdjek alkotni (...) az első dalszöveg, amely kinyitott egy ajtót a további gondolkodáshoz; és beléptem rajta. (...) "Számomra a 'Saw Something' egyet jelent valami újnak a kezdetével az életemben. A dalszöveg arról szól, hogy ülünk és várakozunk, minduntalan várunk valamire - egyfajta válaszra, a kérdéseinkre."
Komótosan lépegető elektronikus introval nyit a dal, lassú szívdobogásszerű dobhanggal, szintetikus hangok zakatolnak, majd jön Dave lassú lélekkel teli éneke. A második versszakokra megérkeznek a rockos dobok és a Kevin Murphy is, aki csellón játszik a dalban. A második refrén után jön egy meglepetés-gitárszóló, nem mástól, mint John Frusciante-től (Red Hot Chili Peppers). Dave így nyilatkozott a kollaborációról a magyar (!) EXIT magazinba: "Nagy rajongója vagyok Johnnak, aki egy csodálatos gitáros és régi barátom, még Los Angelesből. Az év elején együtt dolgoztunk Los Angelesben, a MusiCares Alapítvány egyik jótékonysági rendezvényén, és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve játszani az egyik dalomban. Elküldtem neki a 'Saw Something'-et, ő pedig egy kész gitárszólóval küldte vissza. Nem változtattuk meg, pontosan úgy hallható a lemezen, ahogyan ő játszotta. Nagyon jól megértette a dal hangulatát, pontosan azt csinálta, amit elképzeltem". A kiválóan felépített, félig elektronikus, félig rockos hangszerelésű dal a Frusciante-gitárszóló és egy újabb refrén után viszonylag váratlanul ér véget.
Dave a DM Live Wiki oldal gyűjtése alapján így nyilatkozik a dal készítéséről: " Tulajdonképpen egy akkordmintából, néhány vonóshangból származik, amit Christian küldött nekem, amikor befejeztük a 'Playing The Angel'-t. Egyszer New Yorkban voltunk, a szobában ültem a zongoránál, és ott volt a kis diktafonom. Valami mást csináltam, de folyamatosan játszottam ezeket a hangokat, mert valamit megmozdítottak bennem, és elkezdtem megfogalmazni azt, ami a dal énekdallama és szövege lett. Szóval valójában már megírtam, hallottam ezt a dalt a maga teljes formájában, mielőtt elkezdtük volna felvenni. Ez volt az egyik első dolog, amit énekeltem, Andrew-nak és Christian-nak, és Christian eléggé el volt ájulva attól, amit csináltam, szóval ez adott némi önbizalmat az íráshoz. A többi részről akkor még fogalmam sem volt, hogy hova fog vezetni, de nagyon szenvedélyesnek éreztem ezt a dalt, és még mindig így érzem. Szerintem messze ez a legjobb dal az albumon." (...) "Amikor elkezdtük írni, ez a dal ott volt a fejemben és a szívemben; szóval alig vártam, hogy mikrofonhoz álljak és elénekeljem. A dalszöveg arról szól, hogy ülünk, és várunk valamire - valamiféle védelemre, vagy valamilyen válaszra. Amit megtanultam, az az, hogy meg kell találnod ezt a valamit, cselekedned kell. Én inkább ülök és várok, de ez nem működik. Elég furcsán hangzik, de én hiszek ebben a fajta isteni beavatkozásban, ha lehet így mondanom. Ha hagyod, hogy az élet csak megtörténjen veled, és nem próbálod abba az irányba terelni, amerre szerinted mennie kellene - amivel én sok időt töltök -, akkor igazán csodálatos dolgok történnek, olyanok, amikre nem is számítottál. De mégis tenned kell valamit. Ez a dal számomra egy kiindulópont valami újhoz az életemben."
