A LAST BREATH Alan egyik kedvenc dala az Unsound Methods-ról: nem véletlenül válogatta rá a 2010-es Selected című best of lemezre a dalt. Ez ismét egy régi gospelen (az Exodus című szerzeményen) alapuló alkotás. A dal elején mintha hiba lenne, mintha újraindulna az alkotás... nem tudni, hogy ez szándékos, vagy valami hiba. A finoman induló Last Breath-be ismerős hangok kúsznak be: a Walking In My Shoes Ambient Whale mixének bálnái jelennek meg a lépegető alapritmus felett. Aztán egy pánsípszerű hang után jönnek a vonósok, és Hepzibah Sessa, amint egy elveszett, szomorú történetet mond el, hogy aztán jöjjön a szokásos "trip-hopos" alapritmus, és Hildia Campbell dermesztő soulhangja: "so take my hand, and walk this land with me". Egy érdekes, elsőre nem odaillő, enyhén jazzklubos fúvóshang következik, majd Hildia nyomatékosít: "...and walk this lovely land with me!". Ezután egy szép trip-hopos rész jön vonósokkal, de mire gyanakodnánk, hogy fogytán a szufla a lemezen, begorombul a dobalap, miközben Hildia még egyszer elénekli a dal néhány sorát. Őrületes basszus, ismét valahol valami elhagyatott vidéken járunk a Drifting és a Red River Cargo környékén. Hildia távoztával egy újszerű instrumentális rész jön, erotikus nyögésekkel - alighanem Siobhan Lynch ereszti ki a hangját! Ismét fokozódik az alapritmus, de aztán nem lesz a dalból új Luscious Apparatus, mert a lassú fokozódás után hirtelen véget ér.